„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Galavics Géza: Dorffmaister István történeti képei

a történeti és topográfiai hűség jelzését és érzékeltetését bízta rájuk, s kedvvel festett részletei a festő „jutalomjátékának" tűnnek. Dorffmaister Istvánnak ez a festménysorozata késő barokk festészetünk egyik legmodernebb hazai vállalkozása volt. Nemcsak méretei, igényessége és tematikája okán, hanem mert bennük a festő megújította, korszerűsítette a hazai történeti festészet műfaját, s formai újításaival - ugyanúgy, miként a háttérábrázolásként megjelenő táj- és zsánerfestészetben is - e műfajok 19. századi önállósodásához, népszerűvé válásához vezető útra lépett. Megrendelőkörének, főként a Dunántúl vezető katolikus köreinek bizalma segítette ebben, amelynek kialakulását erősen befolyásolta, hogy a festő ekkor már több évtizede Magyarországon, Sopronban élt, s csak hazai megrendelőknek dolgozott. Közönségének igényeit és ízlését éppen ezért hasonló képzettségű bécsi festőkortársainál sokkal jobban és közelebbről ismerte. S ha - mint a magyar történeti témájú művei esetében - igényes feladatot kapott, azt sokoldalúan, viszonylag változatosan s újabb és újabb formai megoldásokkal modernizálva készítette el. A Dorffmaister István által megkezdett útnak azonban mégsem lett folytatása. A 19. századi hazai történeti festészet kialakulásához ugyanis nem ez az út vezetett. S nem csupán azért, mert a festő mindjárt a következő évben, 1797-ben meghalt s művészete e vonulatának nem akadta folytatója, hanem mert a századforduló táján már a hazai közgondolkodás s ennek részeként a művészetek szerepéről vallott nézetek is megváltoztak. Ennek megfelelően az új típusú, 19. századi történeti festészet kialakuJe: 1 E történeti képekről s helyükről a magyar művészet történetében összefoglalóan Galavics 1980, 63-66. 2 A három mű centenáriumi jellegét hangsúlyozza Boros 1974,281. 3 A szentgotthárdi apátság barokk kori történetéről alapvető Sternegg 1981. 4 Heimb, Theophil: Notitia historica de ortu et progressu Abbatiae sacri ordinis Cisterciensis B. M. V. ad St. Gotthardum dictae. Viennae 1764, 139., idézi Éber 1913,212. 5 Éber 1913, 212-214, Fábián 1936a, 38^10, Garas 1955, 108-9. 6 Mindhárom feliratot a magyar fordítással együtt közli Stemegg 1981, 434, 461, 470. 7 Képét is közli Sternegg 1981,468,480^181. 8 Péteri Takáts József útijegyzeteinek kéziratát az MTA Könyvtárának Kézirattára őrzi (1796dik esztendőben utazásának rövid leírása; Az 1797-beli lásához képzőművészeti alkotásnak és közönségének sokkal intenzívebb kapcsolatára volt szükség, mint amilyet az egymástól távol eső, zömmel egyházi intézményekbe készült Dorffmaister alkotások körül létrejöhetett. A francia forradalom s a napóleoni háborúk időszakának elvilágiasodott légkörében a magyarországi közönség történelmi múltjával immár nem templomi vagy kolostori környezetben kívánt találkozni, hanem a képzőművészet számára is a nyilvánosságnak új formáit kereste. Megtalálni azonban csak mintegy két-három évtized múlva, az 1820-as években sikerült. Az új forma az irodalmi almanachok metszetillusztrációja lett. s az új típusú történetábrázolás a magyar történeti témájú irodalom és képzőművészet találkozásából született meg.

36 Ezek a műalkotások gyökeresen mások, mint a soproni festő történeti témájú festményei, s a 19. század második felének modern hazai történeti festészete ezek nyomán született meg. Dorffmaister történeti képei közül (bár a szigetvári mennyezetképpel Csokonai költeményes kötetét szerette volna illusztrálni),

37 végül egyetlen festmény maradt meg a reformkori magyar közönség tudatában: a mohácsi csatát ábrázoló képe a csata helyszínén, Mohácson. Eredeti funkciója ugyanis, hogy a Mohácsra látogatók számára a Magyarország sorsára oly végzetes csatát, annak tragikus hősét, odaveszett királyát megidézze, s ennek révén a honszeretetet, a haza sorsa fölötti aggodalmat fölébressze, töretlenül vállalható volt a reformkor közönsége, a „hős vértől pirosuk gyásztér" helyszínét felkeresők számára is.

38 ;yzetek utazás) a Kisfaludy Társaság iratai között, К 380/30-31 jelzeten. Takáts Sándor: Péten Takáts József. Bp. 1890. 60. nyomán egy rövidebb részt idéz belőle Boros 1974, 279, Galavics 1980, kat. 64. - Festetich László nevelőjével 1797 szeptemberében járt Mohácson. Látogatásuk idézett leírása a kézirat 5. oldalán. 9 A két mohácsi csataképről Boros 1974, 279-282, Galavics 1980, kat. 63-64. Mindkét elemzés az 1980-as restaurálás előtti állapotban tárgyalja a képeket. Az akkori restaurálás a teljesen besötétedett festményeket újra értelmezhetővé tette, s eltérő fényértelmezésük is csak ekkor vált láthatóvá. 10 A számos változatban ismert П. Lajos király képmás közül - lásd még a 12. jegyzetet - Dorffmaister eredetijét a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum olajfestésü példányában ismertük fel. A királyi díszpáncél valójában Zsigmond Ágost (Sigismund) 93