„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Zsámbéky Mónika: A templomfestő Droffmaister István II. 1781–1797

1794-ben a Sopron megyei Gyóró templomában is készít falképet. A szentély mennyezetén az oltáriszentséget angyalok veszik körül, felül a Szentlélek galambja, így ritka Szentháromság-ábrázolásnak is tekinthetjük. Hasonlóképpen a zicsi baldachinon is a monstrancia központi helyet foglal el a Szentháromság-képben.

32 Az oltár mellett architektonikus festés, a sekrestyeajtóval szemben festett ablak, és király bőségszaruval, medaiUonban Szent Anna Máriával. A főoltárkép jelzett 1794-ből, témája a 12 éves Jézus a templomban.

33 A fentiekben áttekintettük azokat a falképeket, amelyeket Dorffmaister 1780-1797 között festett. Az elkészült oltárképek száma ennél jóval több, valamennyi elemzésére itt nincs módunk. Célszerűbbnek látszik témánként csoportosítva megvizsgálni a késői oltárképfestészetének alakulását! Szűz Mária születése A pécsi domonkos templom számára festett mellékoltárkép 1878-ban került Sására, ahol kb. fél méterrel megcsonkították, ekkor veszett el a szignó is.

34 A fehér lepelbe burkolt kis Máriát egy fiatal nő ölében tartja, Anna és a segédkező asszonyok veszik körül, mögöttük Joachim áll. A csoportfűzés, az alakok beállítása teljesen megegyezik az 1785-ben készült kemenessömjéni oltárképpel (34. kép). A sömjéni igen rossz állapotú, erősen átfestett egyik sem tartozik Dorffmaister jól sikerült munkái közé. A gyermek alakja túl nagy, a nők arcai itt-ott elrajzoltak, az átfestés is sokat rontott rajtuk. Kemenessömjénben a kompozíció a háttérben beszélgető két asszony alakjával egészül ki, Sásdon pedig a kép felső szintjén a Szentháromság jelenik meg. Ez a Szentháromság-csoport a kemenesmihályfai Szent István vértanúsága képen azonos beállításban készült. A séma elterjedését mutatja egy kevésbé tehetséges mester csempeszkopácsi Szentháromságfestménye (kat. sz. 81.), amelyet sokáig Dorffmaisternek tulajdonítottak, azonban durva hibái miatt más festő ecsetjétől származhat. A fent említett két képnek a tükörképes változatát festi meg Dorffmaister a hímesházi oltárképen.

35 Szent Anna tanítja Máriát A toponári templomképek tárgyalásánál szó volt az ottani mellékoltárképről. Azonos témájú a turbéki Szent Anna-kép, amely 1781-ből származik, szignált. Jelenleg a szigetvári volt ferences plébánia lépcsőházában lóg (kat. sz. 23. ).

36 A toponárráal ellentétben a kis Mária itt az ülő anyja mellett áll, kezét összetéve figyeli annak oktatását. Mögöttük áll Joachim, felül a Szentlélek galambja száll reppenő puttó mellett. A szobabelsőt néhány bútordarab jelzi, jobbra alul varrókosár. Színhatásában és az alakok részleteiben gyenge alkotás. Sikeresebben megoldott a szarvaskendi templom kis mellékoltárképe,

37 amelyet Dorffmaister 1788-ban jelzett (kat. sz. 34.). A gyermek Mária Anna ölében lévő könyv fölé hajol, mögöttük áll Szent Joachim. Megtaláljuk a szokásos elemeket, felül a galambot, a szobában a mózesi kőtáblákat, az asztalon a varróeszközöket. Hasonló témájú, de nagyobb mellékoltárképet festett a kisboldogasszonyi (Kleinfrauenhaid) templomban is (35. kép). Mária mennybevitele Az egyik leggyakoribb oltárképtémája. A már tárgyalt freskók (Ormándlak, Sopron, Toponár) után nézzük az oltárképeket! Pannonhalmán a Boldogasszony-plébániatemplomban fest 1786-ban főoltárképet (a mellékoltárképek: Szent Benedek halála és a Feltámadás). 1786. jún. 22-én köt a pannonhalmi apáttal szerződést a szentély és három oltárkép megfestésére.

38 Korai korszakában a novai főoltárképen (1779) szerencsésen használja fel a mesterektől (Sebastiano Ricci, Martino Altomonte, Paul Tróger) átvett kompozíciós sémát, s a következő évtizedekben ennek elemeit variálja.

39 A jelenetben résztvevő szereplők elrendezésénél hangsúlybeli eléréseket találunk, ha összevetjük néhány kortársa művével. Maulbertsch korai képein egyértelműen Mária és az őt kísérő angyalok vannak kitüntetett helyzetben (Zirc, főoltárkép 1754, Schwechat plébániatemplom 1764), a kőkoporsó lényegtelen, a kavargó tömegben nem válik el élesen az égi és földi szféra. Későbbi képein megjelenik a nagyméretű szarkofág (Székesfehérvár szemináriumi templom 1767, Győr székesegyház 1772-74, Pápa plébániatemplom 1783), és nagyobb szerepet kap az apostolok eltérő reakciója. Különösen a győri főoltárképet érezzük közelinek Dorffmaister Vájsz lón festett oltárképéhez. A vajszlói főoltárképet 1787-ben készítette el,

40 amelyben az apostolok szorosan összezsúfolva állják körül a fehér lepellel letakart szarkofágot. Az egyik felemeli a leplet, melynek iránya tovább folytatódik a jobb oldali, kiterjesztett karú apostol mozdulatában. Az apostolok elhelyezése, a baloldali felemelt karú alak és az előtérben ülő alak pontosan megfelel a Maulbertsch-kép beállításának. Mária és az angyalok csoportját Dorffmaister leegyszerűsítette, két ellentétes testhelyzetű, de kifelé tekintő nagy angyal emeli Szűz Máriát Vajszlón a magasba, míg Maulbertschnél változatosabb, összetettebb égi sereget láthatunk. A vajszlóival teljesen megegyező 50