„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)
Katalógus
39. Gróf Jankovich Antalné Kiss Katalin a ravatalon, 1792. vászon, olaj, 38,5 x 66,7 cm Jelzése: (dublírozás előtt a hátoldalon) „Stepha Dorffmaister pinxit Accad. 1792. Soprony" Győr, Xantus János Múzeum, ltsz. 66.1. Származás: A Baditz család tulajdonából, Szilsárkány Új vászonra húzva A 17. században elterjedt ravatalkép műfaj késői, kabinet méretű változatában Dorffmaister azoknak a metszeteknek a kompozíciós példáját követte, amelyek a Habsburg család akkoriban elhunyt tagjait a ravatalon fekve örökítették meg. A kevés fénnyel megoldott, s gyakorlatilag két szín, a kék és a fekete, valamint a fény és a sötétség ellentétére épülő, méreténél fogva is meghitt, személyes ábrázolásban Dorffmaistert láthatóan elsősorban a szituáció festőihangulati problémája foglalkoztatta. A feketével borított környezet, amelyből a kék ruha szeszélyes körvonalával kísért alak szinte lebegőn bontakozik ki, csaknem teljesen elnyeli a formákat s a teret. Az így elért különös hatást Dorffmaister tovább fokozza azzal, hogy a képfelületet szinte teljesen felszabdaló gyertyasorokat síkszerű rendbe, a térbeliség teljes hiányát vállalva sorakoztatja fel. Az ábrázolt személyére, valamint a megrendelés körülményeire a mű eddigi irodalmával együtt lásd a portrétanulmányhoz kapcsolódó függelék 31. tételét. BE 40. Krisztus megkeresztelése, 1792. vászon, olaj, 79 x 39 cm Magántulajdon. Dorffmaister a szombathelyi székesegyházban két mellékoltárkép megfestésére kapott megbízást Szily János püspöktől: Krisztus megkeresztelése és Szent István király megalapítja a pannonhalmi bencés apátságot című képekre. Az előbbinek a vázlata is megmaradt, az itt bemutatott festmény. A kép kompozíciója elég zsúfolt, Krisztus természetellenesen hajol előre a Jordán vize fölé, körülötte férfiak, aszszonyok csoportja. Szily számos kifogást emelt a megfestett alakokkal és a beállítással kapcsolatban, de a festő önérzetesen utasította vissza művészi szabadságának megkötését. Ugyanezt a jelenetet koráb39. Gräfin Antalné Jankovich geborene Katalin Kiss auf der Totenbahre, 1792. Leinwand, Öl, 38,5 x 66,7 cm Signiert: (vor dem Dublieren auf der Rückseite) „Stepha Dorffmaister pinxit Accad. 1792. Soprony" Győr, Xantus János Museum, Inv. Nr. 66.1. Herkunft: Aus dem Besitz der Familie Baditz Szilsárkány. Auf neue Leinwand gezogen. In dem späten Kabinetbildmaß der Bahrenbilder, verbreitet als Bahrenbildgattung im 17. Jahrhundert, folgte Dorffmaister dem Kompositionsbeispiel jener Kupferstiche, auf denen die damals verstorbenen Mitglieder der Familie Habsburg, auf der Bahre liegend, dargestellt wurden. In der auch wegen des kleinen Formats persönlich und vertraut wirkenden Schilderung, mit wenig Licht gelöst und praktisch auf den Kontrast von zwei Farben, des Blauen und des Schwarzen außerdem des Lichtes und der Dunkelheit gebaut, wird vor allem die malerische Stimmung der Situation betont. Von der schwarz bedeckten Umbegung, von der die Figur, begleitet von den kapriziösen Umrissen des blauen Kleides, sich fast schwebend enfaltet, werden die Fonnen und der Raum fast völlig verschluckt. Der dieser Art erreichte besondere Effekt wird weiter gesteigert, in dem die Kerzenreihen, die die Bildfläche völlig aufschneiden, in eine flächenhafte Ordnung geordnet werden, sich für das vollkommene Fehlen der Räumlichkeit engagierend. Über die dargestellte Person und über die Umstände der Bestellung, mit der Literatur des Bildnisses zusammen siehe die These 31. des Anhanges zu der Portraitstudie. BE 40. Die Taufe Christi, 1792. Leinwand, Öl, 79 x 39 cm Im Privatbesitz Dorffmaister wurde von dem Bischof János Szily beauftragt, in der Kathedrale von Szombathely Bilder für zwei Nebenaltäre zu malen: Die Taufe Christi und Stephan des Heilige stiftet die Benediktienerabtei in Pannonhalma. Von dem ersten Bild ist auch die Skizze erhaltengeblieben, das hier präsentierte Gemälde. Die Komposition des Bildes ist ziemlich zusammengedrängt, Christus beugt sich in einer unnatürlichen Körperhaltung über das Wasser des Jordans, um ihn herum eine Gruppe von Männern und Frauen. Szily hatte zahlreiche Einwände gegen 273