„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Kostyál László: A templomfestő Dorffmaister István I. 1760–1780

már részletesebben szóltunk,

4 így itt csak nagy vonalakban említjük Paul Tróger és Franz Anton Maulbertsch mellett Daniel Gran és Johann Michael Rottmayr egyes kompozícióinak vagy részleteinek átvételét. A pályakezdő Dorffmaister tehát kizárólag a 18. század első felének és közepének bécsi akadémikus festészete felé orientálódott, a későbbi (közvetlen) itáliai barokk és rubensi motiváció még nem jelentkezett nála. Már Türjén előfordulnak olyan adaptált vagy saját invenciójából merített megoldások, melyeket a későbbiekben máshol - saját sémaként - újra felhasznált, így tulajdonképpen első változatnak tekinthetők (A Hit, Remény, Szeretet allegóriája, Mária születése, Angyali üdvözlet, Vizitáció, Jézus bemutatása a templomban stb.). A templom Angyali üdvözletet ábrázoló (ismert Troger-metszet nyomán készült) főoltárképe az együttes legkifejezőbb jelenete. Dorffmaister mintaképét nem csupán átalakította, hanem lüktető feszültséggel teli expresszivitással töltötte meg, mely különösen szembetűnő az 178l-es, jóval fáradtabb kiskomáromi replikációval való összehasonlításban. A türjei oltárképek befejezésének évében, 1764ben a Gyulai Gál család megbízásából freskókat készített a családnak a Somogy megyei Büssün lévő kis kápolnájába.

5 A főoltár nagyméretű Szent Keresztje mögé, a szentély falára Kálvária-csoportot és Jeruzsálem fiktív látképét festette, a mennyezetre az Utolsó Vacsorát, a diadalívre pedig medalionokba foglalt ó- és újszövetségi jeleneteket. A mára rendkívül rossz állapotú falképeken is keresztülsugárzik Dorffmaister festészetének fiatalos lendülete és Tűrje kapcsán is említett, maulbertschi hatásra utaló expresszivitása. A mennyezetképen levonta a tanulságot a türjei perspektivikus bizonytalanságaiból, és a kis emelvény tetején játszódó jelenetet nem alulról, hanem (szinte) oldalról láttatja. Ez az megoldás azonban inkább oldalfalra mint boltozatra illene, zsúfoltság érzetét kelti, és ismét rutintalanságra utal. Nem véletlen, hogy a festő csak egészen minimálisan emeli meg a rálátás szögét a kompozíciónak a tabi főoltárképen (1797) való megismétlésénél (más kérdés, hogy éppen ez hiányzik Büssün ahhoz, hog> a tanítványok valóban az asztal körül, s ne csupán mellette üljenek, és az előrébb lévők a hátsókat ne takarják). Fejlődés Türjéhez képest az a megoldás is, hogy a mennyezetet az ábrázolás terére illuzionisztikusan megnyitó freskót kísérő négy evangélista-figura nem esetlegesen lebeg a jelenet körül, mint a Szent Anna-kápolnában, hanem a később is vissza-visszatérő helyén, a festett csegelyekben lévő konzolokon ül. Az ábrázolás ornamentális kerete ugyanakkor indokolatlanul széles, így zavarja az architekturális logikát, mely nem követeli meg, sőt megkérdőjelezi a csegelyek szerkezeti szerepét (hasonlóval találkozunk majd a művész tabi menynyezetképeinél is [1797]). Tűrje és Büssü után Dorffmaister csak 1767-ben kap újabb egyházi megrendelést. Ekkor egy másik szerzetesrend, a bencések bízzák meg celldömölki rendházuk Nepomuki Szent Jánost ábrázoló főoltárképének elkészítésével {4. kép). A népszerű szent oltárkép-ábrázolása ikonográfiailag ugyan erősen kötött, de számos máshoz kötődő apoteózismegjelenítés is mintaképül kínálkozhatott, melyeken csak az attribúciókat kellett felcserélni. Ezek közül mesterének, Paul Trogernek a Szent Donátot mutató säusensteini főoltárképét választotta.

6 A kitárt karokkal mennybeemelt figura testtartása megegyezik a két ábrázoláson, de a fiatal, szakálltalan Donáttal szemben Nepomuki javakorabeli, szakállas figuraként jelenik meg. Mások a kísérő angyalok is - a kép tetején lévő két kis puttót leszámítva - valamint - természetesen - az attribútumok. A legnagyobb változtatás azonban az, hogy Dorffmaister 45°-kal elforgatja, és ezáltal más nézőpontból mutatja a szentet. Mikor tizenkét évvel később, Söjtörön újra előveszi e trogeri megoldást (ezúttal ifjabb Szent Jakabként), már az eredeti beállítást választja. Celldömölkön a művész „Dorffmeister"ként, „e" betűvel szignál. Türjén, a Szent Annakápolnában két névaláírása is van, egyszer „a", egyszer pedig „e" betűvel, míg a templomban csak az előbbi változat olvasható. E tekintetben nem volt következetes (ami tulajdonképpen kor-jelenség), a későbbiekben is - bár az „a" betűs változat összességében gyakoribb - használta mindkét variációt. A celldömölki megbízatást (és a másik fejezetben tárgyalt sárvári freskókat, valamint a soproni színház falképeinek és díszleteinek elkészítését) követően a művész 1770-ben egy harmadik szerzetesrenddel, a ferencesekkel került kapcsolatba, akik Kismartonba rendeltek nála festményeket. Az Utolsó vacsorát ábrázoló freskó a kolostor refektóriumának falára került, együtt öt ferences szent nagyméretű, vászonra festett képével (utóbbiakat ma a püspökségi múzeumban őrzik, kat. sz. 3-5.). Dorffmaister ezt követően már folyamatosan foglalkoztatott festő, a következő két és fél évtized minden esztendeje szignált művekkel dokumentálható. Első korszakváltása minden bizonnyal népszerűsége növekedésének tulajdonítható. 1771-ben elsősorban báró Sennyey Antal özvegye, Inkey Petronilla adományának köszönhetően - a gutalöttösi freskók és oltárképek elkészítésére kapott megrendelést (5. kép), amelynek ebben és a következő évben eleget is tett.

7 Az ábrázolások - a két mellékoltár kivételével - a templom patrónájához, Szent Cecíliához kötődnek. A három mennyezetfreskó különösen érdekes ikonográfiái szempontból. A szentélyben Szent Cecília megdicsőülése, Szentháromság előtti megjelenése látható, amely tulajdonkép18