„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Boda Zsuzsanna: Dorffmaister István világi falképei – kastélyok, középületek dekorációja

Tiberinusé, a Tiberis folyó istenéé, aki egy szökőkút szobordíszeként jelenik meg lábánál a játszadozó Romulusszal és Remusszal, Apollo istené, majd a szemben lévő oldalon Turnusé a rútulok királyáé, akivel Aeneasnak meg kellett küzdenie, mellette Dea Muta, a fecsegő nimfából lett néma istennő, akinek története Ovidiusnál olvasható, végül a sort Minerva istennő szobra zárja. 50 Venus, Apollo, Turnus és Minerva alakja fehér márvány poszta­mensen álló aranyozott szobrokat, míg Tiberinusé és Dea Mutáé kerti díszkutak kőszobrait imitálja. Hátterük minden esetben maga a természet, egy kert, s a rózsaszín és fehér felhőkkel tarkított kék ég. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a freskók készíté­se idején a terem egy szép építészeti kertre nyílott, s a festő ennek a természeti látványnak felidézésére, folytatására törekedett a belső tér kiképzésében is. 51 Dorffmaister a hosszanti falakat is a már meglévő építészeti adottságok figyelembevételével tagolta. Az ablaksorral szembeni falra festett három tájkép közül kettő - Titus diadalívének romja és a Porta Maggiore - valóságos épület-romokat mutat Piranesi Vedute di Roma sorozata (vö. kat. sz. 66.) nyomán, míg a harmadik romos antik épületet ábrá­zoló ideálkép. 52 A római tájba szervesen illeszked­nek az előtérben földön heverő, vagy a romoknak támasztott, ezúttal savariai figurális vagy feliratos kőtöredékek, úgy ahogyan az a Piranesi-metszete­ken is látható (95. kép). Ez az aktualizálás teszi a sala terrena képeit a Piranesi másolók között is egyedülállóvá. Dorffmaister, bizonyára a püspök külön óhajára, a savariai kőemlékek pontos és lép­tékhelyes ábrázolására törekedett, a léptéket külön meg is jelölve. Közülük is legkiemelkedőbbek an­nak a két nagyméretű istenszobornak a torzói, amelyek a Tiberinus és a Dea Muta koronázta kutak tövében állnak. Jupiter és Minerva szürkével erezett fehér márvány szobortöredékei a hajdani kapitólium területéről kerültek elő, s minden bizonnyal az ott elhelyezett három főisten szoborcsoportjához tar­toztak, amelynek mintája a római kapitóliumi triász volt. 53 Az Aeneis legendájában, Róma alapításában, a római veduták ábrázolásában gondolati párhuzamát láthatjuk az új szombathelyi püspökség alakításá­nak, s benne Szily János fontos, építtető és műpár­toló szerepének, hiszen az ő tudatos fejlesztései nyomán vált Szombathely kisvárosból jelentős püs­pöki székhellyé. ' Az ábrázolt savariai töredékek jó része jelenleg is megvan vagy a múzeumban vagy helyben, a szé­pen restaurált falképek mellett kiállítva, s így a mai látogató is részese és élvezője lehet Szily püspök eredeti elgondolásának. Itt meg kell említenünk en­nek az együttesnek történeti és archeológiai fontos­sága mellett muzeológiai értékét is. A régészeti emlékek tudatos összegyűjtésével és feldolgoztatá­sával, valamint a bemutatásukra szánt tér kialakítá­sával a püspök egy majdan rendszeresen gyűjtő mú­zeumot, archeológiai gyűjteményt alapított meg, Magyarországon az elsőt. Itt teszünk említést a szombathelyi szeminárium könyvtárának és tantermének freskóiról is, bár az első esetében a téma nem világi, s maga az épület is elsősorban egyházi célokat szolgált, azonban a könyvtár nyilvános könyvtárként is működött. Szily János székhelyének kiépítésekor első feladatának a papi szeminárium létrehozását tekintette, hogy a megye kis létszámú papsága minél előbb gyarapod­hassak. A Melchior Hefele tervezte épület 1780 ta­vaszára el is készült de II. József tiltó rendelete ér­telmében a szeminárium nem kezdhette meg műkö­dését a következő tíz évben. Az oktatásnak - amely csak 1790-ben, a rendelet visszavonásával indulha­tott el - fontos részét képezte a könyvtár. A könyv­tár anyagát, mint sajátját, Szily János maga gyűj­tötte egybe évek hosszú során át tartó szorgalmas és körültekintő munkával (ebben a munkában Schönvisner István volt segítőkész társa), majd 1791-ben teljes gyűjteményét „a tiszteletre méltó klérus iránti őszinte és lángoló szeretettől vezérel­ve" a székesegyháznak ajándékozta, és használatá­ról is szigorúan rendelkezett. Eszerint - többek kö­zött - meghatározott nyitvatartási időben világi személyek is használhatták, tehát - a pécsi után má­sodikként - nyilvános könyvtárként is működött. 54 A szeminárium épületén belül a második eme­leten nyert elhelyezést a könyvtár két, mennyezetü­kön festett teremben. A freskók elkészítésével Szily püspök Dorffmaistert bízta meg, aki igyekezett is a feladatnak minél inkább eleget tenni, mert a székes­egyház díszítésében, egyenesen a hajó freskóinak elkészítésében további megbízást remélt. 179l-es, könyvtárbéli freskóját valóban az egyik legsikerül­tebbnek tarthatjuk. Szignatúrája, Stepha Dorffmais­ter inve et pinxit. 1791 ezúttal a festő saját invenci­óját külön hangsúlyozza. A nagyobbik terembe a négy nyugati egyházatya élénk színű, világos tónusú ábrázolása került, míg a kisebbikbe, az olvasóte­rembe a művészetek és tudományok allegorikus grisaille-képe. 55 Utóbbi Pallas Athénét ábrázolja meztelen gyermekalakok körében, akik tevékenysé­gükkel az irodalom, zene, történelem, festészet, szobrászat, valamint a csillagászat és a matematika tudományait reprezentálják (98. kép). Az éles fekete kontúrokkal és erős fehér csúcsfényekkel festett je­lenet szinte dombormű hatását kelti. Rendkívül gazdag a képet körbefogó rozettás, levélcsokros klasszicizáló díszítés. A könyvtárterem négyzet ala­kú mennyezetképét is hasonló, bár nem ilyen gaz­dag, növényi ornamentikával és rozettákkal díszített 184

Next

/
Thumbnails
Contents