„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Boda Zsuzsanna: Dorffmaister István világi falképei – kastélyok, középületek dekorációja

Tiberinusé, a Tiberis folyó istenéé, aki egy szökőkút szobordíszeként jelenik meg lábánál a játszadozó Romulusszal és Remusszal, Apollo istené, majd a szemben lévő oldalon Turnusé a rútulok királyáé, akivel Aeneasnak meg kellett küzdenie, mellette Dea Muta, a fecsegő nimfából lett néma istennő, akinek története Ovidiusnál olvasható, végül a sort Minerva istennő szobra zárja.

50 Venus, Apollo, Turnus és Minerva alakja fehér márvány posztamensen álló aranyozott szobrokat, míg Tiberinusé és Dea Mutáé kerti díszkutak kőszobrait imitálja. Hátterük minden esetben maga a természet, egy kert, s a rózsaszín és fehér felhőkkel tarkított kék ég. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a freskók készítése idején a terem egy szép építészeti kertre nyílott, s a festő ennek a természeti látványnak felidézésére, folytatására törekedett a belső tér kiképzésében is.

51 Dorffmaister a hosszanti falakat is a már meglévő építészeti adottságok figyelembevételével tagolta. Az ablaksorral szembeni falra festett három tájkép közül kettő - Titus diadalívének romja és a Porta Maggiore - valóságos épület-romokat mutat Piranesi Vedute di Roma sorozata (vö. kat. sz. 66.) nyomán, míg a harmadik romos antik épületet ábrázoló ideálkép.

52 A római tájba szervesen illeszkednek az előtérben földön heverő, vagy a romoknak támasztott, ezúttal savariai figurális vagy feliratos kőtöredékek, úgy ahogyan az a Piranesi-metszeteken is látható (95. kép). Ez az aktualizálás teszi a sala terrena képeit a Piranesi másolók között is egyedülállóvá. Dorffmaister, bizonyára a püspök külön óhajára, a savariai kőemlékek pontos és léptékhelyes ábrázolására törekedett, a léptéket külön meg is jelölve. Közülük is legkiemelkedőbbek annak a két nagyméretű istenszobornak a torzói, amelyek a Tiberinus és a Dea Muta koronázta kutak tövében állnak. Jupiter és Minerva szürkével erezett fehér márvány szobortöredékei a hajdani kapitólium területéről kerültek elő, s minden bizonnyal az ott elhelyezett három főisten szoborcsoportjához tartoztak, amelynek mintája a római kapitóliumi triász volt.

53 Az Aeneis legendájában, Róma alapításában, a római veduták ábrázolásában gondolati párhuzamát láthatjuk az új szombathelyi püspökség alakításának, s benne Szily János fontos, építtető és műpártoló szerepének, hiszen az ő tudatos fejlesztései nyomán vált Szombathely kisvárosból jelentős püspöki székhellyé. ' Az ábrázolt savariai töredékek jó része jelenleg is megvan vagy a múzeumban vagy helyben, a szépen restaurált falképek mellett kiállítva, s így a mai látogató is részese és élvezője lehet Szily püspök eredeti elgondolásának. Itt meg kell említenünk ennek az együttesnek történeti és archeológiai fontossága mellett muzeológiai értékét is. A régészeti emlékek tudatos összegyűjtésével és feldolgoztatásával, valamint a bemutatásukra szánt tér kialakításával a püspök egy majdan rendszeresen gyűjtő múzeumot, archeológiai gyűjteményt alapított meg, Magyarországon az elsőt. Itt teszünk említést a szombathelyi szeminárium könyvtárának és tantermének freskóiról is, bár az első esetében a téma nem világi, s maga az épület is elsősorban egyházi célokat szolgált, azonban a könyvtár nyilvános könyvtárként is működött. Szily János székhelyének kiépítésekor első feladatának a papi szeminárium létrehozását tekintette, hogy a megye kis létszámú papsága minél előbb gyarapodhassak. A Melchior Hefele tervezte épület 1780 tavaszára el is készült de II. József tiltó rendelete értelmében a szeminárium nem kezdhette meg működését a következő tíz évben. Az oktatásnak - amely csak 1790-ben, a rendelet visszavonásával indulhatott el - fontos részét képezte a könyvtár. A könyvtár anyagát, mint sajátját, Szily János maga gyűjtötte egybe évek hosszú során át tartó szorgalmas és körültekintő munkával (ebben a munkában Schönvisner István volt segítőkész társa), majd 1791-ben teljes gyűjteményét „a tiszteletre méltó klérus iránti őszinte és lángoló szeretettől vezérelve" a székesegyháznak ajándékozta, és használatáról is szigorúan rendelkezett. Eszerint - többek között - meghatározott nyitvatartási időben világi személyek is használhatták, tehát - a pécsi után másodikként - nyilvános könyvtárként is működött.

54 A szeminárium épületén belül a második emeleten nyert elhelyezést a könyvtár két, mennyezetükön festett teremben. A freskók elkészítésével Szily püspök Dorffmaistert bízta meg, aki igyekezett is a feladatnak minél inkább eleget tenni, mert a székesegyház díszítésében, egyenesen a hajó freskóinak elkészítésében további megbízást remélt. 179l-es, könyvtárbéli freskóját valóban az egyik legsikerültebbnek tarthatjuk. Szignatúrája, Stepha Dorffmaister inve et pinxit. 1791 ezúttal a festő saját invencióját külön hangsúlyozza. A nagyobbik terembe a négy nyugati egyházatya élénk színű, világos tónusú ábrázolása került, míg a kisebbikbe, az olvasóterembe a művészetek és tudományok allegorikus grisaille-képe.

55 Utóbbi Pallas Athénét ábrázolja meztelen gyermekalakok körében, akik tevékenységükkel az irodalom, zene, történelem, festészet, szobrászat, valamint a csillagászat és a matematika tudományait reprezentálják (98. kép). Az éles fekete kontúrokkal és erős fehér csúcsfényekkel festett jelenet szinte dombormű hatását kelti. Rendkívül gazdag a képet körbefogó rozettás, levélcsokros klasszicizáló díszítés. A könyvtárterem négyzet alakú mennyezetképét is hasonló, bár nem ilyen gazdag, növényi ornamentikával és rozettákkal díszített 184