„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

ezred hadnagya és szállásmestere került Sopronba, ahol 1719-ben feleségül vette Lanius Anna Dorotytyát, majd 1735-ben hadbiztosi minőségben végleg Sopronba helyeztette magát. Itt élt 1761. október 30-án bekövetkezett haláláig. Hátrahagyott vagyonából akaratának megfelelően özvegye 1768-ban kelt végrendeletében egy alapítványt hozott létre árvaház létesítésére. Az intézmény Voss Károlyné 1770-es halálát követően végül Primes György városplébános szervezésében jött létre, 1772-ben. (Bán 1939, 371-373) Mihályi szerint az árvaház névadójának félalakos képmása a magyar nemesi arckép ikonográfiáját követte. Prémszegélyü magyar öltözetben, oldalán karddal ábrázolta az egykori hadbiztost, a város pecsétjének őreként: asztalán egy „Conservator sigilli maioris Liberae Regiaeque Civitatis Soproniae" feliratú dobozzal, kezében annak kulcsával, könyvállványán pedig a Corpus Juris kötetével. Irodalom: Mihályi 1916, 55; Mihályi 1928, 552; Bán 1939, 311/4. j.; Garas 1955, 213; Csatkai 1956, 360; Galavics 1965, 226, 231; Barokk művészet 1993, 178. (Galavics G.) 5. Férfiarckép a Szalay családból 1773 Olaj, vászon 88,5 x 67 cm Magyar Nemzeti Galéria Leltári szám: 8280. Felirat: (a balkézben tartott nyugtán) „... & Cassa f 6550: A 1763 /... Cl: gegen / an Hn Dorffmeister... / von Selbe" Származás: Vétel Aúner Mihálytól 1943-ban. Restaurálta Cséka Ervinné, 1968, Szutor Katalin, 1997. A hagyomány szerint Szalayt és feleségét ábrázoló portrépár feltehetően a soproni csizmadiacsalád két tagjáról készült. A dátum alapján a férfiarckép ábrázoltja valószínűleg Szalay Ferenc csizmadia idősebbik fia Ferenc, aki maga is csizmadiaként, 1769-ben nyert a városban polgárjogot, s neve Sopron adózó polgárainak 1784. évi összeírásában is szerepel. (Házi 1982, 896. Nr. 10848; Thirring 1939, 289.) A korai Dorffmaister-portréktól eltérő festői stílus mellett a polgárjog elnyerésének dátuma is azt támasztja alá, hogy a kép a korábbi feltevésekkel ellentétben nem 1763-ban, hanem datált, párdarabjával egyidőben, 1773-ban készült. Az eddigi datálás a képen szereplő számla szövegéhez tartozó 1763-as évszámon alapszik, amely - az effajta datálási mód gyakorisága ellenére - a fenti okok alapján úgy gondolom nincs összefüggésben a kép készítési idejével. Irodalom: Garas 1955, 113, 163, XCVII. tábla; Mojzer 1963, 373; Galavics 1965, 226; MNG Magyar remekművek, 1969-1970. 9, 37. 135. kat. sz.; Mojzer MNG 1982, 26, 369. kiállítási szám. Lásd kat. sz. 9. 6. Női arckép a Szalay családból 1773 Olaj, vászon 88,5 x 67 cm Magyar Nemzeti Galéria Leltári szám: 8281. Jelzése: (dublírozás előtt a hátoldalon) „Steph. Dorffmaister pinxit 1773.. Caes (?) Reg. Vienen. Acad" Származás: Vétel Aúner Mihálytól 1943-ban. Restaurálta Révay Kálmánné, 1968, Szutor Katalin, 1997. Irodalom: Garas 1955, 113, 163, XCVII. tábla; Mojzer 1963, 373; Galavics 1965, 226; MNG Magyar remekművek, 1969-1970. 9, 37. 136. kat. sz.; Mojzer MNG 1982, 26, 370. kiállítási szám. Lásd kat. sz. 10. 7. Magyar ruhás úr portréja 1774 Olaj, vászon 94 x 78 cm (az 1939-es árverési katalógus szerint: 98 x 78 cm) Egykor Ernst Lajos gyűjteményében Állítólagos jelzése: „Stephan Dorffmeister pinxit ex Caes. Reg. Vienen. Acad. 1774." Az Ernst gyűjtemény katalógusa szerint félalakos portré volt. Irodalom: Varjú-Höllrigl 1932, 71. 4. kat. sz.; Galavics 1965, 226-228; M. kir. Postatakerékpénztár Árverési Csarnok aukciója, XX. 1939 január. Az Ernst Múzeum gyűjteményének árverése. 21. 47. sz. 8. Kamper János Jakab (1731-1798) 1775 Olaj, vászon 96 x 73 cm Sopron, Városi Múzeum Leltári szám: 57.766.1. Felirat: (a hátoldalon, későbbi írással) „J. Jacob Kamper Magistratsrat und Stadthaubtman v. Oedenburg. / Nat. 19.na February 1731. / gestorben den 9-ten Sep. 1798." Jelzése: (a hátoldalon) „Steph. Dorffmeister pinxit Ex Caesa. Reg. Vien(n)en. Acad. 1775. (sic!) 19-ten February" 137