„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

zoló, húsvéti 40 órás szentségimádáshoz készült dekorációja, Dorffinaister munkája 1790-ből. A hátoldalon lévő szignatúra szerint - „Stepha. Dorffinaister pinxit Accad. vien. Soprony 1790." Sopronban festette. 14 Dorffinaister portréfestői tevékenységére, munkáira Galavics Géza 1965-ös, a témát részletesen tárgyaló tanulmánya volt a kiindulópont. 15 Nem tartható Dorffinaister művének a soproni Városi Múzeum Bécsi udvari papot ábrázoló arcképe (olaj, vászon 57 x 46 cm, leltári szám: 54.432.1.), amely korábban Dr. Zehetbauer Ottó prépost tulajdonában, majd az Isteni Megváltó Leányainak zárdájában volt, ahonnan adományként jutott a Városi Múzeumba. Mihályinál (1916, 56) és Csipkésnél (1940, 284) Dorffinaisterként szerepel, Csatkai (1956, 417) és Galavics (1965, 235) azonban már nem tartja a festő munkájának. Ugyancsak Dorffmaisterként közöl Fábián Mária (1936, 10, repr. 12.) a szombathelyi szeminárium tulajdonából egy mellképet Nagy József kanonokról, minden attribúciós indok nélkül. A kép (olaj, vászon 53,5 x 40,5 cm) nemrégiben felbukkant a Magyar Nemzeti Galéria bírálatán, s ez alkalomból megállapítható volt, hogy szintén nem hozható összefüggésbe Dorffinaisterrel. A kép hátára írt - Nagy Józsefre vonatkozó - egykorú szöveg semmilyen támpontot nem ad a festőt illetően. A portrét a szombathelyi püspökség azóta visszavásárolta. 16 Újabban felmerült a soproni Városi Múzeumba jutott Kistler János Jakab soproni kékfestő és felesége 1765-ben festett portréival kapcsolatban - alaptalanul - Dorffinaister neve. (Leltári szám: 94.275.1; 94.275.2.) A képek ismeretlen festő munkájaként még soproni magántulajdonból közölve: Domonkos O.: A magyarországi kékfestés. Budapest, 1981, 12. kép. Köszönettel tartozom Askercz Évának, aki a soproni tulajdonban lévő Vaghini Antal kéményseprő portréjának felkutatásában a segítségemre volt. 17 Itt szeretnék köszönetet mondani a Soproni Levéltárból Varga Imréné levéltárosnak, aki kérésemre az Artner család iratanyagát az Artner és PalocsayHorváth családi kapcsolat szempontjából átnézte sajnos negatív eredménnyel -, valamint a Kőszegi Városi Levéltárból Bariska Istvánnak, hasonló segítségéért. Az Artner, valamint Palocsay-Horváth családokba tartozók összeházasodásának a Soproni Evangélikus Egyházközség házassági, halotti és keresztelési anyakönyveiben sem találtam meg semmilyen nyomát. 18 Az alapító személyének és az intézmény alapításának (rendszeresen tévesen közölt) adataira ld. Bán 1939, 371-373, itt pontosan megadva Voss János Károly és felesége halálozási dátuma, (1761, 1770) az alapítvány létrehozásának körülményei és időpontja, (1768) valamint részletezve van Primes szerepe. 19 Berkeszi 1910, 12, itt az uralkodóház tagjairól és a megye főispánjairól készült arcképek felsorolásában csak Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc portréit mondja egészalakosaknak. Ebben a munkájában szerepel először a képpel kapcsolatban Dorffinaister neve. Az arckép legkorábbi említése ugyancsak tőle származik (1900), amikor elhelyezését is közölve a kis tanácsterem portréi közt sorolja fel. Ennek alapján hivatkozik a képre Szinnyei (1903), ekkor még szintén festőnév nélkül. Berkeszi korábbi munkájában Niczky portréján kívül még további öt főispán-portrét sorol fel, amelyek ugyancsak a kis tanácsteremben találhatóak. Ez esetleg arra utal, hogy Niczky képmása a többivel együtt félalakos kivágató lehetett. 20 A temesvári vármegyeháza Niczky-portréjáról készült rajz: Szentkláray 1885, 1. A budapesti kép: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, leltári szám: 64.1. Olaj, vászon 158 x 92 cm, Galavics 1965, 227,229-230, 231-232. 21 Az egykori temesvári képre vonatkozó pontosabb információk (méret, esetleges szignó, illetve archív fotó) beszerzése e tanulmány számára temesvári kolléga (Rodica Vartaciu, Muzeul Judetean) segítsége mellett is eredménytelen volt. 22 Ld. Főúri ősgalériák, családi arcképek, 1988. С 82. katalógus szám, 116. kép. Tévesen Mária Terézia portréjának pendantjaként közölve. 23 Schneider 1982, 167, 237. katalógus szám. 24 Fallenbüchl 1994, 129, 133. Rauchot 1759-ben már nyugállományban lévő vicebánként említik a források: ld. Schneider 1982, 166. 25 Fallenbüchl 1994, 129. 26 Cennerné Wilhelmb 1982, 169. 27 A Cziráky család Dénesfáról származó arcképeit a győri Xantus János Múzeum 1962-ben a család tulajdonából megvásárolta. A családi galéria katalógusszerű leírását, illetve feldolgozását a teljes Cziráky-gyűjtemény feldolgozásához kapcsolódóan legújabban Székely Zoltán készítette el. („A Cziráky ősgaléria" Kézirat, 1996.) Cziráky József és Barkóczy Borbála képmása ebben a feldolgozásban ismeretlen festő munkájaként szerepel a 18. század közepéről. 28 Székely Zoltán előző jegyzetben említett kézirata mellett a Rigaud-féle előképre a metszetváltozatok említésével: Maria Theresia und ihre Zeit. Ausstellung, Schloß Schönbrunn, 1980. 07.01. katalógus szám. Claude Drevet metszete reprodukálva: Mraz, G. - Mraz, G. : Maria Theresia, ihr Leben und ihre Zeit in Bildern und Dokumenten. München, 1979, p. 95. 29 Garas 1955, 275/131. jegyzetben megemlíti, hogy a Czirákyak a kenyéri templom kifestéséhez Lovasberényből vitették át Dorffinaister szerszámait. 134