Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages

A Muravidék kora középkori története ruhadíszeket, sarkantyút, fegyvereket viselt. Egyedül a női ékszereknél figyelhető meg egyfajta helyi, a késő avar ötvösség hagyományait továbbvivő, továbbfejlesztő irányzat,

71 amit - mivel sokáig csak a morva nemesség temetkezései voltak ismertek - „nagymorva" sajátosságnak tartottak, és „veligrádi" stílusú ékszercsoportnak neveztek el.

72 Ezek alapján Pribina és Kocel Mosaburg központú nagybirtoka akár a frank birodalom belsejében is állhatott volna, személyi állománya, működése, külső megjelenése semmiben sem tért el amazoktól. A mosaburgi grófság egyúttal azt a fejlődési modellt is felvillantja, ami Pannónia más részein is a jövőt jelentette volna, ha a honfoglaló magyarok megjelenése drasztikusan meg nem szakította volna ezt. Hogy Pribina és Kocel grófsága valóban nem egyedülálló jelenség lehetett, jelzik azok a Conversiohoz hasonló bőséges tudósítás helyett sajnos csak meglehetősen gyéren fennmaradt 9. századi oklevelek, melyek Felső-Pannónia birtokviszonyaiba engednek némi bepillantást. 844 táján állították ki azt a királyi oklevelet, amely a keleti végeken két további territoriális grófságot nevez meg: Radpoti et Rihharii comitatus. Ez a két, 828 óta létező grófság a Trauntól a Rábáig ért, nyugaton a karantán hercegség, délen a mosaburgi grófságtól határolva, és egymástól a Zöbernbach által elválasztva az alsó-ausztriai dombvidéken terült el. Ezen belül a Ratbod alatt álló Rihhari grófsága Savaria központtal jóval kisebb területet ölelt fel. A század végi forrásokból kiderül, hogy Ratbod kegy vesztése (854) után annak birtokai a rá két évre a keleti végek praefectusává emelt Karlmann és az ő emberei birtokába, így főként a (felesége révén Pribinával is rokon) Wilhelm família birtokába kerültek; a 880-as években ugyanis Szvatopluk a Dunától délre és a Rábától keletre már mint ezek birtokait pusztította őket. Mosaburg szolgálónépe azonban, bár Pribina hívó szava Bajorországtól a bulgárokig elhallatszott, döntő részben a hajdani avar kaganátus népeiből verbuválódott. Ez a történelmi viharokat átélt, megváltozott nevű és átalakult kultúrájú néptömeg alkotta a bázisát a peremterületeken létesült új fejedelemségek mellett a központi részek Karoling provinciájának is. Ennek megfelelően az avar kulturális hagyományokat is továbbörökítette, amit azonban szervesen egyesített a Karoling birodalomból érkezett új impulzusokkal, s e két fő áramlatból egy sajátos, új anyagi műveltséget, „peremkultúrát" hozott létre, ami a lokális eltérések ellenére nagyfokú hasonlóságot mutat Dalmáciától a Cseh-medencéig. Ezek leszármazottai alkották a honfoglaláskor a Kárpát-medence alaplakosságát, s ők fogják alkotni majd az új uralkodó népnek, a magyarságnak a népi tömegeit, köznépének zömét is. 77