Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages

SZŐKE Béla Miklós harcosok, ahol súlyos harcokat vívtak a frankokkal. A Brunhilde királynővel kötött, jelentős „pénzajándékkal" is járó béke egyik feltétele volt, hogy az Alpokban letelepülni szándékozó szlávok ellen ne fogjanak fegyvert.

24 610-611 táján a szlávok egy csoportja a bajor határvidéken, Aguntumnál (Lienz) vereséget mért Garibald bajor hercegre, de a bajorok utóbb visszaszerezték a zsákmányt és kiűzték a szlávokat országukból.

25 Ugyanez idő tájt, esetleg néhány évvel később, maguk az avarok is harcoltak a nyugati határnál, Friaul langobard hercegségben. Friaul fejedelme, II. Gisoulf merészen ellenállt és oda is veszett a csatában, felesége, Romiida pedig bezárkózott a fővárosba, Forum Iulii (Cividale) falai mögé. A kagán csellel mégis behatolt, a várost felégette, lakóit Pannóniába hurcolta.

26 623 táján I. Dagobert frank király egy Samo nevű fegyver(?)kereskedőt több társával együtt a vinedi (vend) szlávokhoz küldött, hogy azokat az avarok ellen fordítsa. Miután ezek a szlávok, akik az avarok seregében befulcusként, azaz egyfajta előőrsként szolgáltak, az avaroktól függetlenné váltak, a harcban oly vitéznek mutatkozó Samot választották meg királyuknak, aki 631-ben sikeresen védte meg önállóságát Dagobert ellenében is, mert bár a langobardok és az alemannok kisebb győzelmeket értek el az általa vezetett szövetségbe („birodalomba") tartozó karantán szlávokkal szemben, ő Wogastisburg várába zárkózva ellen tudott állni. Országának, pontosabban fogalmazva törzsszövetségének kiterjedése nem pontosan ismert, valahol az avarok és a bajorok, alemannok törzsterülete között, az Elbától a Karavankákig terült el.

27 A fent idézett írásos források az alpesi szlávok honfoglalásának dokumentumai. A Mura alsó folyásvidékére és a Zala erdőségeire ezeket az adatokat még közvetve sem vonatkoztathatjuk, hiszen ez a vidék a 7. században már az avar törzsterület részét alkotta. A temetők és települések régészeti leletanyaga alapján azonban itt mégsem csak nomád avarok, hanem - velük együtt - tradícióihoz makacsul ragaszkodó szláv népesség is élt a 7. század elején. Arról, hogy honnan és miként települhettek ide a szlávok, egy közvetett történeti forrásadat tudósít. 602 nyarán a bizánciak ismét hadjáratot viseltek az al-dunai szklavénok ellen. A kagán, hogy szláv szövetségesei legalább az anták hátbatámadását (miként az 584-ben történt) elkerülhessék, „Apsichot kiküldte sereggel, hogy az anták népét elpusztítsa; ezek ugyanis (ekkor ismét) a bizánciak szövetségesei voltak."

28 Apsich az előző év nyarán még az al-dunai Kataraktáknál táborozott egy nagy létszámú avar sereggel, s a rómaiakkal tárgyalt,

29 lehetséges tehát, hogy vissza sem tért onnan, amikor a kagán parancsa elérte. A Duna mentén tovább haladva jutott el Apsich Dél-Oroszországba, ahol 602-603-ban megsemmisítette az anta nevű politikai szervezetet - méghozzá olyan alaposan, hogy a későbbiekben a források már nem is említették őket. Valószínű, hogy még tovább is a térségben maradt, s segítséget nyújtott a türkök ellen fellázadt tielö (ogur-bolgár) törzseknek.

30 Apsich visszatérésének útvonaláról nem maradt feljegyzés. Néhány későbbi forrás alapján azonban erősen valószínűsíthető, hogy hazatérésekor - már csak a könnyű zsákmányszerzési lehetőség miatt is - útba ejtette az anták északi szomszédságában lakó du(d)lebek országát, s nagyszámú foglyot ejtve, a Vereckei hágón keresztül tért vissza szállásterületére. Bizonyos, alább megismerendő adatok alapján úgy látszik, hogy ezek a du(d)leb-szláv „foglyok" -legalábbis túlnyomó részt - a Zala-Mura közti területen települtek le, vagy inkább itt telepítették le őket. ApsichxóX keveset tudunk, de neve többször előfordul a bizánci forrásokban. Lehetséges, hogy ugyanarról a személyről van szó, lehet, hogy több azonos nevűről, s az sem kizárt, hogy 68