Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Bence Lajos (Lendava): The Effect of Written Literature on Forming the Consciousness of the Minorities

Az írott szó mint tudatformáló erő kisebbségben számában teszi fel az Analfabétákat nevelnek Prekmurjében című cikkében. „Igenis, kérem szépen, mert a Dolnija Lendava-i elemi iskolában a párhuzamos elsős és másodikas magyar osztályokat beszüntették, s azoknak 15-30 magyar nemzetiségű és tiszta magyar anyanyelvű tanulóját odacsapták a szlovén osztályokhoz csak azért, mert az első és második elemi osztályokban kevés szlovén anyanyelvű tanuló van! Furcsa egy okoskodás ez! A szlovén osztályokban nincs elegendő számú tanuló, és ezért a magyar nyelvű tanulókat is odacsapják, csak hogy meglegyen a létszám, csak hogy magyart ne tanulhasson senki sem, s hogy a magyar szónak és a magyar iskolának még a nyomát is eltüntessék." A lap megjelenésének körülményeit egy későbbi írás így látja: „Rengeteg kellemetlenség érte leplezetlen magyar érzelemi miatt (ui. magát a szerkesztőt, B. L.) nagy anyagi áldozatokkal tudta csak fenntartani újságját, noha hamarosan kétezren fizettek arra elő. Merész cikkei miatt azonban úgyszólván hetente fizethette a tízezer dináros büntetéseket, a lapot is úgyszólván minden héten más nyomdában kellett előállítania a jugoszláv hatóságok akadékoskodásai miatt. Ennek ellenére kitartott, nem ijedt meg a börtöntől, amivel sokszor megfenyegették, nem ijedt meg állampolgársága elvesztése rémétől és az ezzel együtt járó anyagi bukástól." E cikkeket olvasván a lap megszüntetését kimondó hatósági döntésen egyáltalán nem kell csodálkoznunk, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a nálánál jóval mérsékeltebb hangú, a hatóságok figyelmét csupán a magyar nyelvvel felkeltő, egyébként túlzottan is lojális újság, mint a Mörszkai Krajina (Muravidék) is volt, mihelyt megszűnt kétnyelvű újság lenni, arra a sorsra jutott, mint a Szabadság. Hartner előbb mostohaatyja, Hartner Géza vállalatainak a vezetésében segédkezett, később pedig saját vállalatait és földbirtokát vezette. A politikai tevékenyéggel azonban később sem hagyott fel, olyannyira, hogy 1933-ban Muraszombat polgármesterévé választották „hatalmas lelkesedéssel" felismerve benne a lakosság az „elhivatott vezetőt". Az ő irányításával kezdődött el - áll egyik korabeli beszámolóban - az a nagyarányú fejlődés, melynek során a jelentéktelen járási székhelyből pezsgő életű kisváros fejlődik ki a 40-es évek elején. A 30-as évek elején előbb a klerikálisok lapja, a Népújság szűnik meg előfizetők hiányában, majd Küharék liberális lapja is követte (Muravidék) 1932-ben. így a muravidéki magyarság nyomtatott sajtó nélkül maradt a 30-as években. Új lapalapítási kísérlet, ha lett is volna, akkor sem engedélyezte volna a diktatórikus jugoszláv állam. Ez az időszak, amikor a Vajdaságban is sorra szűnnek meg a lapok. A diktatúra első napjaiban rendelet jelenik meg arról, hogy az állam revízió alá veszi az egyesületek működési engedélyét, de ez a sors vár a politikai pártokra is. 1929. január utolsó napjaiban feloszlatják az Országos Magyar Pártot, a délvidéki magyarság egyetlen politikai és kisebbségvédelmi szervezetét. A visszacsatolás után Hartner újra nagy lendülettel és fáradhatatlan teherbírással folytatja a munkát. Előbb újból elindítja a Muraszombat és Vidéket, majd néhány nap alatt megszervezi a Vend-vidéki Magyar Közművelődési Egyesületet, valamint a Vöröskereszt egyesületét, majd 1943-ban a muraszombati járás országgyűlési képviselőjévé választják. Lapja, amely a háború végéig folyamatosan megjelenik, érthető módon sokat veszít szókimondó harciasságából, belső helyzetbe kerülve a budapesti kormány hűséges és szolgai kiszolgálójává vált, később a háborús uszítást is felvállalta. Ellenzékiként tudta igazi szerepét betölteni, s a 20-as években az egész Délvidék egyik legradikálisabb lapjának számított, de 249