Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)
Halász Imre (Zalaegerszeg): School and Scholling in the Second Half of the 19th Century in the Villages along the River Mura
Népek a Mura mentén HALÁSZ Imre ISKOLA ÉS ISKOLÁZTATÁS A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A MURA MENTI KÖZSÉGEKBEN A 19. század iskolatörténetének három jól elkülöníthető, de mégis egymásra épülő szakasza van. Az első periódus a múlt század húszas-harmincas éveinek erőfeszítései, melyek eredménye egy 1845-ben kiadott királyi rendelet, amelyben az uralkodó szabályozza a kisiskolák helyzetét. Ezt követi egy újabb szakasz, amely nem zárul le - mint korábban gondoltuk - 1849-cel, a magyar szabadságharc leverésével, ami témánk szempontjából egy új típusú közigazgatás bevezetését jelenti. Éppen a polgári elemeket hordozó Bach-korszak tíz éve alatt számolják fel a szélsőségeket és teremtenek a régió sajátos településszerkezetével összhangban egy iskolahálózatot, melyre ráépülhet - a harmadik szakaszban - az 1868-as népiskola-törvény utáni modern polgári Magyarország alsó fokú oktatása, s amely lehetővé teszi, hogy a felekezeti mellett megjelenjen az állam és az önkormányzat (község) által fenntartott oktatási intézmény is. A felekezeti oktatás kizárólagosságát tehát 1868 fogja feloldani, addig külön kell szólni az egyes felekezetek kisiskoláiról, mindjárt a térség legnagyobb felekezetével, a római katolikussal kezdve. A térségben a legelterjedtebb - ahogy az egész országban is - az egyosztályos kisiskola volt, ahol a legalapvetőbb ismereteket sajátították el a 6-12. életévük között a tanulók. Ez a vallástan mellett az olvasást, az írást és a számolást jelentette. Ritka volt a két- vagy háromosztályos iskola, négyosztályos pedig külön ritkaságszámba ment. Zala megyében kettő volt ilyen: Keszthelyen és Nagykanizsán, ahol gimnázium is működött, továbbá a nagyobb települések módosabb polgárai nagyobb fokú - esetleg továbbtanulást is jelentő iskoláztatásban akarták részesíteni gyermekeiket. Ugyanez a törekvés figyelhető meg a többi mezőváros iskoláinál is. így Zala megyében egy háromosztályos és 23 kétosztályos iskolát említenek forrásaink a számtalan, a falvakra jellemző egyosztalyosok mellett, s ennek döntő oka az volt, hogy szegényebb gyülekezet csak egy tanítót tudott eltartani, szinte kizárólag az egyházközség székhelyén. Ez azt is jelenti, hogy kisebb, templommal nem rendelkező falvakból, külterületi lakott helyekről a gyerekek mindennap kilométereket gyalogoltak iskolába, ez a távolság településszerkezettől függően 1,5 és 7 km között változott. Tárgyalt régiónkban is döntően az egyosztályos iskola a jellemző, ezek közül kiemelkedik Lenti három- és Alsólendva kétosztályos iskolája. Itt, Alsólendván - s ez másfél évszázaddal ezelőtti lakóit külön dicséri - két osztályban 106 gyermeket oktatott Alszegi János tanító két segédtanítóval. Hárman látták el tehát nemcsak az alapfokú közigazgatási és törvénykezési centrummá is váló település, de 10 környező település ide bejáró gyermekei alapfokú oktatását is. Forrásunk a 11 településből 328 gyermeket említ, kik iskolakötelesek, tehát 6 és 12 év közöttiek. Az egyosztályos iskolák közül Belatinc, Cserencsóc, Letenye és Szécsisziget iskoláit kell még átlagot meghaladónak jelölni. 223
