Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség

Tyekvicska Árpád: )y

Ahogy régen, most is boldog voltam velük" Minds^enty (Pehm) József és Zalaegerszeg Építései A második templom szükségessége már régebben felvetődött Zalaegerszegen. Pehm kezdetben a lazaristákat szerette volna a városba telepíteni, de ez a terve meghiúsult. Az ügy előrehaladásának gróf Batthyány Pálné jelentős pénzadománya adott lendületet. „Ez az összeg, ha a jelen viszonyok közt kevés is templomra, mégis komolylyá teszi a templom tervét" — írta jelentésében a plébános. Válaszában Mikes arra buzdította papját: „a tervet minden alkalmas módon tovább szőni szíveskedjék." Az egyházközség 1923-ban döntött az építkezésről. A Templom Építő Bizottság díszelnöke gróf Batthyány Pálné, ügyvezető elnöke Pehm József, társelnökei Czobor Mátyás és Bődy alispán voltak. A tényleges szervezőmunkát egy szűkebb körű választmány végezte. A ránk maradt egyetlen jegyzőkönyv szerint ennek 1925. december 21-én megtartott ülésén Pehm mellett Mérő Géza, Rauschemberg János, Moldoványi Béla, Jády Károly, Vizsy György és Vöröss György vettek részt. A költségek döntő részét — az ún. fedett lovarda és a sörház építési anyagának átadásával — a város, hozzájárulásaival a vármegye, megemelt adóiból az egyházközség, valamint a Vallásalap teremtette elő. Az első nagyobb gyűjtést már 1924-ben megindították, ami 170 millió koronát, és jelentős természetbeni adományt eredményezett. Később az egész országra kiterjesztették, még külföldről is érkeztek felajánlások. 1925-ben és a következő évben az egyházközség 100 %-os pótadót vetett ki, mely szintén az építkezés céljait szolgálta. Ez évben döntöttek arról is, hogy az új templomot Jézus Szentséges Szívének ajánlják, és egyben az elhunyt IV. Károly király emlékére épül. A szószéket Zita királyné ajándékozta a templomnak. A ferencesek nevében Deák Sulpic 1926 végén vette át a rendházat. A templom felszentelésére 1927. szeptember 27-én került sor. Mikes püspök végezte, magas rangú vendégek és hatalmas tömeg gyűrűjében. „A vasárnapi templomszentelés olyan hatalmas ünnepe volt Zalaegerszegnek, amilyenre még nem volt példa" — írta az ünnepségről a Zalamegyei Újság. Később Pehm és a ferencesek viszonya megromlott. A barátok önálló plébániát szerettek volna, Pehm viszont saját befolyása alatt akarta bevonni őket a lelkipásztori munkába. Válaszul Deák távol maradt a papi konferenciákról. „Majd ha plébániát csatolnak hozzánk, szent kötelességem lesz hivatalosan megjelenni" — írta a plébánosnak. A második plébánia azonban csak 1942. január l-jén alakult meg. A Notre Dame Zárdaiskola anyagiakban a legtöbbet Klebelsberg kultuszminiszternek köszönhetett. (Díszpolgárrá is választották érte.) Az iskola első főigazgatója, Ratovszki Pál kanonok 1929. augusztus l-jén költözött Zalaegerszegre. Vele érkezett a Notre Dame női kanonok- és tanító rend anyaháza Törökbálintról, 40 taggal. Az épületet az aradi vértanúk emléknapján szentelte fel a prímás, Serédi Jusztinián. Megnyílt 6 elemi, 4 polgári osztály, 1 tanítónőképző tanfolyam, továbbképző tanfolyam, kezdetben 339 növendékkel, ezek között 42 bentlakóval. A zárda építése sem zajlott akadálymentesen. A hatalmas költségek előteremtése csak jelentős hitelek segítségével sikerült. Ez különösen a Notre Dame rendet terhelte meg, részben a kultusztárca be nem váltott ígéretei miatt. A monstre építkezés összes költsége 1 millió 380 ezer pengőt tett ki. A rendet később szanálni kellett, nagyrészt a zalaegerszegi építkezés miatt. A munkát politikai viharok is kísérték. A plébános és a rend vezetői ugyanis csak keresztényszocialista munkásokat kívántak foglalkoztatni az építkezésen. A helyi, majd az országos szociáldemokrata szervezetek tiltakoztak a lépés miatt, az ügy a sajtónyilvánosságot is bejárta. Végül Pehm — hivatkozva a szociáldemokraták korábbi, hasonlóan diszkriminatív lépéseire — minden nyomás ellenére kitartott eredeti szándéka mellett. Az iskola építését a Kafholikus Ház bővítése követte. A megújult Kultúrház (télen jégpályája is volt), bérleti díjaival járult hozzá az egyházközség költségvetéséhez. 1941-ben az eddigi egyetlen - zsidó tulajdonos kezében lévő — mozi konkurenciájaként egy mozgó filmszínház is megkezdte működését az épületben. A plébániahivatal épületének bővítésére 1936-ban került sor. A megújított épület egy részét így különböző vállalkozásoknak, irodáknak adhatták bérbe. A bővítés azonban más célt is szolgált: Pehm ide költöztette be hitoktatóit is. Rájuk is kiterjeszthette így azt a szigorúan szabályozott napirendet, amelyben maga is élt. Beosztottai ezért a plébániahivatalt tréfásan „Pehminárium"-nak nevezték. Nem minden hitoktató örült ennek a szerzetesi összetartásnak. „A lelkészektől még fokozottabb fegyelmet kívánt, mint híveitől" — emlékezett vissza egykori Pehm (Minds^enty) József aláírja a Notre-Dame %árda alapkőletételt okmányát, 1927 (Göcseji Múzeum). 253