Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béres Katalin: A millennium Zala megyében

Béres Katalin: Л millennium Zala megyében körzetbe tartozott. Eszerint egy zalai középiskolás diáknak 3 napi fővárosi tartózkodás összesen 10 Ft-ba, népiskolai tanulónak 2 napi tartózkodás 3 Ft-ba, kisiparosoknak, kiskereskedőknek és segédmunkásoknak 8 Ftba, míg a földműveseknek 5 Ft-ba került. A legnagyobb kedvezményt azok a falusi népiskolai tanítók kapták, akiknek éves jövedelme nem érte el a 400 Ft-ot, ők ingyen látogathatták meg az ezredévi tárlatot. Ezekhez a költségekhez a helyi képviselőtestületek, egyesületek, alapítványok, iskolaszékek, érdekvédelmi szervezetek, jótékonysági intézmények is hozzájárultak. 1896 nyarán Zala megyéből tömegesen szállították a feldíszített vonatok az érdeklődőket a fővárosba. Mindenekelőtt a diákok utaztak, de a nagy nyári munkák befejezése után megindult a vidéki nép utaztatása is. Augusztus 27-én pl. a csáktornyai és a perlaki főszolgabírók vezetésével mintegy 700, nagyobbrészt muraközi földműves utazott a kiállításra, akiket este a szállásukon meglátogatott Wlassics Gyula kultuszminiszter is. Október közepéig, a kiállítás zárásáig több ezer zalai részesülhetett az utazás, a millenniumi főváros és a nagyszabású kiállítás megtekintésének életre szóló élményében, hiszen — ne felejtsük el! — ebben a korban még a falusi ember ritkán hagyta el szülőfalujának határait. A millenniumi ünnepségsorozat országos eseményeinek legpompázatosabbika a hódoló menet volt a „legigazságosabb", „legbölcsebb" és „legalkotmányosabb" király előtt, amelyet június 8-án tartottak, Ferenc József királlyá koronázásának 29. évfordulóján. A bandérium ödete Dokus Gyulától, Zemplén megye főjegyzőjétől származott. Az elképzelés „villámgyorsan végig futott megyéken, városokon. A nők himzés alá vették a zászlókat, a férfiak elővezették legszebb paripájukat, elővették ősi lószerszámaikat, ősi kardjaikat, régi dicsőségre emlékeztető nemzeti viseletöket, a kaczagányt, párduczbőrt, buzogányt, a drágakövektől, drága prémektől fénylő mentéket, ragyogó színű dolmányokat, kalpagjuk kincset érő forgóit, sastoüait. Mintegy varázsütésre kész volt ezer levente, ezer évünk mindenikének egy-egy zászlótartója." Zala vármegye 1896. március 10-én tartott rendkívüli közgyűlése után — amely döntött a zalai bandérium megszervezéséről is — Csertán Károly alispán felhívásban fordult a megye hölgyközönségéhez, hogy készítsék el a megye zászlaját a bandérium számára, s a zászló elkészítéséhez szükséges anyagiakat adományok gyűjtésével teremtsék elő. Május végére elkészült a lobogó, felállt a 15 tagú bandérium, melynek vezetője gr. Batthyány József, tagjai Baranyay Ödön, gr. Batthyány Ernő, Bezerédy Lajos, Bezerédy László, Bogyay Elemér, Dervarits Ákos, Fábiáncsics Károly, Hajós Kálmán, Hertelendy Ferenc, Malatinszky Ferenc, Oltay Guidó, Somogyi Gyula, Szentmihályi Dezső és Tarányi Ferenc zalai földbirtokosok voltak. Május 28-án Batthyány József zalacsányi birtokán, immáron teljes díszben próbafelvonulást tartottak a hölgyek részére felállított tribünök előtt. A „daliás leventék" saját díszmagyarjukat viselték a hódoló menetben, de lovaik nyeregfelszerelésének és a hat csatlós jelmezének elkészíttetését a vármegye és a nemesi pénztár fizette. A felvonuláson részt vett Vaszary Kolos hercegprímás is, akinek díszkocsija két oldalán apródok vonultak, köztük a keszthelyi gimnázium növendékei is. A színpompás menet — amelynek mozgását egész nap hatalmas tömeg követte — a Vérmezőn gyülekezett, ahonnan felvonult a Várba és tiszteletét tette a palota erkélyén megjelenő uralkodó és családja előtt. Ezután a Mátyás templomhoz lovagolt, ahonnan a három napja közszemlére tett koronázási jelvényeket a Margit-hídon keresztül az épülő Országház kupolacsarnokába vitte. Ott került sor a képviselőház és a főrendiház együttes ülésén a honalapítás ezeréves emlékét megörökítő 1896/

VII. Te. elfogadására. Ezen ünnepélyes esemény után a koronát — most már a Lánchídon keresztül — visszavitték a Várba. Ezzel a hódoló bandérium szerepe befejeződött, a zalaiak is visszatértek szülőföldjükre. 213