Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)
A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béli József: Muraköz 1941–1945
Béli József: Murakö^ 1941-1945 itt elhelyezett anyagok meggyulladtak, a tüzet a tűzoltók oltották el. A későbbiek során a merényletek egyre szaporodtak. Érthető, hogy a katonai cenzúra miatt ezeket nem közölték a lapok. így robbant fel Csáktornyán 1944ben a vasúti váróterem. Különös eset volt a Kis-szabadkán történt vasúti merénylet. A Maribor (az akkori Marburg) felől jövő gyorsvonat sértedenül áthaladt. Az azt követő tehervonat mozdonya alatt felrobbant a vágány. A Nagykanizsáról kiküldött segélyvonatot pár száz méternyire keresztbe állították Később a második segélyvonat (mentővonat) is megérkezett Nagykanizsáról, de azt is felrobbantották. Csak a Gyékényesről érkezett harmadik mentővonat állította helyre a közlekedést. Az ellenállásnak más formái is kialakultak, elterjedtek. Ilyen volt a polgári elégedetlenség. Ha összehasonlítjuk a kihágások számát Zala megye muraközi és más járásaiban, az adatok meglepőek. Járás Kihágások száma Járás 1942 1943 Muraközi járások: Alsólendvai járás Csáktornyai járás Perlaki járás 1.036 2.434 (nov. 23-ig) Muraközi járások: Alsólendvai járás Csáktornyai járás Perlaki járás 2.133 9.601 (okt. 9-ig) Muraközi járások: Alsólendvai járás Csáktornyai járás Perlaki járás 1.908 3.971 (okt. 8-ig) Nagykanizsai járás 1.330 924 (okt. 27-ig) Balatonfüredi járás 780 922 (nov. 4-ig) A csáktornyai kihágásokból 1943-ban 7000 a terménybeszolgáltatás elmulasztásából adódott, a legtöbb többi járásban is ugyanebből. Nagyon sok kihágás fakadt a levente-foglalkoztatások elmulasztásából. A másik ellenállási mód az volt, hogy az ország legtávolabbi vidékeire kértek munkavállalási engedélyt, például Székelyföldre. Itt azonban soha nem álltak munkába, nyilvántartásukról visszajelzés nem érkezett, hiszen eredeti szándékuk szerint átszöktek a partizánokhoz. Az adózás is nagyon megszorította a lakosságot. Elsősorban a terményadózás, a kukorica beszolgáltatás. Ismeretes, hogy a Muraköz talaja, éghajlata elsősorban kukoricatermelésre alkalmas. A kivetett terményadó igen magas volt, és ez a magyarok között is visszatetszést keltett. Az iparosok, a kereskedők adója is jelentősen megnövekedett: általában 2-3-szorosára, de volt olyan család, amely 1942-ben az előző évi adójának 6-7-szeresét kényszerült fizetni. Találkozunk a szomszédos községeknek a földterületért folytatott vitáival, rivalizációjávai is. Horváth István és társai, Palina község lakói Kapca község határában 55 holdat kértek. Ehhez szerették volna megkapni a paünai vend lakosság aláírását, de ezt azok megtagadták. Ezután a földet a kapca község lakói kapták meg. Ennél nagyobb horderejű volt Légrád község kérése és jogos elvárása. A Dráva-meder megváltoztatása során Légrád Muraközből a Dráva-Száva közébe került. Ez volt az egyeden Dráván túli terület, amelyül 941-ben visszakerült Magyarországhoz. Légrádnak voltak magyarországi érdekeltségei, birtokai is. Elsősorban Őrtilos és Belezna község határában, de Murakeresztúr és Molnári községben is. Az I. világháború előtt már birtokolták az úgynevezett Légrádi hegyet, amely a falutól légvonalban 1,5-2 km távolságra volt. A légrádiak szőleiket 1918 után zavartalanul művelhették Magyarországon. Szerettek ide átjönni, ugyanúgy mint néhány alsódomborúi, muravidi és ko tori lakos is. Az utóbbiaknak a Murakeresztúr határában levő Boni hegyen voltak szőlőik. Légrádnak jelentős erdőterülete volt Belezna határában, az úgynevezett. Szentháromsági erdő, mintegy 2500 hold. Ezt igényelték vissza. Vissza is kapták, kb. 1,5 évre. A régi, Zrínyi korabeli erdőt zömmel ekkor termelték ki. Az 1950-es évek elején már egyetlen ősi tölgy sem maradt. Az 1830-as térképen egy hármas útkereszteződésben még így jelölték a fát: „a nagy tölgyfa", vagy horvátul: „veliki hrast". Légrád birtokaiból a Murakeresztúr határában levő Kapitány szigetet felosztották és eladták. Ugyanúgy kiparcellázták és eladták a Molnári határában levő Bernadica és Gyurgyánc dűlőket is, kb. 230 holdat. Voltak olyan légrádi területek is, amelyek nagyobb egységben kerültek magántulajdonba 1918 után. így például Molnári határában az úgynevezett Likaji-földek. A kettős birtokos földművelés 1950-re végérvényesen megszűnt, többé már nem lehetett átmenni a határon. 1941 júniusa után a Muraközben az ellenállás egyre erősödött, és már szélsőséges eseményekhez is vezetett. A robbantások egyre gyakoribbakká váltak, a magyarság elleni tüntetések megszaporodtak, és később már emberáldozatai is lettek az értelmetlen terrornak. 1944-ben Tüskeszentgyörgy magyar jegyzőjét a lakásán ölték meg. 1945265