Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye az ötvenes években (1947–1956)

Zala megye ezer éve Zala megye az „ötvenes években" (1947-1956) Az 1947-es „kékcédulás" választások után, a győztes MKP Zalában is megkezdte pozíciójának módszeres erősítését, minimálisra korlátozva az ellenzék, majd később a koalíciós partnerek mozgásterét. A meglévő helyi ellenzéki pártok (DNP, PDP) gyors felbomlása után, 1947 decemberében, illetve 1948 legelején hozzáláttak az SZDP megtisztításához, kizárva onnét az országgyűlési képviselő Dombay Jánost és Dávid János alispánt. A kommunisták elérték, hogy az egyébként is meggyengült FKgP megyei vezetése 1948 márciusában benyújtsa lemondását, a pártot pedig ezután sikerült teljesen semlegesíteni. Ilyen előzmények után kezdődött meg először az alapszervezetek, majd felsőbb szinten is az MKP és az SZDP egyesítése. Zalaegerszegen ez 1948. május 12-én, Nagykanizsán pedig május 13-án történt meg, míg a megyei egyesítő konferenciát — precízen kidolgozott forgatókönyv szerint — május 30-án tartották. Egy szeptemberi kimutatás szerint az így létrejött Magyar Dolgozók Pártja valamivel kevesebb mint 23.000 zalai tagot mondhatott magáénak, amelynek 31 %-a munkás és 25 %-a paraszt volt. Az MDP, hegemón törekvéseinek jegyében, azonnal megkezdte a különböző tömegszervezetek vezetőségének lecserélését, és ezen szervezetek tevékenységének saját politikája alá rendelését. A kizárólagosságra törekvő baloldallal szembeni demonstrációvá vált a Zalaegerszegen 1948. szeptember 7-8-án megrendezett Mária-ünnepség, ahol Mindszenty József és más katolikus egyházi vezetők is megjelentek. Ekkorra már rendkívül feszültté vált a kommunista diktatúra felé közelítő állam és az egyház viszonya, amely december végén a hercegprímás letartóztatásához vezetett. Ugyanekkor megkezdődtek azok a koncepciós perek, amelyek szabotázs vádjával folytak egyes - külföldi tulajdonú — nagyvállalatok ellen, azok megszerzése céljából. Ez lett a MAO RT sorsa is, egyes vezetőinek — köztük Papp Simonnak — 1948. augusztusi letartóztatása után a vállalatot állami kezelésbe vették, 1949. december végén pedig államosították. A hatalmi centralizációval függött össze a Magyar Függetlenségi Népfront létrehozása 1949. február l-jén, amelynek nem is nagyon titkolt célja a megmaradt, legyengített pártok felszámolása lett. Zalaegerszegen 1949. február 15-én „választották" meg a Magyar Függetlenségi Népfront — központilag jóváhagyott — ideiglenes megyei tanácsát. Ez a körülmény, valamint a vezetők személye (elnök: Lakatos Dezső megyei MDP-titkár, titkár: Gerencsér György, az MDP országgyűlési képviselője) leplezetlenül árulkodott a szervezet feladatáról. A következő hetekben, hónapokban minden településen létrehozták a helyi népfrontbizottságokat, amelyeknek fő feladata az adott település politikai és gazdasági életének felügyelete, irányítása volt. Emellett ők vezényelték le az 1949. május 15-én megtartott választási színjátékot, ahol már csak egyetlen listára lehetett szavazni. A megfélemlítés, a közvélemény megdolgozása és nem utolsó sorban a nyílt szavazás kikényszerítése révén, 95,51 %-os részvétel mellett, 96 %-os győzelmet aratott a Rákosi Mátyás által vezetett zalai népfrontlista. A választások után az önmagát teljesen törvényesnek tekintő kommunista hatalom a pluralizmus már csak formálisan létező elemeinek végleges kiiktatását határozta el. Ennek egyik állomása volt a sajtó egységesítése. A már meglehetősen egyszínű, de még létező három lapot (Keszthelyi Újság, Új Zala, Zala) 1949 végén Zala címmel egységes keretbe foglalták. A néhány oldalas újság lényegében egy propaganda-kiadvánnyá, jelszógyűjteménnyé silányult, ahol az állandóan visszatérő főbb témákat a munkaverseny, a tervteljesítés, békekölcsönjegyzés, begyűjtés, beszolgáltatás, valamint az imperializmus és különösen Tito mesterkedései jelentették. 1949 végére, 1950 első felére sor került a tömegszervezetek homogenizálására is. 1949-ben az ifjúságot a megyében - a később Veszprémhez került területek nélkül — még 17 SZÍT (Szakszervezeti Ifjúsági és Tanoncmozgalom), 5 292 Beszolgáltatás Zalaegerszegen, a Kossuth úti gabonaraktárban, a% ötvenes évek elején (Göcseji Múzeum).