Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)
A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16–17. században
Vándor László: Л цаЫ végvárrendszer а 16-17. s^á^adban hely is állt a különböző, Kanizsához tartozó várak mellett. Ezek az adott várhoz tartoztak, ismertetésük meghaladja ezen tanulmány kereteit. II. Kanizsa 1600. október 22-én bekövetkezett eleste után teljesen új helyzet jött létre. A török beékelte magát a Balaton és a Dráva folyó közé. A térség nyugat és észak felé kinyílt a támadók számára, Kanizsa mögött nem volt több igazán jól védhető természetes védelmi vonal, és egyeden olyan vár sem, amely fekvésénél és nagyságrendjénél fogva alkalmas lett volna Kanizsa pótlására. Az új védelmi vonal kiépítése, az ehhez tartozó erődök kialakítása nagyon gyorsan megkezdődött. A szervezeti kiépítésre és a végvárvonal véglegesítésére azonban hosszú ideig várni kellett. 1600-1605 között sárvári végvidéki főkapitányokról és a körmendi várkörzet főkapitányairól beszéltek, az 1610-es években kezdték „Kanizsával szembeni"-ként nevezni a főkapitányságot. Benda Kálmán publikált egy jegyzéket 1607-ből, amely a bécsi haditanács számára való előterjesztésként készült. A jegyzékben az egyes várak őrségének kívánatos létszáma és zsoldja szerepel. Ebben a dél-dunántúli (avagy a Kanizsával szembeni) főkapitánysághoz tartozóan 24 végvárat sorol fel. A Usta alapján úgy tűnik, hogy ennyi végvár alkotta a már ekkorra kialakultnak látszó, 1703-ig fennálló főkapitányságot, amely a visszavett Kiskomártól kiindulva a Zala völgyében húzódott Zalalövőig, majd a Kerka völgyében a Muráig, innen a Mura-Dráva torkolatában fekvő Légrádig. A valóság azonban más volt. A Batthyány család levéltárából ismerünk egy hevenyészve készített feljegyzést, melynek címe: „Az mely Vegek Canisa ellen szükségesek volnana, es mellik végbe menny embert keolleön tartany". Az adatok összevetéséből bizonyosnak tűnik, hogy ez a tervezet az 1607-es haditanácsi előterjesztéshez készült. Ebből kiderül, hogy több erőd, ami a bécsi anyagban szerepel, a valóságban nem volt meg. Pl. Tárnok: „Ezt uyonnak kel chinany"; Hidvég: „Ezt is most kellene chinalny". A létszámok áthúzogatása is világossá teszi, hogy az Írat egy, a várrendszerre és annak őrségére vonatkozó tervezet fogalmazványa. Az irat harmadik oldalán egy redukált, mindössze hét várat tartalmazó lista van. A területet jól ismerő Batthyányiak minden számba vehető erődöt felsoroltak, összesen 27-et. Érdekes, hogy bár ebben a felsorolásban 5 Vas megyei vár is van, saját körmendi várukat nem vették fel. A bécsi anyagba viszont bekerült (Szecsőddel együtt), ugyanakkor a jelentősebb várak közül kimaradt Alsólendva és Bér. A tervezetekben szereplő 5 erőd (Szentmiklós, Csesztreg, Pusztaszentpéter, Nádasd, Boncodfölde) s\entgrót vára délkeletről a 17. s^ad második felében. a későbbiekben nem vált a főkapitányság részévé, a felépítendőként említettek nem épültek fel, Szemenye pedig valamikor az 1620-as években elpusztult. A Kanizsával szembeni főkapitányságról valójában 1619-től beszélhetünk. A levéltári források ettől az évtől kezdve használják rá következetesen ezt az elnevezést. 1652-ben 18 vár, Körmend, Egerszeg, Pölöske, Kapornak, Egervár, Kernend, Mogyorósd, Tótfalu, Kiskomár, Zalavár, Szentgyörgyvár, Szentgrót, Bér, Lenti, Szécsisziget, Lendva, Kányavár, Légrád és a Muraköz szerepel a zsoldjegyzékben. Közülük a létszámadatok alapján Kiskomár, Egerszeg, Lenti, Körmend és Légrád volt a legjelentősebb 200-444 fővel, Kapornakon, Szentgróton, Zalaváron, Lendván 100-151 fő volt a létszám, Pölöske, Egervár, Szécsisziget, Szentgyörgyvár, Kernend, Kányavár, Majoros, Tótfalu és Bér erődítményében 26-93 fő között. A várláncban a már ismertetett Kiskomár és Zalavár után S^entgyörgyvár (Békavár) állt. A Zala folyó szigetén emelt, egy központi épület köré épített palánkvárat a 15. században említették először. Szentgrót várit a 13. században építette a Tűrje nemzetség itteni ága. A négyzet alakú téglavár a Zala folyó szigetén, az átkelő mellett állt. A szintén már említett béri (Zalabér), kemendi (Kemendollár), kapornaki, pölöskei és egervári várak után következő Egers^eg volt a várlánc legjelentősebb tagja. A veszprémi püspök udvarházának megerődítésével alakult ki. Később a mezővárost is bekerítették, így jött létre a két részből álló palánkerődítmény. Utána a már ismertetett Lövő következett a sorban. Lenti középkori várát valószínűleg a Kőszegiek építették a 14. század elején. A Kerka szigetén álló vár részben tégla-, részben palánképítésű volt, legyező alakú külsővárral. 95