Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Lővei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén

Uívei Pál Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén ,Hahóti Zsuzsanna". 13. s% közepe, Hahót, r. k. templom. Hahóti Zsuzsanna ábrázolásának tartották. 1987-ben a belső helyreállítás során a mészkőfaragványt borító barokk réteg alatt láthatóvá vált az eredeti kőfelület. Az emlék jobb kezében templommodellt tartó, bal kezét melle elé emelő, ívben enyhén balra hajló, álló — eredetileg esetleg fekvő? — életnagyságú férfialakot ábrázol. A fej csak töredékesen maradt meg utóbb nem egészen szerencsés módon egészítették ki. Alsó, tunikasze-rü ruhája a boka fölött ér véget, erre térdmagasságban végződő, párhuzamos redőzésű, merevebb felsőruha borul, a nyak alatt összekapcsolt, a két karról leomló köpennyel. A faragvány a 13. század közepe tájára keltezhető. Az alak életnagyságú volta megengedi a feltevést, hogy síremlékkel állunk szemben, ennek azonban előfeltétele, hogy téglalap alakú legyen a kőlap, amelynek méretei és szélei egyelőre nem ismertek, hiszen az értékes barokk stukkókeret alatt legfeljebb aprólékos szakrestaurátori módszerekkel lehetne vizsgálódni (a dombormű ma látható részének befoglaló mérete kb. 160x60 cm). A templommodell a figura donátor-szerepére utal. Amíg más irányú adat nem merül fel, joggal feltételezhető, hogy helyből, a hahóti kolostorból származik a faragvány, és kegyeleti okokból, spoliumként falazták be az új templom falába, méghozzá központi helyre, a falmező középtengelyébe. A kolostor alapítási körülményei bizonytalanok: a somogyvári apátság jóval későbbi oklevele szerint Szent László alapítása, míg a Hahót-Buzád nemzetségnek egy 14. század elején átírt, 1234-re datált oklevélből ismert hagyománya szerint a nemzetséghez tartozó Arnold ispán alapította, akit 1234-ben már néhainak mondtak. Valószínű, hogy Arnold a kolostor újraalapítója volt, és nem megalapozatlan Vándor László feltételezése, hogy a domborművű donátor-figura őt ábrázolja, és a síremléket (valószínűleg) fia, II. Arnold nádor készíttette. Az előkelő rokonsággal bíró nemesi család tagjának, Dörögdi Pálnak (+1360) és feleségének közös sírköve Taliándörögdön, a csak romként fennmaradt, felsődörögdi Szent András-templom hajójának északkeleti részén, az egykori Mária-oltár előtt került elő 1975-ben (Kralovánszky Alán és K. Ery Kinga ásatási lelete). Alatta a két csontvázat tartalmazó, ezüsttel borított bronz sarkantyús mellékletű sír bolygatatlan volt a sírkő tehát azon igen ritka, középkori sírköveink egyike, amelyek eredeti helyükön maradtak fenn napjainkig (mivel azonban a szabadban, védő földréteg híján, gyors pusztulás várt volna rá, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba szállították). A bazalttufából faragott kőlap mezője üres, csupán keretén fut, két vésett vonal között, igen szabálytalan faragású, gótikus majuszkulás betűtípusú, vésett körirat, amelynek szövege a rövidítések feloldásával (a kerek zárójelben lévő részek itt és a következő sírkő feliratoknál is a rövidített szavak kiegészítései, a ferde vonalak az oldaltöréseket jelölik): + . HIC . IA(c)ET . MAG(iste)R . PAUL(us) . F(ilius) . ST(ephanus) . D(e) . DV / RÚGD . I(n) . AN(n)0 . / D(omi)NI . M . CCC . LX . CV(m) . D(omi)NA . (cons)0(r)TE . SUA . / . AMEN. A 14. század második feléből, a 15. század elejéről származó Zala megyei bárói sírlapok közül feltehetően a legkorábbi Turnicsén, újkori nevén Bántornyán (Turnisce, Szlovénia) maradt fenn. Az Alsólendvai Bánfi család valamely tagjának emléket állító sírkő a középkori római katolikus templom szentélyének középtengelyében, a nyugati boltszakaszban elhelyezett sír fedőlapja volt - itt írta le Rómer Flóris, és így mutatja még régebbi fénykép is. A templom 1928. évi helyreállítása során távolították el helyéről. Az 1980-as évek második felében a templomkertben, a templom északnyugati sarka előtt a fűben hevert, letört felső részének egy további darabja valamivel távolabb, ugyancsak a földön feküdt. A magyarországi síremlékek kedvelt anyagából, a Gerecse-hegységben bányászott vörös márványból (valójában jól csiszolható, tömött vörös mészkőről van szó) faragták. Felülete a rajta való járkálástól nagyon erősen lekopott. Széles keretén egykor bizonyára körirat futott, ma már a betűk nyomai sem vehetők ki. A mélyített mezőben jobbra dőlő háromszögpajzs körvonalai láthatók, a Hahót nemzetség szembeforduló ökörfejének nyomaival. A pajzs bal felső sarkán jobbra néző sisak, hátul a sisaktakaró csekély kezdeményeivel. A sisakdísz jobbra néző ökörfej. A sírkőábra a Rómer által közölt, 19. századi ábrázolás tanúsága szerint akkor még Bánfi-sírkő Turnicséró'l. 14-15. s% (Rómer Flóris raj%a). 77