Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Lővei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén

Uvei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén adott, Európa-szerte előforduló középkori példázatok jellegzetes emléke: „... voltam minap, már semmi vagyok, és amilyenek ti vagytok, olyan nem leszek, amilyen vagyok, olyanok lesztek ..." (Tóth Sándor fordítása, saját olvasata alapján). A bibliai szövegekre visszavezethető felirattípus 1200 körüli hazai párhuzamai Esztergomban (Vilmos) és Székesfehérváron (Apoünaris) jól jelzik azt a művelt klerikusi kört, amelybe a zalavári sírkő alá eltemetett személy is tartozhatott — az előbbiek esetében a vörös márvány sokkal igényesebb anyaghasználata és a betűk jóval gondosabb megformálása inkább valamivel későbbi voltukra, semmint az elhunytak magasabb társadalmi kapcsolódására utalhat. Különleges a felsőörsi prépostsági templom síremlék-együttese, amely a Tóth Sándor vezette kutatások során, 1963-1964-ben vált ismertté. A toronyalj déli falában a torony alapozásának és falazatának emelésekor fülkesírt alakítottak ki, amely a római eredetű sírhelytípusnak („arcosolium") egyeden biztosan ismert magyarországi példája a középkorból. A falazat egészéhez hasonlóan szépen megmunkált kváderekből kialakított, félköríves átboltozású falfülke az eredetileg félig a padlószint fölé emelkedő sír fölé borult. Hátfalán a feltáráskor már kivehetetlen festésnyomok látszottak. A sírhely a 13. század harmincas éveiben készülhetett: a toronyalj feletti kápolna felszentelésére 1244 előtt került sor, de valószínűleg 1235 után, amikor a templomalapító Miske ispán még életben volt - feltehetően őt temették a reprezentatív fülkesírba. A sír eredeti fedőlapja nem került elő. A jelenleg ráhelyezett sírkövet a toronyaljban, a késő középkori téglapadló maradványai alatt találták; eredetileg a toronyalj északi oldalán fekvő, kváderekből épített felnőtt sírhelyet fedte. A durván faragott mészkőlap oldalai szabálytalanul íveltek. A keretezetlen mező egyik végén domború latin kereszt látható, a másikon ugyancsak domború, megfejt-hetetlen jel: egyenes szárból kinövő, négy ágból álló, tengelyesen szimmetrikus, „faszerű" motívum. A felsőörsi templom nyugati kapuja előtti, sziklába vájt gödör betöltéséből került elő egy további, jelenleg a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum kőraktárában őrzött töredék. A település határában bányászott vörös homokkőből faragott sírlap felső, harmadnyi-negyednyi része ismert csak, felületének rajza nyers faragású, vésett vonalakból áll. Vonalkeretén belül a mező közepén nagy, kifelé enyhén kiszélesedő szárvégződésű, egyenlőszárú kereszt található, szárainak találkozásában egyszerű, vésett, kisebb, egyenlőszárú kereszttel. A nagy kereszt vízszintes szárai felett egyegy kisebb, többé-kevésbé szabályos, egyenlőszárú kereszt látható. A baloldalitól (a bal és a jobb itt és a következőkben is mindig heraldikai értelemben szerepel) balra jobb felé forduló, mellső lábaival a kereszt vízszintes szárára támaszkodó, négylábú állat (szarvas, őz?) áll ágaskodó tartásban, alatta spirálmotívum. A spirál alatt a nagy kereszt szárának alsó vonalától a keretig vízszintes vonal húzódik. A jobb oldali kis kereszt mellett vízszintes és függőleges, valamint ívelt vonalak üres pajzsok (?) részletei. A két felsőörsihez hasonló, durvább faragású, többnyire vörös homokkőből készült sírlapok további példái is ismertek a Balaton-felvidéken, ábrázolásuk azonban azokénál sokkal egyszerűbb, és nem vet fel értelmezési problémát. Keletkezésük a 12-13. századra tehető. Paloznakon az 1970-es évek elején, a 13. századból származó római katolikus templom helyreállítását megelőző vakolatleverés során az északnyugati és délnyugati sarkok kváderszerűen megmunkált kövekkel armírozott külső felületei alján három, a feljebb eső részek kvádereinél lényegesen nagyobb, ugyanakkor viszont vékonyabb, lapszerű faragvány bukkant elő (méretük: 110x63x18 cm, 142x34-31x24 cm, 100x59-43x15 cm). Közülük kettőn durván faragott, domborművű kereszt látható. A lapok szabálytalan téglalap, illetve trapéz alakúak, szélességük korántsem egyenletes. Az egyiknek az épületsarok felé eső vége másodlagosan törött, illetve lefaragott felületnek látszik. Mindez valószínűsíti, hogy eredetileg sírkőnek készült, a sarokarmírozáshoz másodlagosan felhasznált darabokról lehet szó. Megjegyzendő azonban, hogy a kereszttel megjelölt sarokkövek teológiai jelentést is hordozhatnak, magát Krisztust szimbolizálhatják, abban az értelemben, ahogy a 118. zsoltár szerint „a kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett". Ezt a passzust az Új testamentumban Krisztus magára vonatkoztatta, Szent Pál pedig az egész keresztény egyház épületének sarokkövét látta Krisztusban. Német területről több helyen is ismertek többnyire középkori templomokon kereszttel megjelölt sarokkövek. A paloznaki templom kerítésfalában egy további, a fentieknél valamivel gondosabban megmunkált, alighanem valamivel később készült, keresztes kőlap is található. A domborművű ábrák tekintetében földrajzilag is legközelebbi párhuzamaként a felsőörsi fülkesírba helyezett sírlap említhető, amely egyben azt is jelzi, hogy a durvább faragás ellenére sem biztos, hogy a paloznaki darabok templom körüH temető sírjelei voltak, elképzelhető, hogy eredetileg templom belsejébe készültek. 75 Sírkőtöredék Felsőörsről. 12-13. s% Veszprém, Laczkó De^ső Múzeum. Uvei Pál felmérési vázlata.