Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Kubinyi András: Vásárok a középkori Zala megyében

Kubinyi András: Vásárok a középkori Zala megyében Vásárok a középkori Zala megyében Egy évtizeddel ezelőtt kísérletet tettünk arra, hogy a késő-középkori Délnyugat-Dunántúl mezővárosi fejlődésének főbb vonásait felvázoljuk. Itt mutattuk be ezt a pontrendszert, amellyel a középkori „központi helyek" rangsorát, hierarchiáját számszerűen is meg lehet határozni. „Központi hely" alatt azt a települést értjük, amely valamely szempontból a környező települések közül kiválik, azok számára központot képez. Valamennyi „központot" nem lehetett figyelembe venni, így amennyiben egy település pl. csupán uradalmi központ, vagy az egyházi tizedszedő szervezetben egy tizedszedő „kés" (körzet) centruma, esetleg ahol megyei törvényszékeket tartanak, nem került be a tárgyalt centrális helyek közé, kivéve, ha más kritériumok is e mellett szólnak. így kizárólag azokat a településeket vettük figyelembe, amelyeket az oklevelek városnak, vagy mezővárosnak neveztek, (akkor is, ha csupán egyetlen egyszer,) valamint a sokadalom- azaz országos, évi vásártartó, továbbá a hetipiaccal rendelkező helységeket tárgyaltuk. Náluk azonban figyelembe vettük valamennyi olyan kritériumot, ami központi jellegüket erősíti. Gyakorlatilag a legtöbb központi hely bekerült közéjük, mert viszonylag kevés az az uradalmi, egyházi, vagy megyei központ, amely nem volt mezőváros, vagy ahol nem tartottak vásárokat. Azóta kissé módosítottuk a centralitási pontrendszert, továbbá feldolgoztuk Északkelet-Magyarország, valamint az Alföld és az Alföld-széle megyéit is. Ezzel korrekciót kellett végrehajtanunk a Délnyugat-dunántúli négy megyénél is, ahol a pontszámmódosuláson kívül az úthálózat rekonstrukciójánál is kiigazítottuk akkori eredményeinket. Zala megyénél 55 központi helyet vettünk korábban figyelembe, ezzel Zala az ország legtöbb központi helyével rendelkező megyéi közé tartozik. Most hozzávettük még Komárt, amelyet korábban Somogynál tárgyaltunk. (Komár mindkét megyénél előfordul a forrásokban.) így Zalának 56 központi helye volt, amikor kereken 5.882 km

2 területével az ötödik (Erdéllyel és Szlavóniával együtt a nyolcadik) legnagyobb alapterületű, és 82.325-93.550 fős lakosságával ugyancsak az ötödik (Erdéllyel és Szlavóniával együtt a hatodik) legnépesebb megyéje volt az országnak. Ezen a területen egy olyan centrális hely volt, amely a 21-30 pontos kategóriába tartozik (Kapornak), négy esett a 16-20 pontos csoportba: Kanizsa, Szentgirolt, Tapolca és Zalavár. Rendszerem alapján ezeket a településeket sorolhatjuk a városok közé, noha jogilag mezővárosok voltak csak, sőt Zalavár mezőváros jellegére sincs adatunk. 11-15 pontos 12, 6-10 pontos 26,1-5 pontos 13. (A korábbi tanulmányunkban 21-30 pontos egy sem volt, a többi kategória pedig így alakult [Komárral együtt] 3, 5, 23, 25.) Zala megye központi helyei a középkor végén: Pontszám Mezővárosi említések Falu Összes Falvak %-a. többször 1490 után egyszer 21-30 1 _ _ _ 1 _ 16-20 3 1 4 25 11-15 9 3 12 25 6-10 8 6 4 8 26 30,8 1-5 1 3 9 13 69,2 Összesen 21 7 7 21 56 37,5 A táblázat azt mutatja, hogy a központi hely jelleg nagyjából megfelelt a település jogi helyzetének, a mezővárosok számának a Jagelló-korban történt nagymértékű országos növekedése is csak ritkán emelt fel tényleg jelentős centrális helyet (Zalában egyet sem.) Megmagyarázandó azonban négy falunak országos viszonylatban is ritka bekerülése a legalább 11 pontos kategóriába. Ezek a már említett Zalaváron kívül Rennek, Szabar és Tihany. Rennek kivételével mindhárom jelentős vásárközpont volt, Renneken ugyan tartottak hetipiacot, jelentőségét azonban megyei ítélőszék mivolta adta meg. Már ez is mutatja a vásárok nagy szerepét. A megye 56 központi helye közül 41-ben tartottak vásárokat, ami viszonylag nagy szám, a központi helyek 73,2 %-a. Mivel Magyarországon a vásártartási jog és a mezővárosi jelleg nem esett egybe - vásárengedélyt elvileg csak a király adhatott, mezővárossá emeléshez pedig elég volt a földesúr engedélye — ez alapjában véve igen magas arányt jelent. Hozzá kell tennünk: egyáltalán nem biztos, hogy nem tartottak további helységekben, főként egyes mezővárosokban vásárokat, csak adat nem maradt rá, vagy pedig e sorok írójának kerülte el néhány vásár a figyelmét. (Teljes képet csak valamennyi fennmaradt oklevél átvizsgálása adhatna, ilyen teljességre azonban nem törekedhettünk. Részleteiben tehát igen könnyen változhat majd a későbbi kutatás során a kép, annyi adat azonban már most is a rendelkezésünkre áll, hogy a főbb vonulatok ne módosuljanak.) 53