Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Halász Imre: Megyei jelképek. Címerek

Hálást^ Imre: Megyei jelképek. Címerek Magdolna tiszteletére emelt kápolnája volt a településnek, és a 19. századi pecséteken félreérthetetlenül megjelenik a később is használt motívum: hosszú ruhás, kibontott hajú női alak, aki jobb kezét védelmezőén egy kis vár fölé tartja, baljában vállára fektetve keresztet tart, bal lába mellett háromágú korbács, jobb lába előtt koponya látható. Ezek az attribútumok Bűnbánó Magdolna, vagy Magdalai Mária ábrázolásának egyértelmű attribútumai: a kibontott haj az Úr drága kenettel való megkenésére és hajával való letörlésére, kenetet — pontosabban mirrhát — vivőként húsvét hajnalán a sírnál való látogatásra, a kereszt a Keresztrefeszített lábánál való nagypénteki jelenlétre utal. A korbács a bűnbánat egyik középkori szimbóluma, így kapcsolódhat a szintén ezt jelképező koponyához, és Mária Magdolnához is. A városnak a 18. században és 19. század elején használt ovális alakú pecsétjén ismét a hosszú ruhás nőalakot látjuk glóriával, bal kezében tornyot tart, az lehet az általa védett templom tornya, de lehet az említett kenőcstartó — myrrhophoros - is. Ebben az esetben a pecsét mindkét oldalát virágdíszítés tölti ki. Ám a legfontosabb számunkra a körirat: ZALA EGERSZEG MEZŐVÁROS PECSÉTJE 1640. Utalhat arra is, hogy ebben az évben vésték meg először Egerszeg mezőváros pecsétjét. Ezt alátámasztja, hogy Kapornak 1566-os törökök általi felégetése és Kanizsa 1600-as eleste után a vármegye a mocsárral körülvett, természetes védelmet élvező, várral és helyőrséggel rendelkező Egerszegre tette át a közgyűlését és az ítélőszékét, így ekkortájt ki kellett alakulnia a városi igazgatás és bíráskodás megfelelő szervezeteinek. Ennek az első pecsétnek — melynek ábráját nem ismerjük — lenyomata fekhetett mintaként a kovács előtt, aki megpróbálta rekonstruálni az időközben elveszett pecsétnyomót. A törökök 1567-ben dúlták fel először Egerszeget, majd 1641-ben teljesen felégették. Nagy valószínűséggel az első pecsét ezekben a nehéz időkben veszhetett el, s később, a nyugalmasabb évek beköszöntével újból, most már vésnökkel megvésette a mezőváros azt a pecsétet, amit később használt. A védőszentet ábrázoló városcímert tehát (privilégium hiányában) önhatalmúlag felvett címernek kell tekintenünk, melyet az utódok a szokásjog alapján használtak. Ennek a pecsétnek az ábráját és köriratát vették át 1885 után, miután Zalaegerszeg rendezett tanácsú város lett, s ezt használták a polgármester és valamennyi más városi hatóság gumibélyegzőjén is 1929-ig. Ettől kezdve egy háromszög alakú pajzsban a város 1824-ből fennmaradt pecsétjének ábrája látható, itt Mária Magdolna jobb kezében tartja a templomtornyot. A háromszög alakú, zöld talpú ezüst pajzsban feje körül glóriával kékruhás apáca áll, jobb kezében tornyot tart, kétoldalt virágok láthatók, melyek a pajzsderékig érnek. 1929-ben Pehm (Mindszenty) József, a város apátplébánosa Törökbálintról Zalaegerszegre telepítette a Notre Dame apácazárdát. Ezzel egy időben tűnt fel ez az ábrázolás a megyei város bélyegzőin, és a város által építtetett épületeken. A város színeit kék-fehérnek írják le. Zalaegerszeg szocialista kori címere — mondhatjuk nyugodtan — a heraldika szörnyszülöttje. A nagy Z-betű, alatta a több árnyalatú kék zalai dombok, benne az arany nyílvessző, minden hibát magában hordoz, amit az 1970 utáni papírheraldika elkövethetett. Ezért is fogadták sokan örömmel, hogy a város vezetése már a tanácsrendszer utolsó éveiben napirendre tűzte a városcímer megváltoztatását. A vita akkor azon dúlt, hogy egy fejlődő várost szimbolizálhat-e a régi, a templom védőszentjét ábrázoló címerkép, egy vallásos motívum. 1989-ben a városi tanács hatályon kívül helyezte a címert, de újat alkotni nem tudott, mert az akkori bizottság a hagyományosnak jelölt, század eleji címer mellett tört lándzsát, és ennek egyházi motívumait a tanácsülés nem fogadta el. 1991-ben pályázatot írtak ki, és több grafikust is felkértek a címer megalkotására. Használható pályamunka nem érkezett be, a három grafikus címertervét tették ki közszemlére, s ezekről szavazott a közgyűlés 1992. június 22-én. Végül a tradicionálisnak mondható városcímer került vissza, azzal a különbséggel, hogy Mária Magdolna attribútumai közül a koponya elmaradt. Nagykanizsán a címeres pecsét Nagykanizsa 1690-as visszafoglalása után tűnt fel, szoros összefüggésben a hivatali írásbeliség elterjedésével, fejlődésével. Arra vonatkozólag, hogy 1690 előtt bármilyen pecsétet használt volna a város, nincs adatunk. A török alóli felszabadulás után Kanizsa kezdetben abban a naiv hitben élt, hogy szabad királyi várossá válhat, s a civitas szót használta első köriratában. Ezt a pecsédenyomatot — mostanáig — nem sikerült fellelnünk. A 18. század elején megvésett typárium már helyesen, mezővárosnak mondja Kanizsát, s ezt a pecsétet használta több mint két évszázadon át. A pecsétábrán fejét jobbra fordító, csőrében olajágat tartó, kiterjesztett szárnyú sas látható, mely jobb karmában fogyó holdat, bal karmában gabonakalászt tart, feje felett stilizált osztrák császári korona. Körirata: SIGILLUM PRIVILEGIAI! OPPIDI CASNISAE 1695, vagyis KANIZSA KIVÁLTSÁGOS MEZŐVÁROS PECSÉTJE 1695. A pecsét többször elveszett az évszázadok során, de újravésették. 1903-ban a községek országos törzskönyvezésekor megváltozott a városcímer, ezt a címert 1949-ig használta Nagykanizsa. Ez a címer ezüsttel és vörössel vágott pajzs, felső ezüst mezejében kiterjesztett szárnyú fekete sas, fejét jobbra fordítja, csőrében olajág, bal karmában lefelé fordított ezüst félhold, jobb karmában kivont ezüst pallos. Az alsó vörös mezőben zöld alapon álló természetes színű, nyitott kapus várbástya. A pajzson arany koronás rostélyos sisak van, melynek foszlányai mind a két oldalon vörös-ezüst színűek. 1970-ben alkották meg Nagykanizsa szocialista kori címerét, mely az 1903-as címer alsó motívumát állította központba, a nyitott kapus várbástyát, ám nem pajzsban, mert annak felső szélét a bástyafokok képezték. Ez a címer fekete sávval szegélyezett nyitott, félköríves várkapu, felette négy bástyafokos vörös téglafalat mintázó várbástya, alsó részétől vízszintes, a pajzs oldalszegélyéig terjedő, fekete alapon zöld színű sáv választja el. A címer alsó része félkör alakban kiképzett ezüst pajzs, a zöld színű sáv alatt lévő ezüst mezőben feketével szegélyezett ötágú vörös csillag volt látható. Nagykanizsa példát mutatott abban, hogyan kell visszaállítani a hagyományos címert. 1989-ben a Városvédő Egyesület kezdeményezte, majd 1990. június 14-én a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az 1903-as városcímer és a 351