Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vajda László: Középfokú oktatás Zala megyében

Zala megye ezer éve indítása, ami a 90-es évek első felében - a gazdasági fejlődés megtorpanása, visszaesése miatt kedvezőtlenül alakuló munkaerőpiaci helyzet következtében — felgyorsult. Ennek eredményeként valamennyi volt szakmunkásképző ma már szakközépiskolai osztályokkal is rendelkezik. Az 1980-as évekre gyakorlatilag Zala megyében is megvalósult a középfokú oktatás általánossá válása. Az igazán nagy ugrás ebben a folyamatban az 1960-as években következett be, amikor megduplázódott a középfokú intézménybe járók aránya (38-ról 80%-ra). 1970 és 1990 között a „hiányzó" 20% is elkezdte középfokú tanulmányait. Megyénkben az érettségit is adó középiskolák esetében az országostól eltérő arányok alakultak ki: lényegesen kisebb a gimnáziumok és nagyobb a szakközépiskolák tanulólétszáma. Az intézményekbe bekerült tanulók egy része a képzési idő folyamán természetesen lemorzsolódott. Nagyobb mértékű ez a folyamat a szakmunkásképzőkben (20-25%), kisebb a szakközépiskolákban (10-15%) és a gimnáziumokban (2-6%). A középiskolát idő előtt elhagyók egy része a felnőttoktatásban sikerrel próbálkozhatott újra. A megye középfokú intézményei az országos tendenciáknak megfelelően jelentős részt vállaltak az 1950-es évektől kezdve a felnőttoktatásban. A gimnáziumok és szakközépiskolák esti és levelező tagozatain egyes években a nappali tagozatos létszám felét is meghaladó mértékben tanultak és szereztek érettségit, szakképesítést. A legmagasabb létszámokat 1965 és 1980 között regisztrálták. A 90-es évektől ezen a téren jelentős visszaesés következett be. A felnőtt lakosság iskolázottságának egészét is mérő népszámlálási adatok azt jelzik, hogy e tekintetben is jelentős javulás következett be. 1960-ban Zala megyében a felnőtt népességnek 2,3%-a rendelkezett érettségivel (országosan 4,4%), 1,2%-a felsőfokú végzettséggel (országosan 1,9%), 1980-ban 19,4%, illetve 4,9%, 1990-ben 25,3%, illetve 7,9% a megfelelő megyei adat. A középfokú oktatásban az országos átlagnál ma már kedvezőbbek a megye mutatói, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát tekintve még elmarad az országos átlagtól. Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően az iskolák fenntartóinak köre is jelentősen átalakult. E változások során alapvetően a decentralizációs tendencia volt a jellemző. A szakképző intézmények az első időszakban közvetlenül minisztériumi fenntartás és irányítás alatt működtek, majd 1972-75 között megyei tanácsi fenntartásba kerültek. 1980-tól többségükben a városi tanácsok kezelésébe kerültek, a szakmai irányítás azonban továbbra is megyei szinten maradt. 1990-től az újonnan megalakuló önkormányzatok vették át az intézményeket. Pénzügyi-finanszírozási nehézségek miatt — a két megyei jogú várost kivéve — a kisebb városok (Lenti, Zalaszentgrót, Keszthely) az intézmények nagy részét visszaadták megyei fenntartásba. 1990-től a középfokú oktatásban és azon belül elsősorban a szakoktatás területén megjelentek a nem önkormányzati iskolafenntartók is. 1998 szeptemberétől valamennyi, a megyében működő középfokú intézmény helyi pedagógiai program alapján kezdte meg munkáját. Ugyanebben az évben kezdődött el a szakoktatás strukturális átalakulása: a szakképzés a 10, illetve a 12. évfolyam utánra került. Ezzel megyénkben is megteremtődött a lehetőség a 18 éves korig tartó tankötelezettség teljesítésére. 336