Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében

Zala megye ezer éve hálózatbővítés mellett először vetődött fel a körzetesítés, akkori kifejezéssel a csatlakoztatás lehetősége. Új fogalom jelent meg: az iskolailag társult községek. Az új tervezetben teljes kimunkálásra került az építés, felújítás és körzetesítés összekapcsolása. Az eredmény: 1886 és 1894 között létrehoztak, vagy teljesen újjáépítettek 83 iskolát, felújítottak 70-et, a megye iskoláinak 34,74 százalékát. Az 1880-ban iskolanélküli községek listájáról így jó néhány lekerült, sok helyen most létesült az első iskola (Borsfa, Molnári, Nemessándorháza, Mikefa, Hottó, Teskánd, Csonkahegyhát stb.). Mindennek eredményeként az iskolák száma 1907/8-ra 432-re emelkedett. Ez az 1869-es állapotot 100 %-nak véve 130,5 százalékos teljesítés. Országosan ez a mutató 119, 92 %, Somogyban 117,92 %, Vasban 122,45 %, Veszprémben 109,35 %. Az iskolák számának növekedésével egyre több tanító alkalmazására került sor, 1869-ben 428, 1879-ben 520, 1907/8-ban 732 tanítója volt a megyének. A növekedés aránya 1869-et 100 %-nak véve 170,79 százalékot jelent. Joggal tehető fel a kérdés, hozott-e a főbb célok, elsősorban a tankötelezettség teljesítésében eredményt ez a nagy erőfeszítés? Az 1906/7-es év statisztikája szerint a mindennapi tanköteleseknél az iskolába járók (6-11 évesek) aránya 89,6%, az ismétlőknél (12-14 évesek) 83,9 %, együttesen 88 %. Ez az országos átlagnál jobb, de valamennyi dél-dunántúli megyétől elmarad. Mindez az analfabétizmus felszámolását volt hivatva szolgáim. Zala megyében az írni-olvasni tudó 6 éven felüliek aránya 1869-ben 29,9 százalék volt, ez 1900-ra 65,7 %-ra emelkedett (országos átlag 61,40 %). Az emelkedés ütemét tekintve (35,8 %) Zala az első a dunántúli megyék rangsorában, de az analfabétizmust tekintve mégis az utolsó. A századfordulót követő években egyre többször fogalmazódott meg a teljes iskolaszerkezet megváltoztatásának igénye, amelyet elsősorban a hazai reformpedagógia képviselői szorgalmaztak. Még az első világháború alatt is viták zajlottak a pedagógiai sajtóban, például az új nyolcosztályos népiskoláról. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után módosult az alsófokú oktatás célja, a mindenkire való kiterjesztés igénye mellett már megfogalmazódott a tartalmában is más iskola megvalósítása. Mire az új művelődéspolitikai céloknak megfelelően az iskolahálózat átszervezésére ténylegesen sor került volna, a Tanácsköztársaság megbukott. A trianoni békeszerződéssel a megye perlaki, csáktornyai járása, és az alsólendvai járás egy része Jugoszláviához került. Az új megye művelődésügyének legfontosabb mutatói 1920-ban a következők: Jugoszláviához került 75 iskola, így a megye elemi iskoláinak száma 339-re csökkent. A 6 éven felüli lakosságból ír-olvas 83,3 %, (országos átlag: 84,3 %), a főiskolát végzettek aránya az össznépességben 0,5 % (országos adag 0,9 %), a középiskola 8. osztályát elvégzetteké 1,4 % (országos 2,6 %), az elemi iskola 6. osztályát elvégzetteké 31,7 %, (országosan 38,5 %). A főiskolát végzettek esetében hátrébb van Baranya, Tolna és Somogy is, ehhez hasonló a rangsor a középiskola 8. osztályát elvégzettek esetében is, ami vi-szont az elemi iskola 6. osztályát elvégzettek arányát illeti, Zala messze az utolsó a dunántúli megyék között. Az 1920-as esztendőt a magyar népoktatásügy egyik mélypontjának nevezik. Az 1914 előtt meglevő hiányosságok a háború alatt fokozódtak, az ellentmondások tovább mélyültek. Mindezt nem lehetett intézkedés nélkül hagyni. A kormány 1920-ben törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé az iskoláztatási kötelezettség teljesítésének biztosítására. (1921. évi XXX. te). Ez felhatalmazta a minisztert a külterületi iskolák építésének elrendelésére. Az 1926. évi VII. te. még több biztosítékot adott ezek felépítésére. Ezen a törvényen alapult tulajdonképpen a Klebelsberg-program. Látható tehát, hogy az első stratégiai célt — „Mindenkinek iskolát!" — még mindig nem sikerült teljes mértékben megvalósítani, elérhető eredményként még meg sem fogalmazódhatott más, mert ahhoz először ezt kellett teljesíteni, ezért fordult az egész ország ismételten a kistelepülések, a külterületi lakott helyek felé. Zala megye számára rendkívül jelentős volt a Klebelsberg-program. Mint kistelepüléses megye, jócskán meríthetett a központi támogatásból. Egy sor, az 1880-as években iskola nélküli községben most létesült iskola. 1938/39-re az elemi iskolák száma 394-re emelkedett, ami 55 új elemi iskola felépítését jelentette. Ezzel tulajdonképpen az alsófokú iskolahálózat kiépítése nagyjából lezárult. Az iskolahálózatnak a következőkben már nemcsak a tankötelezettség végrehajtását kellett szolgálnia, hanem azt az adott korban lehetséges maximumhoz közelítenie. Gutorfóldi iskolások tanítónőjükkel, Tanító Máriával 1910 körül (Göcseji Múzeum). 320