Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye az ötvenes években (1947–1956)

Zala megye ezer éve legdrasztikusabb adminisztratív eszközökkel próbálták csökkenteni, mint pl. a nyugdíjasok és más inaktívak, valamint az osztályellenségnek minősített személyeknek a környező falvakba, szőlőhegyekre való kitelepítésével. Az építőipari kapacitások nagy hányadát - az ipari beruházások mellett - a katonai építkezések (laktanyák, utak, repülőterek, tiszti lakások, erődrendszer a jugoszláv határon stb.) kötötték le, ráadásul az ötvenes évek első felére esett a háború utáni ideiglenes helyreállítások végleges kiváltása is. így nem csoda, hogy a lakosság érdekét közvetlenül szolgáló infrastrukturális beruházások (vízvezeték, csatorna, gáz, telefon) rendre elmaradtak, talán csak a falvak — minőségében igen gyatra — villamosítása terén történt számottevő előrelépés. Az ötéves terv indulásakor még csak 17 zalai település, míg a befejező évben 142 falu volt — részlegesen — villanyárammal ellátva. Az ötvenes évek első felében a lakosság életszínvonala — a harsány propaganda ellenére — folyamatosan zuhant. A munkaversenyek állandóan változó normarendszere biztosan garantálta azt, hogy ne legyen túlzott a bérkiáramlás. Ráadásul a különböző „felajánlási" akciók, köztük a terv-, majd a békekölcsönök sorozata állandóan megcsapolták — nem kis mértékben — a dolgozók jövedelmét, így biztosítva az állam számára a jelentősen megnövelt beruházási ráták fedezetét. A közeHátásban már az ötéves terv első évében súlyos zavarok mutatkoztak, amire a válasz 1951 elején a jegyrendszer újbóli bevezetése volt, amely a legalapvetőbb élelmezési és közszükségleti cikkeket (liszt, cukor, zsír, szappan, hús, kenyér) érintette. A jegyrendszer 1951 végén, 1952 elején megszűnt ugyan, de a közellátás színvonala ezzel szemernyit sem javult. Az államosított kereskedelem nem tudta feladatát ellátni, a boltok száma radikálisan lecsökkent, állaguk romlott, a sorban állás mindennapos jelenséggé vált, kialakultak a hiánygazdaság tipikus szimptómái. 1953-ban például a megyeszékhelyen az 1938-as állapotokhoz képest a következő képet mutatta a bolthálózat: a tizenkét méteráru boltból megmaradt négy, a hat konfekcióüzletből kettő, a tíz rövidáru-üzletből három, a kilenc vas-műszakiból három, a négy üvegboltból egy, míg a harminc fűszerüzletből tizenkettő működött. Az arányok a megye akkor nagyobbik városában, Nagykanizsán sem voltak kedvezőbbek. 1953 közepén a Szovjetunióbeli változások és a magyar gazdaság küszöbön álló csődje hazánkban is reformokat eredményezett. A Nagy Imre miniszterelnök nevéhez kapcsolódó „új szakasz" politikája mindenekelőtt tüneti kezelést jelentett. Leállították a megalomániás nagyberuházásokat, részlegesen orvosolták a törvénytelenségeket, lehetővé tették a tszcs-ből való kilépést, és hangulatjavító intézkedésekkel érezhetően javítani akarták a lakosság életszínvonalát, komfortérzetét. Zala megyében, az 1953 júniusi KV ülés után első ízben augusztus 22-én tanácskozott az MDP megyei pártválasztmánya, ami - elméletileg - a megye első számú párttestülete volt. Itt a funkcionáriusok önkritikájuk mellett elsősorban egymást hibáztatták a kialakult helyzetért, igazából nem ismerve fel a problémahalmaz gyökerét. A meghozott határozatok, a pártzsargon sematizmusába burkolózva, semmilyen garanciát nem adtak az igazi változtatásra, lényegében ugyanazokkal a személyekkel, ugyanabban a stílusban ment minden tovább. Ezen még az sem változtatott, hogy 1954 februárjában Dénes István személyében — aki a DISZ KV főtitkára volt — új megyei titkárt kapott Zala. Az 1954. májusi, MDP-n belüli szervezeti változások után Dénes első titkársága mellett Szigeti István és Vukits László (mint másod-, illetve harmadtitkár) lettek a megye legfontosabb vezetői. Ebben az évben vezetőségválasztást is tartottak a 614 zalai pártszervezetnél, melynek során újra megválasztották a régi vezetők több mint felét, illetve a titkárok kétharmadát. Ez a folyamat áttevődött az ugyancsak 1954-ben megtartott tanácsi „választásokra" is. A november 28-i szavazás után a régi községi tanácstagok 51 %-a, a városi tanácstagok 34 %-a, a járási tanácstagok 37 %-a, míg a megyei tanácstagoknak csak a 14 %-a maradhatott a helyén. Az évtized elejéhez képest a korszellem némi változását mutatja, hogy felszínre kerülhetett egy-két korrupciós ügy, a hatalommal való visszaélés néhány példája, és a sajtóban az álproblémák helyett valóban feszítő kérdések is teret kaphattak. Csökkent az egyházakra nehezedő nyomás, és a magyar-jugoszláv viszony is normalizálódott, amely a határsáv 1956 eleji megszüntetésében testet öltve csökkentette valamelyest az itt lakók félelemérzetét. Zalát illetően Nagy Imre reformjai mindenek előtt a mezőgazdaságban éreztették hatásukat. Csökkent a beszolgáltatás, és az elmaradásokért járó büntetés is, amit egy bírósági jelentés szerint a „közellátási bűncselekmények" visszaszorulása is jelzett. Az új kormányprogram után a 229 zalai tszcs és önálló tsz közül 76 kérte a feloszlatását, de — rövid „megdolgozásuk" után — 11-en vissza is vonták azt. Végül 20 maradt, amely tántoríthatatlannak bizonyult. Míg 1953-ban a megye szántóterületének 19 %-a volt a tsz-ek kezében, addig ez a szám 1954 őszére 14,4 %-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan 1953 második felében hihetetlen mértékben megnőtt a mezőgazdasági kisgépek iránti kereslet, ami a parasztság bizakodását mutatta. Növekedett az önálló kisiparosok száma is, akik kilépve a ktsz-ek és vállalatok kényszeréből, újra kiváltották iparengedélyüket. Mindezek a folyamatok a gazdaságban és a „kispolitikában" néhány év alatt olyan erjedéshez vezettek, amit Rákosi 1955-ös újbóli megerősödése nem tudott lefojtani, sőt a beszolgáltatási tételek 1956. évi drasztikus megemelése már csak olaj lehetett a későbbi tűzre. Ennél fogva az MDP főtitkára 1956 júliusi leváltásának körülményeit helyesen sejtve mondhatta valaki - amit a megyei AVH július végi hangulatjelentése rögzített - miszerint: „a következő időkben mind komolyabb változások fognak beállni Magyarországon is". 296