Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye a koalíció éveiben (1945–1947)

Káli Csaba: Zala megye a koalíáó éveiben (1945-1947) című lapot. A politikai iszapbirkózás egyik színtere lett 1946-ban az ún. B-listázás kérdése. Ennek során számos régi közigazgatási szakembert bocsátottak el mondvacsinált okokból, leginkább azért, mert nem voltak politikailag elfogadhatók a tisztogatást végző baloldali erők számára. 1946-ban kiszélesítették az igazolandó személyek körét is, fokozatosan kiterjesztve azt a szabadfoglalkozású értelmiségiekre, magántisztviselőkre, végül a kereskedők, iparosok és egyéb közszereplők is sorra kerültek. Külön bizottságot alakítottak a nyugatról hazatérők igazolására. Az év végére — átszűrve a felnőtt lakosság jelentős hányadát — az igazoló bizottságok nagy része befejezte tevékenységét. A politikai feszültség növekedésében szerepe volt a rosszabbodó gazdasági helyzetnek is, amelyet csak tetézett a világrekorder infláció. Ennek megszüntetése után sem javultak a viszonyok alapvetően, sőt a közellátás területén 1946 végére, 1947 elejére minden eddiginél kétségbeejtőbb helyzet alakult ki. Problémaként jelentkezett az ipari munkanélküliség, amely a mezőgazdaság — már említett — foglalkoztatási gondjaival párosulva újabb feszültséggócot teremtett. Az 1946-os és 1947-es üzemalapítások nem voltak jelentősek, akadozva indultak, alacsony hatékonysággal működtek, egyszóval nem enyhíthették az ipari munkanélküliek nyomorát. Ezek száma 1946. december végén 2.650, 1947 novemberében 5.200, 1948 július végén pedig 6.120 volt. A nyilvántartásban ráadásul csak azok szerepeltek, akik korábban is valamilyen ipari tevékenységet űztek. Az 1947-es év tavaszának legnagyobb pozitív fejleménye a megszálló Vörös Hadsereg nagy részének a megye területéről való eltávozása volt. Ez év nyarán megkezdődött a hadifoglyok hazatérése is a Szovjetunióból, amely a közelgő újabb országgyűlési választás egyik kampányfogása lett az MKP részéről. A választások mellett a hároméves terv előkészítése révén tartották „lázban" az embereket. Zalában 1947. július 11-én Dávid János alispán vezetésével alakult meg a megyei tervbizottság. A terv Zalára vonatkozó része elsősorban az újjáépítésre, lakásépítésre és a mezőgazdaság fejlesztésére koncentrált. 1947 augusztusa szinte teljesen a választási kampány jegyében telt. Ezen a választáson már jóval differenciáltabb volt a pártstruktúra, a tíz pártból a zalai választókerületben csak a Schlachta Margit vezette Keresztény Női Tábor és a Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt nem tudott indulni. A nagy esélyes Demokrata Néppárt (DNP) csak pár héttel a választások előtt alakult meg Zalában, a Kisgazdapárt vezérkarának átpártolása után. Miután a megyében igen nagy befolyással rendelkező katolikus egyház is a DNP mellé tette le a voksát, a győzelme prognosztizálható volt. Az 1947. augusztus 31-én megtartott — a névjegyzékkivonattal történt csalás miatt — „kékcédulás"-nak is elkeresztelt választásokon a több mint 190.000 zalai szavazó 55 %-a a DNP-t választotta, 7 képviselőt adva így a pártnak (Kováts Ferenc, Pörneczi József, Berkes János, Pócza Lajos, Farkas Dénes, Iszák Kálmán, Tasler Lajos). Második helyen az MKP végzett 13,8 %-kal, bejuttatva újra Rákosi Mátyást és újonnan Gerencsér Györgyöt. Ezt követte az SZDP 10 %-kal, amely azonban csak egy képviselői helyre lett elég (Dombay János). A zalai viszonylatban régi önmagára csak nevében hasonlító FKgP, nem egészen 10 %-ot elérve Bencze Imrét tudta bejuttatni az országgyűlésbe. Említésre méltó eredményt a felsoroltakon túl talán csak az NPP tudott elérni (5,7 %), míg az új Független Magyar Demokrata Párt, valamint az MRP és a PDP összesen a szavazatok 5 %-át tudták csak megszerezni. Az eredményből kitűnik, hogy a jobboldal nagyobbrészt megőrizte az 1945-ös választások során elért pozícióját, a zalai emberek tehát újfent elutasították a baloldal radikális társadalom-átalakító törekvéseit. 291