Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye a koalíció éveiben (1945–1947)

Káli Csaba: Zala megye a koalíció éveiben (1945-1947) Zala megye a koalíció éveiben (1945-1947) Zala megyét a szovjet Vörös Hadsereg 1945 március-áprilisában, nem egészen két hét alatt foglalta el. A front gyors átvonulásának köszönhetően — annak következtében — a polgári lakosság vesztesége csekély volt, nagyságrendjét tekintve nem lehetett több pár száz embernél. Ennél lényegesen nagyobb veszteség forrásai voltak a magyar katonák harctéri és fogságbéli pusztulása, a holocaust, a nyugatra menekültek, illetve a megszálló hadsereg atrocitásai. A közvetlen harctevékenységgel összefüggően minimális volt az anyagi veszteség is. Igazi csatára, állóháborúra, ostromra - ami az anyagi és emberi áldozatokat nagyságrendekkel képes megnövelni - a megye területén nem került sor. A bekövetkezett károk nagyobbik részét az angolszász légitámadások, és a visszavonuló magyar és német csapatok rombolásai, valamint a szovjet katonák fosztogatásai okozták. Az első kárfelmérések 961 lakóház megrongálódásáról írtak, viszont egy 1948-as forrás 2.814 sérült házat említ, amelyek közül a forrás keletkezésének idejére 1.650-et sikerült helyreállítani. Végül a hároméves terv megyei beszámolója (1949 december) szerint Zalában (a balatonfüredi járás nélkül) 2454 háborús kárt szenvedett lakóházat, 326 középületet és 2623 gazdasági épületet állítottak helyre. Az infrastruktúra területén a legnagyobb veszteséget a közúti és a vasúti hálózat szenvedte el, de ezen belül is a hidak, amelyek közül az összes jelentősebb megsemmisült, nagyobbrészt a visszavonuló csapatok által. Egyes jelentések szerint 133 híd pusztult el 1.002 méter nyílással, más források 194-et említenek 1.825 méter hosszban. Károk keletkeztek a villamos ellátásban is vezetékszakadás, illetve az oszlopok más célra történő felhasználása miatt. Összességében azonban az infrastruktúrát nem érték hosszabb távon is jóváteheteden károk, leginkább annak viszonylagos fejletlensége, kiépítetlensége miatt. Kárt szenvedett a megye szinte valamennyi ipari üzeme, műhelye, de későbbi újraindításukat - az esetek többségében — ez nehezítette a legkevésbé. A háború utáni gazdasági újrakezdést leginkább a mezőgazdaságot ért veszteségek tették gyötrelmessé. A vármegyei gazdasági felügyelőség 1945 tavaszán kelt jelentése szerint: „Az állatállomány szenvedett legnagyobb veszteséget a hadműveletek alkalmával ... a rendelkezésre álló tájékoztató adatok alapján: szarvasmarha 110.472 drb, ló 10.133 drb, sertés 62.409 drb, juh 11.720 drb van a vármegyében. A múlt évi állapotokhoz képest a szarvasmarhának kb. 60 %, a lóállománynak 30 %, sertésnek 50 %, juhnak 40 %a maradt meg". A növénytermesztést ekkor még nem érték károk, a háború hatása majd az aratás után, a megnövekedett beszolgáltatás, a szovjet hadsereg ellátása, a jóvátételi szállítások és a törvénytelen rekvirálások képében fog jelentkezni, az állatállomány megritkulásával együtt évekig késleltetve a kibontakozás elméleti lehetőségét is. A megváltozott magyar geopolitikai helyzetből fakadó új politikai rendszer kiépítésének első állomása, az ún. nemzeti bizottságok létrehozása volt. Ezek megalakításához azonban nélkülözhetetlenek voltak a — központilag engedélyezett — politikai pártok, úgy mint a Független Kisgazdapárt (FKgP), a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP), a Szociáldemokrata Párt (SZDP), amelyek a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba (MNFF) tömörültek. Ezen kívül engedélyezték még a Polgári Demokrata Párt (PDP) és a Magyar Radikális Párt (MRP) működését. Zala megyében az MKP kezdte meg leggyorsabban kiépíteni a szervezeti kereteit, és 1945 júniusában már 11 járási székhelyen, a városokban és 87 községben működött szervezete. Előfordult, hogy az MKP — mint pl. Zalaegerszegen — a hozzá csatlakozni akarókból alakította meg a helyi SZDP szervezetet, így akarván biztosítani magának helyben a politikai túlsúlyt. A többi párt nehezebben kezdte meg szervezeteinek kiépítését, ennek ellenére az FKgP hamar felnőtt az MKP mellé a tagok száma és a szervezettség tekintetében is. A Kisgazdapárt esetében nagy előnyt jelentett — ami a novemberi választásokon számszerűen is igazolódott, — hogy a párt megyei és alacsonyabb szintű vezetői helyi, ennélfogva ismert és elismert személyiségek voltak, míg a baloldali pártok, különösen az MKP vezetőiről — akik közül sokan Budapestről illetve az Alföldről érkeztek — ezt nem lehetett elmondani. Az új politikai struktúra kiépülésében, működtetésében kezdettől fogva a Szovjetunió érdekei domináltak, amelyek végrehajtásáról a Vorosilov vezetése alatt álló magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság gondoskodott. Ezt az intézményt minden vesztes országban létrehozták, a fegyverszüneti megállapodások betartatásának céljából. E szervben csak elméletileg voltak egyenrangúak a szövetséges hatalmak képviselői, Magyarországon a Vörös Hadsereg jelenléte adott félelmetes realitást a SZEB-en belüli szovjet erőfölénynek. Az Ellenőrző Bizottságnak minden megyében működtek kirendeltségei, ahol már csak a szovjetek voltak jelen, és 1947 szeptember közepéig — a magyar békeszerződés érvénybe léptéig — gyakorlatilag ezek a szervek voltak az adott megye életének első számú, széleskörű intézkedési joggal is felruházott hatalmi tényezői. Ehhez képest minden helyi közigazgatási szerv, valamint a nemzeti bizottságok is csak a hatalmi hierarchia alacsonyabb fokait foglalhatták el. A kezdetben igen tág hatáskörrel — többek között a közigazgatás megszervezése és irányítása — rendelkező 287