Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szabó Péter: Zalaiak a második világháborúban

S%abó Péter: Zalaiak a második, világháborúban kellett felvenniük, elszakadtak a hadsereg zömétől, s a szomszédos német 2. hadsereg Siebert altábornagy vezette hadtestcsoport alárendeltségébe kerültek. A védelmüknek megtámasztására küldött német csapatokkal együtt január 26-ig tartották a Szinyije Lipjagi, Szemigyeszjátszkoje, Kocsatovka, Parnicsnij, Prokudinszkij és Rudkino községek körvédelmi állásait. A 9. könnyű hadosztályból csak az áttörést követő harcokba bekapcsolódott és súlyos veszteségeket szenvedett alakulat töredékek vettek részt a körvédelmi központok védelmében. Két és fél zászlóalja és hadosztály-közvetlen alosztályai a Gremjacsje—Hmelevij-Les-Parnicsnij vonal védelmére rendezkedett be. Visszavonulásukat ezen állásaikból délnyugati irányba január 26-áról 27-ére virradóan kezdhették meg, amikor körülöttük — s egyben a teljes német 2. hadsereg és a magyar III. hadtest körül — már bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A III. hadtest utóvédje, a 9. könnyű hadosztály 17/111. zászlóalja január 27-én hagyta ott Don menti állásait. A zalai alakulatoknak már súlyos harcokat kellett vívniuk a visszavonulásuk irányába eső Sztaro Nyikolszkojéba való bejutásukért is. A csapatok hátramozgása ezt követően többnyire vezetés nélkül, az egyedüli úthoz kötöttség folytán maguktól alakult hosszabb-rövidebb oszlopokban történt Verhnye Turovón, Vjasznovatovkán, Novaja Olsankán át Olimba. Január 28-án a megsebesült Oszlányi Kornél ezredestől Mártsa ezredes vette át a 9. könnyű hadosztály parancsnokságát, s a későbbiekben - a megmenekülés esélyeit veszni látó Stomm Marcel vezérőrnagy, hadtestparancsnok 1943. február 1-i ún. hadtestfeloszlató „búcsúparancsát" követően is - ő, illetve Farkas Zoltán ezredes igyekezett együtt tartani a III. hadtest alakulatait, hogy együttesen törjenek ki a bekerítésből. A 9. könnyű tüzérezred 1943. február 2-án, a bekerítésből történő kitörés előtt semmisítette meg utolsó két lövegét. A magyar csapatok 11-12 ezer fős nagy oszlopa kisebb-nagyobb csoportokat alkotva február 2-án kezdte meg menetét déli irányba a kitörést sikeresen végrehajtott német seregtestek után. Sztarij Oszkol, Korovino, Obojan, Szudzsa volt visszavonulásuk útvonala, s kb. 6-7 ezres csoportjuk február 14. és 18. között érkezett meg Szumiba. Menetközben — a rendkívüli hideg, illetve az élelmezés hiánya miatt — sokan lemaradtak, megfagytak, s a kisebb csoportokat a partizánok semmisítették meg. A III. hadtest zömétől külön visszavonuló, s január 26-án útnak indított III/1. fogatolt seregvonat csoportbeli oszlopok Tim felé igyekeztek kijutni a gyűrűből, de azokat január 28-án Bicseknél egy előrevetett szovjet harckocsi alakulat szinte teljesen megsemmisítette. A 9. könnyű hadosztály a 2. hadsereg egyik legnagyobb veszteséget szenvedett seregteste volt. Felváltó alakulatokkal kibővült állományát tekintve 8-9 ezer főre tehető hősi halottainak, sebesültjeinek, illetve fogságba esettjeinek száma. Megmaradt töredéke 1943. április 28. és május 4. között tért vissza a hátországba. A 2. hadsereg hadműveleteiben részt vett zalai alakulatokhoz hasonlóan 1943 márciusának elején Szeregyina Buda környékén a megszálló feladatokat ellátó zalaegerszegi 47/111. zászlóalj is súlyos veszteségeket szenvedett. Az előretörő szovjet harckocsi egységek támadása következtében állományának kétharmadát vesztette el. 1943 nyarán a honvédségnél — főképp gyalogos alakulatainál — széleskörű hadrendi átszervezések kezdődtek. A három gyalogezredből álló gyaloghadosztályokra történő áttérés folytán minden hadtestnél egy alap (gyalog) és egy tartalék hadosztályt terveztek felállítani. A III. hadtestnél felállított 7. gyaloghadosztály parancsnoksága Sopronban alakult meg, gyalogezredeit a soproni 4., a szombathelyi 5., illetve a nagykanizsai 17., tüzérosztályait pedig ugyanezen helyőrségek 7., 8., és 9. hadrendi számot viselő alakulatai alkották. Mozgósítás esetén egy negyedik tüzérosztályt is fel kellett állítani, mely a 73. hadrendi számot kapta. Rajtuk kívül még egy-egy felderítő, utász- és híradó zászlóalj, egy tüzérmérő század, egy légvédelmi gépágyús üteg, illetve a fogatolt és gépkocsizó vonatosztályok tartoztak még a gyaloghadosztály kötelékébe. A gyaloghadosztályok hadrendjébe rohamtüzérosztályok beállítását is tervezték. A 7. rohamtüzérosztály — ahogy egy kivételével a többi is — csak 1944 -Л 9/5. üteg egy lövege s^ántalpon, 1942 december (Hadtörténeti Múzeum). 283