Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szabó Péter: Zalaiak a második világháborúban

Sscabó Péter Zalaiak a második világháborúban Zalaiak a második világháborúban A dunántúli honvéd alakulatok - köztük a zalaiak is - sajátos módon nagyobb arányban vették ki részüket a magyar királyi honvédség második világháborús küzdelmeiből, mint a veszélyeztetett román határ közeli alföldiek, vagy a felvidékiek. Elsőként vonulhattak be a területi visszacsatolások nyomán rövid időre ismét „magyarrá" lett Ungvárra, Kolozsvárra és Csáktornyára, ott voltak a Don menti, s a Kárpátok területén vívott harcokban, valamint a magyarországi hadműveletekben is. A Zala vármegyében diszlokáló, s a szombathelyi 3. vegyesdandár kötelékébe tartozó gyalogsági, tüzér és huszár katonai egységek - a trianoni békediktátum súlyos rendelkezései miatt - a két világháború között sokáig rejtett alakulatokként, különböző fedőnévvel ellátva szerepeltek a honvédség hadrendjében. Fegyverkezési önállóságunk visszanyerését, s a hadseregben 1938-tól meginduló feszített ütemű mennyiségi és minőségi fejlesztést követően azonban jelentős szervezeti változások történtek a csapatoknál, mely során a vármegyében állomásozó alakulatok immáron helyben kaptak magasabb parancsnokságot. A Nagykanizsán Székely János gyalogsági tábornok vezetésével működésbe lépő 9. önálló gyalogdandár-parancsnokság alá elsősorban a szintén újonnan felálló 17. gyalogezred tartozott, melynek zászlóaljai közül az első kettő (17/1.-II.) Nagykanizsára, a harmadik (17/IIL) pedig Zalaegerszegre települt. A gyalogezred mozgósításkor felállított ikerezrede 1939-ig a 38. hadrendi számot viselte, s csak ezt követően vette fel véglegesen a 47.-et. A megalakult 9. önálló gyalogdandár hadrendjében szerepelt még a 9. könnyű tüzérosztály (mozgósításkor 7 üteggel rendelkező könynyű tüzérezred), a gyalogdandár-közvetlen vonatalakulatok (ellátó, szállító, egészségügyi), ^ egy-egy híradó és huszárszázad, valamint egy légvédelmi gépágyús üteg. A 9. önálló gyalogdandár a soproni 7.kel, a szombathelyi 8.-kal és a hadtest-közvetlen alakulatokkal alkotta a korábbi 3. vegyesdandárból képzett III. hadtestet. Ez a szervezés kisebb módosításokkal egészen 1943 őszéig fennmaradt. A határ őrizetét ellátó alakulatok közül 1940 novemberéig a 12. határvadász zászlóalj, ezt követően a Jvesztneryre telepult eskütétel a zalaegerszegi laktanyában 1938-ban (Hadtörténeti Múzeum). 53. (határvadász) portyázó osztály két százada állomásozott a vármegyében. Rajtuk kívül Keszthelyen, a Sopronba áttelepített huszárszázad laktanyájában 1941-től a III. tüzérmérő század, majd 1942-től a III. fogatolt vonatosztály, Tapolcán pedig 1937 októberétől a 3/1. könnyű bombázó, két év elteltével a 4/1. nehéz bombázó repülőosztály két százada nyert elhelyezést. A repülőszázadok, illetve az osztályparancsnokság elsősorban Ju-86-os magyar bombázó repülőgépekkel rendelkezett. Ezen utóbbi repülő alakulatokat 1942 nyarán a Harckiképző repülőezred két századból álló vadászrepülő kiképző osztálya váltotta fel. A Zala vármegyei honvéd alakulatok közül - az első világháborús tradíciókhoz, s az elhelyezési lehetőségekhez' igazodva - a legtöbb Nagykanizsára települt. A város mindhárom laktanyája - a monarchiabeli József főherceg és a Károly gyalogsági laktanyák, illetve az 1930-as években épült Gábor Áron tüzérségi laktanya - a központban helyezkedett el. 1941-ig a József főherceg gyalogsági laktanyában a 9. önálló gyalogdandár- és az állomásparancsnokság, a 17. gyalogezred-parancsnokság és a 17/11. zászlóalj, a Károly gyalogsági laktanyában a 17/1. zászlóalj, az ezred-közvetlen alakulatok, a tartalékos tiszti iskola, s 1940-ig a 12. határvadász zászlóalj, a Gábor Áron tüzérségi laktanyában pedig a 9. könnyű tüzérosztály, s 1940-ig a III. tüzérmérő század nyert elhelyezést. A városban a honvédség tulajdonát képezte még a Honvéd csapatkórház, a Méntelep és az Élelmezési fiókraktár is. 277