Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Müller Róbert: Római és népvándorlás kor

Zala megye ezer éve lakóik. Csak találgatni tudnánk, hogy miért és hová költözött ez a népesség? Választ akkor kaphatunk, ha tőlünk nyugatra megtalálják a 7. század végétől induló birituális temetőket. A Keszthely kultúra területén folyamatos az élet, a népességszám még gyarapodott is. Ennek tudhatók be a nagy, több mint 2.000 sírós temetők (Keszthelyvárosi, Keszthely-Dobogó, Alsópáhok), amelyekben túlsúlyban vannak a 8. századi temetkezések. A 8. század nagy részében alig említik a források az avarokat és az avar birodalmat. A század utolsó negyedében, a Karoling-ház uralma alatt terjeszkedő frank birodalom révén azonban újra reflektorfénybe kerülnek. A későbbi Nagy Károly 768-tól társuralkodóként, majd 771-től egyeduralkodóként állt a frank királyság élén. 772-ben megdöntötte az utolsó langobard király, Desiderius hatalmát, majd 787-ben megszállta a viszonylag független bajor hercegséget, és ezzel közveden határ jött létre a frank és az avar birodalom között. Az avarok a bajorokat támogatták, és ez előrevetítette a pogány avarok ellen indítandó háborút. Ez már 791-ben bekövetkezett, amikor Nagy Károly hatalmas sereggel vonult fel a Duna völgyében az avarok ellen. Az avarok azonban a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, mindent elpusztítottak a felvonuló ellenség előtt, így a betegségek és az állatok pusztulása miatt Károly seregei csak Győr tájékáig jutottak el, és a Rába völgyén át elhagyták az avarok országát. A háborút követően az avarság vezetőrétege két pártra szakadt, és a két fő méltóság a kagán és a jugurrus egymás ellen fordultak. A döntő csatában mindkettő életét veszítette, a birodalom nyugati részének vezetője a tudun pedig Aachenben meghódolt Károly előtt, majd felvette a kereszténységet. Az ő segítségével jutott el Eric friauli őrgróf 796 elején a kagán székhelyére, amit kifosztott. Még ugyanabban az évben Károly fia, Pippin itáliai király vezetésével újabb frank támadás indult az avarok ellen. Pippin kíséretében volt Arno salzburgi püspök és Paulinus aquileiai pátriárka, akik a Duna mentén tartott zsinat keretében felosztották Pannoniát missziós területekre. A mi vidékünk a salzburgiak térítési területe lett. A rövidesen meginduló térítő munka olyan erőszakos volt, hogy 799-ben a tudun vezetésével fellázadtak a dunántúli avarok. Az évekig tartó háborúskodás mindkét oldalon súlyos veszteségekkel járt, de arról szó sem lehet, hogy - amint azt sokáig gondolták — az avarokat szinte teljesen kipusztították volna. Ennek a régészeti anyag is ellentmond. A 8. század végén, minden bizonnyal az avar birodalom felbomlásával kapcsolatosan, egy évszázad után visszatértek a Zala és a Mura közötti terület egykori lakóinak utódai. Erre utal, hogy vannak ugyan új temetők is, mint Arany fiiggőpár a ^aias^abari Karoling kori temetőből, bizánci munka Zalaegerszegen, Nagypáliban vagv Söj tőrön, (BalatoniMúzeum). de a 7. század végén felhagyott temetőket is folytatják, méghozzá az avar szállásterületen egyedülálló módon, minden esetben birituális temetkezésekkel. Az első generáció tagjait még a késő avar kultúra jellegzetes tárgyaival temették el, később egyre jobban érzékelhetővé válnak a változások. Az avar birodalom felbomlásával megszűntek a nagy bronzműves műhelyek, egyre nagyobb nehézségbe ütközött a szabad avar férfiak legjellegzetesebb viseleti tárgyához, a véretekkel díszített övhöz az öntött véreteket beszerezni. Először vegyes vagy hiányos garnitúrák kerültek a halottra, majd a végén már csak bronz- vagy vascsat fogta össze az övet. Ugyanígy egyre ritkábban került a harcos mellé a fegyvere és a lova. A nők ékszerei is megváltoztak, eltűntek az üveggyöngycsüngő s függők, a dinnyemag alakú gyöngyök, helyettük drótékszereket viseltek, és a harcosok fegyvereihez hasonlóan feltűntek a nyugati típusú függők, gyöngyök és gyűrűk. Úgy tűnik, hogy ezeket a temetőket a 9. század első harmadában még használták. De lakott maradt Keszthely környéke is. A gyenesdiási temetőből is ismert a 9. századi fázis, amikor még nőtt is az ide temetkező népesség létszáma. A Keszthely kultúra népességének temetőit hagyják fel legelőször, de ez nem azt jelenti, hogy elvándoroltak, inkább arról van szó, hogy keresztények lévén hamarabb átveszik a nyugatról érkező keresztény szokást, halottaikat a templomok köré temetik, méghozzá szinte mellékletek nélkül. így régészeti módszerekkel megfoghatatlanná váltak. A 9. század etnikai viszonyaiban további változást hozott, hogy a 820-as évek végén Omurtag bolgár kán elfoglalta a frankoktól a Dráva-Száva közét, ahonnan nagy tömegben menekültek délszlávok a Dunántúlra, így a mi területünkre is. Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy a 840 körül Nagy Károly unokája, Német Lajos király a hozzá menekült nyitrai, szláv fejedelem, Pribina (Priwina) részére itt adott hűbérbirtokot. Megjelenésével egy új fejezet kezdődött a Zala-völgy történetében. S 24