Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Strágli Lajos: A zalai szénhidrogénipar Tiranon után

Srágli luyos: Л %alai szénhidrogénipar Trianon után eredménye viszonylag tiszta, nagynyomású szén-dioxid gáz. A második és harmadik fúrás (Görgeteg, Inke) csak olajnyomokat és nem éghető gázt talált. A Zala megyei Budafapuszta (ma: Bázakerettye) határában az első fúrás lemélyítése 1936. július 13-án kezdődött el és 1937. március 13-án fejeződött be. Ez a kút már 1937. február 9-én termelt, gázt szolgáltatott a 2. és 3. fúrás gőzkazánjainak fűtéséhez. 1937. április 14-én kezdték mélyíteni és szeptember 29-én fejezték be a budafapusztai B-2. jelű fúrást, amely feltárta a budafapusztai szénhidrogénmezőt. A kút november 21-én kezdte meg a termelést. 1937 végéig az EUROGASCO által fúrt három kút összesen 1360 tonna olajat adott. Az első, olajat szállító tartályszerelvényt ünnepélyes keretek között 1937. december 16-án indították útra az ortaházi vasútállomásról. A termelési eredmények alapján került sor az első magyarországi szénhidrogén-termelő nagyvállalat, a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAO RT) megalapítására. A MAO RT 14.357.000 pengő alaptőkével jött létre, részvényeinek kezdetben 90, később 100 százaléka az amerikai Standard Oil Co. of New Jersey tulajdonában volt. A 28,5 négyzetkilométer kiterjedésűre becsült budafapusztai olajmező még csak két kútból termelt, de máris felhívta magára a magyar kormánykörök figyelmét. 1938. június 16-án Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is meglátogatta a zalai olajvidéket, kíséretében az iparügyi miniszterrel. Az ezt követő években is különböző delegációk, polgári és magas rangú katonai látogatók követték egymást, mintegy előre jelezve, hogy a zalai olaj milyen jelentőségre tesz szert a későbbiekben a magyar és az európai politikában. Hazai gazdasági jelentőségét mutatja, hogy a MAO RT termelése 1940-ben már fedezte az ország teljes belső kőolajszükségletét. Miközben a budafapusztai olajmező folyamatosan termelt, a MAORT szakemberei további olajmezők után kutattak. A geofizikai mérések a Budafapuszta és Lenti közötti területen három nagy, szénhidrogének felhalmozódására alkalmas földtani szerkezetet mutattak ki: Budafapusztánál, valamint Kútfej (Lovászi község része) és Lendvaújfalu határában. A geofizikai eredmények mellett reményeket ébresztett az is, hogy e térség déli határán évszázadok óta ismeretesek voltak felszíni kibúvások, és Szelence község környékén a múlt század végétől jelentős kitermelés is folyt. A lovászi boltozaton, a Papp Simon, a MAORT főgeológusa (később alelnök-vezérigazgató ja) által kijelölt fúróponton az első kutatófúrás 1940. június 6-án kezdődött el, az R-2. jelű, gőzüzemű fúróberendezéssel. A fúrás mélyítése augusztus 17-ig tartott, majd az 1468-1452 és az 1442-1424 méter közti szakaszok perforálása után a kút gázt és olajt termelt. Rendszeres termeltetése 1940. december l-jén kezdődött. A sikeres fúrás után gyors ütemben indult meg a mező feltárása, az év végére már három kút adott olajat. A következő év során - 1941 decemberéig - Lovásziban 22 kút mélyült, s valamennyit sikerült termelővé kiképezni. A lovászi mezőben a bányatelkeket az első fúrások kitűzőjének keresztneve alapján Simon védnéven telekkönyvezték. Már az első kutak lemélyítése után kialakult az a vélemény, hogy a 20 négyzetkilométer kiterjedésű mező fejlődőképes, hozama várhatóan meghaladja a budafapusztaiét. 1942-ben a lovászi kőolajtermelés mennyisége valóban túl is szárnyalta azt: 47 olajkút és két gázkút 340.000 tonna olajat és 105 millió m

3 földgázt termelt. A további kutatások sem maradtak eredménytelenek, de a lovászihoz és a budafapusztaihoz hasonló méretű szénhidrogénmezőt már nem sikerült a MAORT-nak felfedezni. Két kisebb olajmezőt tártak még fel, 1941-ben Lendvaújfalu, majd 1942-ben Pusztaszentlászló határában. A MAORT üzemeinek kincstári használatba vétele - 1941. december 20-án - és a háború egészen az 1944. év végéig nem akadályozta jelentősen a zalai kőolaj-bányászati üzemek munkáját. A termelés 1943-ig folyamatosan növekedett (ekkor elérte az évi 837.710 tonnát), majd a következő évtől lassú csökkenés következett. Ennek oka egyértelműen az volt, hogy a budafapusztai mező — majd némi késéssel a lovászi mező is — túljutott a természeti törvényszerűségek által determinált termelési csúcsponton. 1942 őszére kialakult a MAORT teljes szervezete. Első zalai üzeme a budafapusztai volt, ahol 1938-39-ben még csak az üzemmenethez alapvetően szükséges létesítmények épülhettek meg. Üzemi iroda céljára bérbe vet241 Papp Simon geológus, a MAORT vezérigazgatója (Magyar Olajipari Múzeum).