Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vonyó József: Zala megye politikai viszonyai az 1930-as években az országgyűlési képviselőválasztások tükrében (1931–1939)

Zala megye ezer éve mindenki titkosan szavazhatott, s-a csökkentett számú választókerületekben — egyszerre nyilváníthatott véleményt a pártok egyéni jelöltjeiről és listájáról. Zalában ismét a kormánypárt szerezte a legtöbb mandátumot: a hét egyéni közül négyet, a négy, listás (lajstromos) közül kettőt. Innen is jelentős arányban jutottak szélsőjobboldali képviselők a parlamentbe: 2-2 fő a Pálffy-féle EMNSzP, illetve a Keresztény Nemzeti Szocialista Front jelöltjeként. Egy mandátum jutott az Egyesült Keresztény Pártnak. A szavazatok megoszlása azonban — bár 1935-höz képest csökkenő arányban — ismét az ellenzéki erők nagyobb támogatottságát jelzi. Az egyéni választókerületekben a mandátumok többségét elnyert МЕР a leadott voksoknak csak 44,3%-át (44.562) kapta, míg az ugrásszerűen megerősödött szélsőjobboldali pártok összesen 45,2%át (45.401). Közülük az EMNSzP - hat kerületben indított - jelöltjei 34.284 (34,1%), a KNSzF színeiben egyedül induló Maróthy-Meizler Károly 10.145 (10,1%), s az egyetlen fajvédő 972 (1,0%) szavazatot tudhatott magáénak. Az Egyesült Keresztény Párt egy jelöltje a választók 7,6%-ának (7.629), míg a három kisgazda együtt is csupán 2,8%-ának (2.951) támogatását élvezte. (5. s%. táblásai) A listás szavazás eredményei annyiban mutatnak eltérést, hogy a két nagy tömörülés szavazati arányai — hasonlóan csekély eltéréssel — fordítva alakultak, míg a Függeden Kisgazdapárt az egyéni kerületekben szerzettnél jóval több vokshoz jutott. (6. s% tábládat) Ha az időben változó megyei adatokat az országos trendekkel vetjük össze, azt láthatjuk, hogy 1931 és 1939 között a sajátos zalai viszonyok az országos átlagtól jelentős mértékben eltérő választási eredményeket indukáltak. A kormánypárt által szerzett mandátumok, illetve a képviselőikre adott voksok aránya mindegyik esetben elmaradt az országos átlagtól. (7. s%. tábládat) Másként oszlottak meg az ellenzéki pártokra adott szavazatok is. A nagyvárosokat nélkülöző agrárvidékekhez hasonlóan - ha voltak is kisebb szervezeteik - az országgyűlési képviselőválasztásokon jelöltet sem tudtak állítani a liberális polgári pártok, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A többi ellenzéki párt társadalmi befolyása és választási szereplése szintén az országostól eltérő sajátosságokat mutat. Ezek abban foglalhatók össze, hogy a Független Kisgazdapárt befolyása 1931-ben és 1935-ben nagyjából megegyezett az országos átlaggal, 1939ben jelentős mértékben elmaradt tőle, de mindvégig csekélyebb volt, mint О. M. autó kertesekkel1931 (Göcseji Múzeum). más agrárvidékeken Ugyanakkor igen magas volt a keresztény pártok által szerzett szavazatok aránya, s messze meghaladta az országos átlagot a szélsőjobboldali ellenzék támogatottsága. A részletek azonban — különösen a két utóbbi politikai irányzat tekintetében — további fontos összefüggéseket rejtenek. 1931-ben és 1935-ben a KGSzP és a hozzá közeli programot valló Nemzeti Legitimista Néppárt által indított, illetve a legitimista kötődésű párton kívüli jelöltek támogatottsága összességében meghaladta a kormánypárt(ok)ét, míg országosan 1935-ben mindössze 8,8%-ot ért el. Az 1935. évi választásokon országos méretekben az összes szélsőjobboldali párt csupán a nyíltan leadott szavazatok 3,6%-át szerezte meg, Zalában viszont az egyetlen nyilas párt 19,7%-kal részesedett a voksokból. Ezek az eredmények azt is jelzik, hogy az ekkor előretörő nyilasok nem a keresztény irányzatoktól és a kisgazdáktól vették el a szavazatokat, hanem a NEP-től. 1939-ben látszólag radikálisan megváltozott a zalai kép, hisz a kétpólusúnak tűnő politikai színtéren csak a kormánypárt és a szélsőjobb játszott jelentős szerepet. Azt vélhetnénk, hogy a lakosság elfordult a keresztény pártoktól, s helyettük a két nagy politikai erőhöz csapódott. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy Zalában nem a legradikálisabb, Szálasi-Hubay-féle Nyilaskeresztes Párt indított jelölteket, hanem Pálffy Fidél Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Pártja, és a Keresztény Nemzeti Szocialista Front. Utóbbi létrehozásában az a - nevét is magyarosító - Maróthy-Meizler Károly játszott fontos szerepet, aki korábban még a KGSzP jelöltjeként szerzett mandátumát erősítette meg, most már új pártszínekben, a keszthelyi választókerületben. Jóllehet az egyéni kerületekben Pálffy Fidél pártja jóval több szavazatot szerzett (34,1%), mint az egyedül induló Meizler (10,1%), az erőviszonyok mégsem voltak ilyen egyoldalúak. Megyei listát ugyanis közösen indított a két nemzetiszocialista 224