Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Csóti Csaba. A trianoni döntés és Zala megye

Csóti Csaba: A trianoni döntés és Zala megye Budapesttől ahhoz, hogy tárgyalásokat kezdjen a kérdésről. Bánffy indiszkréciója miatt azonban Nincic katonai és politikai tanácsadói is tudomást szereztek a két külügyminiszter négyszemközti megbeszéléséről, és azonnal felháborodottan tiltakoztak. Kiderült, hogy lényegében véve Nincic magánakciójáról volt szó. A belgrádi központtal való egyeztetést a jugoszláv külügyminiszter „elmulasztotta". Nincic ezután Belgrádtól kért instrukciókat, ahol ötlete teljes elutasításban részesült, sőt a továbbiakban nem ő, hanem helyettese vezette a tárgyalásokon a jugoszláv delegációt. A Zala megyeiek számára az elvesztett területek miatti fájdalom mellett sürgető gyakorlati problémát is felvetett az új határ. Az egész országot menekültek százezrei árasztották el. Zalában a nagy számú erdélyi menekültek mellett a muraközi menekültekről is gondoskodni kellett. Az utóbbiak esetében súlyosbította a problémát, hogy többségük — reménykedve a mielőbbi revízióban — kizárólag Zala megyén belül kívánt letelepedni. A „trianoni Magyarországon" sorra alakuló irredenta szervezetek a zalai határkijelölés során a jugoszláv hatóságok által elkövetett atrocitásoknak köszönhetően különösen stabil bázisuknak tekinthették Zalát. Az országosan ismert szerveződések helyi csoportjai mellett a Muraközből elmenekültek külön szervezetet, az úgynevezett „Muraközi Szövetséget" is megalakították. A szövetség 1919. december 24-én, a Muraköz megszállásának egyéves évfordulóján Budapesten bontott zászlót. Részletes története, politikai befolyása még feltáratlan. Jugoszlávia 1941. évi lerohanásakor a „Muraközi Szövetség" hivatalos levélben kérte fel a magyar kormányszerveket, hogy tagjaikat „reaktiválja" a visszacsatolt területeken. Kérésük meghallgatásra talált, így tevékeny szerepet játszottak a visszafoglalt Muraköz irányításában. A Muraköz elcsatolása a két világháború közötti zalai elit számára mitikus eseménnyé nőtte ki magát. Kialakult az az elképzelés, hogy a Muraköz Zala megye „gyarmata" volt. Ez a gyarmatosítás azonban — vélték — csak előnyökkel járt a muraközi lakosok számára, akik továbbra is vágyakozva tekintenek Magyarország felé. Az ilyen típusú romanticizáló gondolkodásmód is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a megye lakossága még évtizedeken át hurcolta magával a fájdalmat és a gyűlöletet, amit a Muraköz és a Mura mente elvesztése miatt érzett. 217