Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béres Katalin: A millennium Zala megyében

Béres Kata/in: Л millennium Zala megyében A millennium Zala megyében 1895 szilveszterének éjszakáján, éjfélkor országszerte megszólaltak a harangok, az emberek az utcákra tódultak, hogy köszöntsék a honfoglalás ezredik évfordulójának első perceit. „A nemzet apraját és nagyját ...lázas munkálkodás fogta el. A festő ecsetjét, az író tollát, az iparos kalapácsát s a gazda ekéjét vette elő, hogy megalkossa legszebb munkáját az Ezredik Esztendőre. Mecénások termettek, kik a nemzet fiait e törekvésükben támogatták. Kéz kezet fogott az ünnepnek naggyá tételére, melyet megérni minden magyar szívében vágyak vágyává lett." — így jellemezte a kortárs a jubileum hangulatát. A millennium megünneplésének gondolata már évek óta foglalkoztatta a kormányzatot és a közvéleményt egyaránt. 1882-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter az MTA történelmi bizottságához fordult, hogy mondjon véleményt a honfoglalás időpontjáról. A felkért négy tudós férfiú, Pauler Gyula, Salamon Ferenc, Szabó Károly és Botka Tivadar csak abban tudott megegyezni, hogy a magyarok 888 előtt még nem telepedtek meg a Kárpát-medencében, 900-ban a honfoglalás már befejeződött, ezért a kormányra bízták a döntést. A választás 895-re esett. A későbbiek során, amikor már látható volt, hogy az ünnepre tervezett alkotások nem készülnek el időben, ezt a dátumot is módosítani kellett, így lett a honfoglalás megünneplésének éve 1896. A kormány és az ünnepségsorozat megszervezésére kiküldött bizottságok arra törekedtek, hogy „...ezen ünnepségnél a fő súly nem a látványosságokra, hanem maradandó alkotásokra legyen fektetve, hogy azokban föl legyen tüntetve a nemzet egész ereje, hogy ünnepe legyen az egész országnak, az egész nemzetnek, az ország minden helyének, polgárának." A kiegyezést követő nagy gazdasági fellendülés és a polgárosodás valóban lehetővé tette maradandó alkotások születését. Az ünnepi évben országszerte 400 új népiskolát avattak, ekkor készült el a millenniumi földalatti vasút, az Iparművészeti Múzeum, a Műcsarnok, az Igazságügyi palota, ekkor került sor a Vaskapu megnyitására, a Ferenc József híd, a Vígszínház felavatására, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Az új alkotások létrehozása mellett soha nem látott érdeklődéssel fordult az ország ezer éves történelmi múltja felé. 1895 és '98 között jelent meg a Szilágyi Sándor szerkesztette — tíz kötetes — millenáris A magyar nemzet története, amely a korabeli történész társadalom legnagyobb vállalkozása volt, összefoglalása az addigi történeti kutatások eredményeinek. A magyarság történetének megírása mellett számba vették és restaurálni kezdték a megmaradt építészeti emlékeket, templomokat, palotákat, a múlt tárgyi emlékeinek megőrzésére és bemutatására múzeumok alapítását kezdeményezték, s ugyanakkor különféle műalkotásokban megörökítették a honfoglalás és történelmi nagyjaink emlékét is. Thaly Kálmán javaslatára az ország hét pontján honfoglalási emlékoszlopot állítottak föl, melyek a „magyar állameszme rendíthetetlenségét" voltak hivatva kifejezni. Ekkor készült el az Árpád emlékmű a Hősök terén, a Szent István szobor a Mátyás templom mellett. A kormány példáját a helyhatóságok, egyesületek is követték, megíratták történelmüket, képeket, szobrokat, emléktáblákat állíttattak a nagy elődöknek. Zala megyében három, a múlt feltárását és a jelen számbavételét szolgáló millenniumi kiadvány született. Ezek közül a legjelentősebb a vármegye anyagi segítségével létrejött mű, a Zalavármegyei Évkönyv a millenniumra. Az 207 Bont^Jo\sef Monográfiája Keszthely látképével.