Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Kunics Zsuzsa: Középítkezések, városfejlődés. Nagykanizsa

Kunics Zsuzsa: Kö^építke^ések, városfejlődés Nagykanizsán 1850-1945 köpött Hübner Tibor, a magyar építész-gárda kiemelkedő büszkeségei, Joó István, Makó-Kléger Sándor, Sárkány Miklós, Schüller Gyula a vízvezetéki és csatornázási művek legkiválóbb szakértői az országban, Krencsey Géza a vágóhidak és hűtőberendezések legnagyobb mestere volt, Kisfaludi Stróbl Zsigmond neve pedig ma már Angliában is a legnagyobb hangzású márkák közé tartozik." — írta a „Nagykanizsai impressziók" című cikkében Berzenczey. 1930-tól a város is bekapcsolódott a Budapestről induló „Virágos Budapest-Virágos Magyarország" jelszavú, „hazafias irányú" mozgalomba, melynek célja volt: „öltsenek virágdíszt Magyarország városai...

s majdan a kivirágzott városok virággal hintett utai vezessenek el bennünket a virágos Nagymagyarországba". A városszépészetet Nagykanizsán is az „irredentizmus szolgálatába állították". A Krátky István polgármester által 1930 októberében meghirdetett „Virágos Nagykanizsa" program szerint a terv „nemcsak a virágok kultuszát jelenti,... hanem jelenti az optimizmust, a hitet Nagykanizsa jövőjében". A program végrehajtására Kertészeti Bizottság alakult. Erős Rezső városi erdőmérnök a hazafiság és az irredentizmus jegyében tervezte meg a város tereit, útjait díszítő virágágyakat. A Horthy Miklós út (Ady u.) mentén, a vasútállomástól kezdődően az „Igazságot Magyarországnak" felirat volt olvasható, ezt követte Magyarország virágokból kirakott térképe a „Nem, nem, soha!" felirattal, majd az útvonal hosszában az elszakított városok névsorát lehetett olvasni. A Deák téren, a 48. gyalogezred emlékműve előtt a koronás kiscímer és Nagymagyarország térképe volt látható, melyet a „Vesszen Trianon!" jelmondat vett körül, az Erzsébet téren a 20. honvéd gyalogezred emlékműve körül a Szózat sorai, a Csengery úton a szabadságharc mártírjainak nevei voltak olvashatók. Urmánczy Nándor, az Ereklyés Országzászló Bizottság elnöke 1933 júniusában a Pesti Hírlap vezércikkében méltatta a város „irredenta kert-propagandáját", s példaként állította az egész ország elé. Az 1930-as évek legnagyobb beruházása a már 1902 óta sürgetett igazságügyi palota-törvényház építése volt az Erzsébet téri kincstári telken. Az 1913-ban K. Császár Ferenc által elkészített terveket 1924-ben, majd 1927-ben akarták némi korrekcióval kivitelre előkészíteni, de az építkezés elmaradt. Krátky polgármester 1935-ben az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) és a MABI (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) aggkorialapjához fordult 300 ezer pengős „hasznos beruházási kölcsön"-ért. Az 1936-ban az épületre kiírt újabb tervpályázaton a város a beérkezett 6 terv közül Hübner Tibor budapesti építész tervét fogadta el, de a minisztérium műszaki osztálya a 2. helyezett, K.Császár Ferenc által tervezett homlokzattal történő módosítását kérte. A munkák odaítélésére az iparügyi miniszter építési bizottságot alakított, melyben Krátky István nagy harcot vívott azért, hogy szűk körű versenytárgyalást írjanak ki. Elérte, hogy a központi fűtésszerkezet munkái kivételével az összes munkára csak helyi iparos és vállalkozó pályázhatott. Az 1936 szeptemberében megindult munkálatok végén az épület átadási ünnepélyére 1937. augusztus 20-án került sor. A földszinten a járásbíróság, bírák szobái, telekkönyvtár, főlajstromiroda stb. kaptak helyet, az 1. emeletet a törvényszéki elnök irodái, a polgári bíróság teljes apparátusa, a tárgyalóterem, a 2.emeletet a büntetőbíróság, a kir. ügyészség, bírák, jegyzők irodái, s a főtárgyalóterem foglalta el. „Dr. Krátky István polgármesterségére Nagykanizsán mindenkor úgy fognak egykor visszagondolni, mint a megújhodás, a hatalmas fejlődés időszakára." - írta a kortárs Benedek Rezső 1938-ban a „Zala Aranykönyvé"ben, s a polgármester nevéhez fűződő alkotások sora mellett a szociális érzékenységét emelte ki. A városi vezetés a lakásínség enyhítésére a rászoruló nagycsaládosok részére 6 családi házat építtetett Kiskanizsán, mely akció kiszélesítését az ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) tette lehetővé. Az 1940-ben — elsősorban a sokgyermekes, megélhetésükben veszélyeztetett, mezőgazdasággal foglalkozó családok intézményes támogatására létrehozott - ONCSA által indított akcióba bekapcsolódva létrehozták a Nagykanizsai Városi Közjóléti Szövetkezetet. A támogatás egyik módja a lakóházépítés volt. 1942 szeptemberében házhelyeket jelöltek ki a Nagyrác és a Jakab kúti utcák közötti közterületen, melyeket a Közjóléti Szövetkezetnek négyszögölenként 4 pengőért adták el. 1943-ban a forgalmi ár ötödéért engedtek át ismét 36 házhelyet. 1942-43-ban összesen 36 család kapott házat, a Jakabkuti utcában 7 ház épült, a Nagyrác utcában 11, a József főherceg utcában 6 db ikerház, a Kápolna téren 2, a Tavasz utcában 1 ház. Nagykanizsa életében döntő változást hozott a sikeres zalai kőolaj kutatás, melynek kerületi központja már 205 Az? 1943-ban elkészült MAOKY-telep fásítás előtt (Berkes József felvétele, Thury György Múzeum).