Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Müller Róbert: Római és népvándorlás kor

Müller Róbert A római- és a népvándorláskor Zala megye területén Zalalövő, romkert, a villa publica részlete. 4. s%á%ad. környezetnek köszönhetően a Balaton-felvidéken, és így Keszthely környékén is már az 1. században megjelentek a villa rusticák. Még jelentősebb átalakulás figyelhető meg a 2. század elejétől a mai Zalalövőn. A római településen maradandó anyagokból emeltek házakat, és a település kiterjedése is megnőtt, a Zala északi partján legalább 500 m hosszan és 300 m szélesen terült el. De még a zárt településen kívül is voltak épületek, hisz 1998-ban a szlovéniai vasút építésekor, a település központjától 1 km-re került elő egy 350 m

2 alapterületű lakóépület. Ennek a nagyszabású fejlődésnek az alapja az volt, hogy Hadrianus császár 124-ben városi rangra emelte a települést, amelynek hivatalos neve ettől kezdve: Municipium Aelium Salla lett. A város territóriuma, vagyis közigazgatási területe magába foglalta a mai megye középső és nyugati részét. A helyi igények kielégítésére új kézművesek telepedtek le a városban. Ilyen volt pl. Quintus Ennius Hermes mester, aki az általa gyártott téglákba bepecsételte a nevét. A megye belső területein, az utaktól távolabb sokkal nehezebben nyert teret a római kultúra és életmód. A terepbejárások során talált lelőhelyeken sem a kő- vagy téglaépítkezésnek, sem a pénzforgalomnak nem találjuk nyomát. Összességében mégis azt kell mondanunk, hogy a római hódítást követő csaknem két évszázadban vidékünk képe megváltozott. A jól kiépített főutak mentén fejlett településeket és megművelt földeket, szép szőlőskerteket láthatott az erre járó. A glandifera (makkot termő) jelző eltűnt Pannónia neve mellől. Ezt az egyenes vonalú fejlődést törte meg 165-től az un. markomann háború. A Duna bal partján élő barbárok nagy erejű támadást intéztek Pannónia ellen. A másfél évtizeden át tartó háború óriási károkat okozott: Salla városa teljesen elpusztult, de elnéptelenedett a keszthelyi település is, a koracsászárkori temetők többségének használata ekkor szakadt meg. Marcus Aurelius császár többször jött Pannoniába, hogy személyesen irányítsa a hadműveleteket, és itt érte a halál 180ban. A büntető hadjáratot fia Commodus fejezte be. Az élet nehezen indult be újra. A települések egy része lakatlan maradt, Salla ugyan újratelepült, de sokkal kevesebben lakták, és a 3. század végére teljesen elnéptelenedett. Új fellendülés a 2. század végén kezdődött, amikor 193-ban Felső-Pannonia helytartóját, Septimius Severust császárrá kiáltották ki, és az új császár hálából sokat tett a provinciáért. Elsősorban a katonaságnak akart kedvezni, ezért gyökeresebb változások a határ mentén figyelhetők meg. De ez vidékünket is érintette, hisz uralkodása idején jött létre Nagykanizsán, az Inkey-kápolna környékén egy villa rustica kőből készült főépülettel, vagy az Alsóraj к - kastélydombi majorság, amelynek épületei ebben a fázisban még boronavázasak voltak. Helyükre a 3. században egy nagy, 40 x 40 m-es kőépületet emeltek, belsejében tágas peristyliummal vagyis díszudvarral, a reprezentatív helyiségek padlóját pedig mozaikkal látták el. A Severus dinasztia után újra egyre gyakrabban érték barbár támadások a tartományt. Ezek közül különösen a 258-260 közöttiek okoztak sok kárt. Eremleletek jelzik az Inkey-kápolna melletti település pusztulását, és ekkor szakadt 4. s-^á^ad végi római téglasír Kes^tbely-Fenékpus^taról. 19