Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Horváth László: Zala megye őskora

Horváth Lás^/o: Zala megye őskora Dunántúlról indulhatott tovább a Balkán és Görögország felé egy újabb elementáris erejű invázió (Kr.e. 278-277). A híres jóshely, Delphoi kirablása után a kelták egy része Kis-Azsiát választotta lakhelyül, ahol egy rövid ideig fennálló kelta államot hoztak létre (Galatia), másik részük azonban visszatért a Kárpát-medencébe. Néhány görög tárgy és utánzataik is arról tanúskodnak, hogy a vidékünkön letelepedő kelták egy része megjárhatta Görögországot. A Kárpát-medence legnagyobb részének urai (az alföldi szkítákról most nem beszélve) csaknem négy évszázadon keresztül a kelták lettek. A közép-európai kelta kutatás a Kr.e. 5. századtól az időszámításig terjedő időszakot négy periódusra osztotta (A-D), és egy híres svájci lelőhely után La Téne (LT) kultúrának nevezte el. A Kr.e. 4. század eleji (LT Б1) invázió, mint említettük, a Dunántúl északi felét juttatta a kelták kezére, és ez a helyzet a periódus második felében (LT B2) sem változott jelentősen. Zala megyében több korai kelta lelőhelyet ismerünk (Andráshida, Zalaszentmihály, Felsőrajk, Cserszegtomaj, Rezi, Keszthely), a megye déli feléből azonban csak két lelőhelyet említhetünk: az egyik a magyarszerdahelyi temető, ahol néhány sírt még a Kr.e. 4. században ástak meg, a másik pedig a Nagykanizsa-Dávid-dűlőben feltárt korai település. A korai kereskedelmi kapcsolatokra utal az az észak-itáliai bronzszobrocska, amelyet Keszthely-Dobogón találtak. A legújabb kutatások szerint a balkáni hadjáratokban olyan harcosok vettek részt, akiknek a pajzsa kétrészes umbóval (pajzsdudor), kardjuk pedig kerek koptatóval volt ellátva. Ezek a jellegzetes tárgytípusok az egyik magyarszerdahelyi sírban is előfordultak.A Nagykanizsa-Dávid- dűlői település 11 földbe mélyített, kisméretű lakóházból állt és a leletek egyáltalán nem utaltak harcos népre, inkább földművelő-állattenyésztő és jelentős háziipari munkát is végző közösségre. Ez a helyzet nemcsak erre a lelőhelyre vonatkozik, hanem általában ez a kép a meghatározó: a kelta katonák és családjaik ebben az időszakban ilyen körülmények között lakhattak. Feltűnő még az is, hogy a temetőkben aránylag alacsony a fegyveres sírok száma. A társadalom magasabb rétegei, a törzsi, katonai arisztokrácia és a papság (druidák) természetesen más körülmények között élhettek. A Kr.e. 3. század első harmadában bekövetkező második hullám, a Balkán felé irányuló támadás után a Kárpátmedence kelta területein a helyzet konszolidálódott, békésebb évtizedek következtek be életükben. A keltákat, a késő vaskort illetően Zala megye az ország egyik legjobban kutatott területe, különösen vonatkozik ez a megye déli felére. A Zalában ismert több mint 100 lelőhely és a környező részek adatai alapján körvonalazható a kelták itteni története. Az egyik legfontosabb adatot ehhez a rezi temető adta, mely a maga 66 sírjával a Dunántúl egyik legnagyobb feltárt kelta temetője. Erre a helyre a korai megszállás után csaknem 250 évig temetkeztek. A másik nagyobb sírszámú temetőt, a magyarszerdahelyit (29 sír) 200 évig használhatták, azonban a korai sírokat itt legalább 70-80 évvel később ásták meg, mint az előző temetőnél. A miklósfai és a magyarszentmiklósi sírok a kelta kor utolsó két évszázadának az emlékei. Ezekből világosan kiderül, hogy a legkorábban elfoglalt területeket a második hullám népessége kikerüli és azokat szinte kiegészítve, tervszerűen kiterjeszti uralmát a Kárpát-medence többi részére is. Zala megye kelta leleteinek háromnegyed részét az ún. közép La Téne (LT С) időszakra lehet keltezni, míg jó pár lelőhely a Kr.e. utolsó évszázadra ( LT D ) tehető. A fenékpusztai átkelőhely közvetlenül a római foglalás előtt már nagy fontossággal bírhatott, amit a sűrűsödő leletek sejtetnek. Egy rendkívül érdekes termékenység varázslás emlékét tárták fel nemrégiben itt, a gabonatartó verembe szarvast és gidáját áldozták fel. Zalában a kelta települések kutatása is figyelemre méltó, hisz eddig 15 lelőhelyen összesen 28 házat sikerült feltárni. A dombos, nagyrészt észak-dél irányú völgyekkel tagolt területen a kelták ún. nyíltszíni, tehát nem erődített településeket hoztak létre. Házaikat szinte kivétel nélkül a földbe mélyítették. Fő foglalkozásuk a földművelés-állattenyésztés volt, de ezeken a falusias jellegű településeken jelentős ipari tevékenységet is folytattak (pl. vas-, bronz feldolgozás, fazekasság). Ez a helyzet még akkor sem változott itt, amikor a távolabbi vidékeken kialakultak az ipari, törzsi központok, amelyek legtöbbször erődített, magaslati település (oppidum) létrehozását jelentették, az azt kiszolgáló falvakkal, majorságokkal. Ezen a területen egy társadalmi- gazdasági téren elmaradottabb kelta törzs élhetett, akik még a környező vidékeken elterjedt pénzverést, vagy a pénzzel való kereskedést nem Embetfejjel díszített kelta edény Balatonedericsről (Balatoni Múzeum). 15