Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Bíró Friderika: A Göcsej a 19. század elején

Zala megye ezer éve Göcsej a 19. század elején A Göcsejbe látogató bárhonnan közelíti meg a vidéket, különös, vadregényes tájon utazhat végig. A kanyargó, meredek utak erdőkkel borított domb-vidékeken futnak, s azonnal feltűnik a szemlélőnek a dombokat sűrűn felszabdaló sok-sok patak, forrás, szakadékos vízmosás. Imitt-amott lapos, sík tájak is előtűnnek, majd felkapaszkodva újra a dombra, az út kisebb-nagyobb házcsoportokon, meredek utcás falvakon halad keresztül és szőlővel, gyümölcsfákkal beültetett lankás vidékeken visz tovább. Majd újra előtűnnek a tágas mezők, a szántók, itt-ott egy-egy facsoport, s közelebb-távolabb a szelíd, sűrű erdőkkel borított domboldalak tekintenek felénk. Göcsej a Zala folyó, a Kerka és a Válicka patakok közötti dombvidéken terül el. Pontos határ-vonalát nem lehet meghúzni. A 20. század fordulóján 89 községet számítottak „a göcseji szokásokat gyakorló" tájegységhez. Más a táj földrajzi és más az etnikai határa. Ismereteink szerint Göcsejt első ízben 1689-ben említik „Göböcse" néven. A 19. század elején több kutató is megpróbálta a szó eredetét magyarázni. Néhányan a földrajzi adottságokat is jelző „göcs" (csomó, hant) szóból származtatják, mások a „göcsörtös", „görbe" tájból eredeztetik. Göcsej egyike azoknak a ma-gyarországi tájaknak, amelyeknek lakói a honfoglalás óta folya-matosan egy helyen és együtt laknak. Az évszázadok során itt megtelepedett nép élete az évszázadok során egyforma történelmi és gazdasági körülmények között zajlott, paraszti életformája többnyire hasonló, mondhatnánk azonos szinten mozgott. Mind a göcseji településformák, mind a terület építkezése, lakó- és gazdasági épületeinek változatai, de gazdálkodásának egyes módjai, a paraszti gazdaságok és háztartások bútorai, eszközei és használati tárgyai is az erdős, fában gazdag tájnak a sajátosságait hordozták évszázadokon át. Göcsej északi, dimbes-dombos, völgyekkel szabdalt, erdőkkel sűrűn benőtt vidékén a falurendszernek egy sajátos formája alakult ki. E táj jellegzetes településjegyét kiemelve, igen gyakran a szegek vidékének mondják. A szegek a dombtetőkön, dombhátakon, erdei irtásterületeken laza, szórt elrendezésben Felsős^enter^sébeti hát^ s^obabelső, 18. s^á^ad, Göcseji Falumúzeum (Zóka Gyula felvétele). éoült házak írazdasápi udvarok csoportjai, kis településrészek. Kialakulásukat azonban nem-csak a természeti adottságok határozták meg, döntő szerepük volt ebben a honfoglalás utáni időkben ide települt várjobbágyoknak, illetve a szolgálataik fejében nemesi kiváltságokat kapott utódaiknak. A kialakuló települések magja ugyanis egy-egy várjobbágy eredetű kisnemes udvarháza lehetett. A telket a dombtetőkön, domboldalakon lévő erdők szegletéből hasították ki — egyes magyarázatok szerint a „szeg" elnevezés innen ered - és az itt megtelepült birtokos család nevéről nevezték el. így alakulhatott ki például Kustánszeg, Gombosszeg, és más szeges falvak elnevezése. A síkabb, laposabb részeken, főbb útvonalak mentén, patak vagy folyó menti területeken kialakult falvak, viszonylag jobban tudnak terjeszkedni, mint a szegek falvai. Szemben a laza, szórt szeges településekkel, ezek szabályos faluformát alkotnak utcás vagy többutcás elrendezésben. Elnevezésüket gyakran szintén az első birtokosról kapták. Ilyen például Budafa, Kálócfa, Náprádfa stb. Ezeket a falvakat kisebb részben várjobbágy eredetű kisnemesek, részben alacsonyabb jogállású várnépek, várszolgák lakták, akik a későbbi századokban jobbágyokká lettek. A térség jellegzetes telekbeépítési formája még a 19. század második felében is a kerített há^ illetve kerített udvar volt. Eszerint a telekre kerülő építmények négyszöget alkotó közös zsúptető alatt egybekapcsolódnak. A típus másik változata a három oldalról kerített épületegyüttes, ahol szintén egy tető alatt húzódott meg a lakóház, istál142