Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kostyál László: A barokk Zalában

• Zala megye ezer éve illetve egervári. Az elsőt 1720-ban Althan Mihály János kapta meg az uralkodótól. Ő hozatta rendbe a Zrínyiek egykor büszke várának középudvaros, négyszárnyú palotaépületét, s húzatott rá harmadik emeletet. Az alsólendvai várat Esterházy Pál építtette át L alakú barokk kastéllyá, valószínűleg az 1710-es években. Ugyanúgy kevéssé tükrözi azonban e kort, mint Széchenyi Zsigmond egervári, eredetileg szintén középudvaros, négy saroktornyos várkastélya. Széchenyi 1712-ben az északi szárnyat lebontatta (így kialakult a korban kedvelt U alakú alaprajz), majd egy újabb, második emelettel toldotta meg az épületet, és az udvari homlokzatokat árkádosra alakíttatta. A keleti szárnyban lévő, 1758-ra elkészült, háromoltáros (!) kápolna fiához, Széchenyi Ignáchoz kötődik. A letenyei kastélyt az 1760-as évek második felében építtette Szapáry Péter, akinek unokája, Etelka hozományaként Letenye az Andrássyak kezébe került. Férje, Andrássy Károly nem sokkal később, 1830 után klasszicista stílusban átépíttette a kastélyt, és átalakíttatta a hozzá tartozó parkot is. Az épület ma ezt az állapotot tükrözi, eredeti kinézetét nem ismerjük. A kétszintes, oldalszárnyak nélküli, középrizalitos, erkélyes, kocsibejárós tömegalakítás aligha változott, de a külső megjelenés az egykoritól eltérő ízlést tükröz. Szapáry Péter másik, néhány évvel korábban épült kastélya Szécsiszigeten csupán falait őrizte meg, tömbje asszimetriáját leszámítva — talán a letenyeihez lehetett hasonló, akárcsak az 1770 körül épült, ugyancsak kétszintes, oromzatos középrizalittal díszített reszneki, az 1750 körül az Erdődyek rezidenciáiának épült, szintén egyemeletes botfai, és a szigligeti Putheány-kastély. Az erősen átalakított, egykor parkjáról, botanikus kertjéről is híres palini kastély földszintes épületét még a 18. század második-harmadik évtizedében építtette a feltörekvő Inkey család. Itt lakott Inkey János zalai alispán (1673-1747), majd fia, Boldizsár (1726-1792), a század második felének egyik legjelentősebb Kanizsa-környéki birtokosa. A kastélyok és a kisnemesi kúriák között nem vonható éles határ. A kisgörbői Bezerédi- vagy a zalaapáti Szentkirálvi-kastély (1796) hasonló igényeket tükröz, mint a söjtöri Deák-kúria (1785 k.). A sümegi Kisfaludy-ház, a balatonfüredi Gombás-, a kálócfapusztai Farkas-, a mihályfai Forintos- vagy a kehidai Deák-kúria elsősorban építőanyagával (tégla) és a kor divatját jobban követő, színvonalasabb kivitelével tér el a módosabb falusi házaktól. Igényességüket és az építtetői réteget tekintve a kúriák világához kötődnek a jelesebb présházak is, melyek elsősorban a Balaton-felvidéki tájat jellemzik. Ezeknek egyik legszebb példája a badacsonyi Szegedy Róza-ház, amely kúria-szerű megjelenése ellenére nem más, mint egy emeletes, udvari homlokzatán árkádos tornáccal ellátott késő barokk eredetű présház. Ugyancsak emeletes, homlokzatán kőkorlátos erkéllyel, oromzati szoborfülkével díszített a hegymagasi Tóti Lengyel-présház. Városi építés%efc'ó\ a 18. századi Zala megyében még alig beszélhetünk. A barokk városmagok kristályosodási pontjai a kastély, a templom, a plébániaház, az uradalmi épületek. A városias lakóházat és életformát igénylő polgári réteg még alig-alig létezett, és elsősorban az uradalmakhoz kötődött. Ezért a városiasodás megindulásának csak olyan jelentős központok, mint Sümeg (ekkori házai többnyire nemesi kúriák) és Keszthely, vagy a kereskedelmileg is igen kedvező fekvésű Kanizsa (az 1705-1712 között épült tiszttartói ház, a Zöldfa vendéglő vagy a ma Vasember-ház néven ismert, eredetileg uradalmi fogadó igen tekintélyes épületnek számított) esetében mutatkoznak jelei. Önálló típust alkotnak a fogadók vagy vendéglők (a már említettek mellett a keszthelyi Amazon Szálló 1715-ben már álló, 1776-ban emeletesre bővített, udvari árkádsoros épülete vagy az 1800 körül emelt, kétszintes letenyei fogadó a legjelentősebbek). Művészek Kevés élvonalbeli építész dolgozott a megyében. A vármegye székházát építő Franz АШо — akit minden jel szerint a megyei közgyűlés felkérésére Batthyány Lajos hívott hazánkba — titulusa szerint császári építőmester, de hírneves udvari építész apja árnyékából (korai halála miatt) nem sikerült kitörnie. Szily János, a szombathelyi egyházmegye első püspöke a novai templom építését Melchior Hefelere, a passaui és a szombathelyi püspöki, illetve a pozsonyi érseki palota tervezőjére bízta (1778), itteni működése azonban csupán epizód jellegű az életműben. C. F. Sambach: A S^ent Család. A nagykanizsai ferences templom főoltárképe. 1747. 138