Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség

Németh József: A 18. s^á^ad művelődése, a szabadkőművesség rályhoz való szeretetet, tiszteletet emlegette." Valami igazság mégis lehetett a német recenzens sejtésében. Számtalan jel arra mutat, hogy a Helikonon a szabadkőműves gondolatok is szerepet kaptak. Maga a Helikon Festetics szabadkőműves álneve is volt. Horváth Ádám erre az alkalomra írta „A földművelő Varró" című versét. Ebben Mozart neve is előfordul (A Varázsfuvola szabadkőműves vonatkozásai közismertek.) Terentius Varró nemcsak a római irodalomnak, hanem a szabadkőművesség vélt történetének is jeles alakja, mivel saját eszmei ősüknek tartották. Nem lehet véletlen, hogy Horváth ez időben írt máig kéziratban lévő műve, „A bölcsesség nagy mestereinek biográfiája" is hosszasan foglalkozik Varróval. Az 1817-es Helikonra Kazinczy Klára „Isishez ének" címmel visz verset. Horváthnak Keszthelyen elhangzott művei érthetetlenek a szabadkőműves vonatkozások ismerete nélkül. Feltűnő, hogy meghívást kap Nagyváthy János, aki épp azt a művét olvassa fel, melyet a cenzúra még a következő évtizedben, szerzője halála után sem enged nyilvánosságra kerülni. Mivel a szabadkőművesség már negyedszázad óta tilalmas, nyíltan természetesen nem eshetik szó róla. Néha csak egy kifejezés árulkodik: Horváth Ádám Festetics haláláról értesülve versben siratja el a helikoni grófot. A gyászoló versben azonban egy jellegzetes szabadkőműves kifejezés is belekerül: „A Dicsőség Templomából egy nagy angyal közbe szólt." De ha a bátorság gyűlne is, az erő nem a régi. Nemcsak azért, mert Festetics meghalt, Nagyváthyt már előtte két hónappal eltemették, Horváthnak is alig egy esztendeje van hátra. Azért sem, mert 1819-ben a szabadkőművesség csak az ifjúság szívben megőrzött szép emléke, a társadalom már a reformkor erőit érleli. 127