Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Németh József: Zrínyi Miklós

Zala megye ezer éve ember volt, tudta, hogy társadalmi állása, céljai főúri udvartartásra is kötelezik. Ezért építteti ki Csáktornyát. Ez időben nálunk még nem alakult ki a kastélyok divatja, a nagy hatalmat szerzett családok a régi várakat teszik először lakályosabbá. így járnak el az Esterházyak is, amikor előbb Fraknót formálják át, s csak utána kezdenek Kismarton építéséhez. Zrínyi udvara nemcsak Mars iskolája volt, hanem Pallasé is. Udvarába szívesen igyekeztek a legkiválóbb magyar nemes ifjak, hogy ott tanuljanak. 1652-ben Kemény János küldte el fiát, Simont Zrínyi meglátogatására (ne feledjük: fél évtizede Kemény és Zrínyi még a csatamezőn állt szemben egymással.) Hozzá igyekezett sárospataki tanulmányai után Bónis Ferenc, udvarában lakott és tanult Kálnoky Sámuel, a későbbi erdélyi kancellár. A vár kulturális levegőjét jellemzik Vitnyédy István szavai. Amikor Zrínyi egykori iskola- és itáliai útitársa, Zichy István kamaraelnök el szeretné küldeni fiát Zrínyihez, s ő javasolja, hogy fogadja be: Nagyságod udvarában, mint egy Athenasban küldik az urak magok fiait — írta. Csáktornya a harcoktól felszaggatott, végigpusztított hazában a kultúrának kis szigete volt. Légköréről két utazó leírásából is értesülhetünk. Evlia Cselebi török szövegének szokásos túlzásaiból nehezen hámozzuk ki a valóságot, de a fegyelmezett, puritán Tolliust szó szerint vehetjük. О Grazban hallott Zrínyiről, s jól esett a köröskörül látható műveletlenség közepette gyönyörű épületeket, fényes bútorokat, nagyszerű kényelmet, tisztaságot és művelt, olvasottsággal bíró családot látnia. Elbájoló, pompás kertet talált, valóságos múzeumot, fegyverekkel, éremgyűjteménnyel, Zrínyi hőstetteit ábrázoló festményekkel, nagy könyvtárral. Az utazó megjegyzi, hogy a képek közt látható Luther Márton és felesége arcmása is. Nyilván a család református korszakából maradt, s jellemző Zrínyi vallási türelmére, a kultúra értékeinek megbecsülésére, hogy buzgó katolikusként sem titkolta, gondosan őrizte e képet. Vallási türelméről tanúskodik 1662-es országgyűlési szereplése is, melyen fellépett az erőszakos térítés ellen, s képes volt a református nemesség összefogásra. Nem lehet véletlen, hogy angol életrajza reformátusnak tartja. Egyéniségét találóan jellemzi Bethlen Miklós. Szavait már nem diktálhatta semmiféle hízelgés, hiszen börtönöket megjárva, ötödfél évtizeddel később veti papírra: „Igen tudós, vitéz, nagy tudású, nemzetéhez buzgó, vallásában nem babonás, képmutató s üldöző, mindent igen megbecsülő, nemes, adakozó, józan életű, az olyanokat és az igazmondókat szerető, részegest, hazugot, félénket gyűlölő, nagy és szép termetű, lelkű és ábrázatú, in summa: akkor magyar virtuosus és híres ember hozzá hasonló nem volt, sőt az én vékony ítéletem szerint Bethlen Gábortól fogva máig sem, ha olyan országot és szerencsét nem bírt is." Ez a tartalmas, nemzetet formáló élet azonban mindössze 44 esztendeig tartott. 1664 novemberében, még további nagy célokat formálgatva, sorsdöntő elhatározásokat érlelve egy szerencsétlen vadászbaleset következtében tragikusan véget ért. Nem csoda, hogy korai sírbahulltát a nemzet közvéleménye nehezen vette tudomásul, és mögötte ármányt, orgyilkosságot sejtett. Nincs okunk kétségbe vonni a kutatók többségének egyetértését, hogy a század e nagy fia valóban baleset áldozata lett. De nincs okunk feledni azokat a szép legendákat sem, melyek szerint nem így történt.