Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

kat, de jelentős adományokat is kaptak, amelyek közül kiemelkedik Lenti várának és a hozzá tartozó falvaknak a megszerzése 1343-ban. A Lackfiak, akik mint láttuk 1350-ben nyerték el a Muraközt Csáktornya és Sztridó váraival, utóbb megkapják Tátika és Rezi várait is Keszthellyel, ezzel hatalmas zalai birtokos famíliává váltak. A többi váruradalom zöme is gazdát cserélt. A király a peleskei várat és uradalmát 1330ban az Ákos nembeli Mikes szlavón bánnak adta, akinek utódai a peleskei Ördög nevet viselték, ugyancsak az Ákos nem szerzi meg csere útján Hegyesd várát is. Szigligetet, amely sokáig királyi vár volt, Nagy Lajos Móróczhidai Simon bánnak adja. A 12 ekkor létező zalai váruradalom zöme az Anjou uralkodók alatt gazdát cserélt. A régi tulajdonosok kezén csak négy vár maradt, Alsólendva, amit a király visszaadott a Hahót nembeli Miklósnak, a veszprémi püspök birtokolta Sümeg, a Tűrje nemzetségbeli Szengrótiak névadó vára és Kernend. Az utóbbi a Kőszegieké maradt, amelyhez a hajdani hatalom árnyékaként öt zalai és három vasi falu tartozott. A 14. században a nemesi megye szervezetét már kialakult formájában ismerjük. A főispán (comes) már országos méltóság, viselője a megye minden lakosával szemben a király személyét képviselte. A méltóságot a király adományozta, s addig tartott, amíg a király azt jónak látta. Lehetőség volt arra, hogy egy személy több megye főispánja is legyen, lehetett mellette más - országos - méltósága is, de arra is volt lehetőség, hogy egyidőben a megyének több főispánja (kettő) is legyen. A kettős főispánság a 15. században fordult elő, először 1435-ben, amikor a Pethő testvérek, László és Péter viselték. Az a 1 i s p á n a főispán helyettese, akit az tetszése szerint választott meg. így az általában a saját szolgálatukba állók, vámagyaik, officiálisaik közül került ki, fő feladatuk a megyei törvényszéken való elnöklés, a megyei igazgatás volt. A szolgabírák (iudices nobilium) a nemesi megye önkormányzatának a tisztviselői voltak. Számuk kezdettől fogva 4 volt, a megyei nemesek választották őket egy évre. A törvényszéket az alispánnal együtt alkották, sokrétű feladataik között a birtokbaiktatás, határjárás, osztozási tanúskodás, fizetési kötelezettség behajtása, idézés stb. szerepelt. Önállósul a jegyző is erre az időre, és a megyei ítélőszék mellett az e sk ü d t e k, és a felszaporodott ügyek intézésére kialakul a megyei emberek intézménye. A megye bírósági közgyűléseit, a nádorit, főispánit kezdetben több helyen tartotta, így Újudvaron, Tapolcán (1325-1338), azután a helyük Kehida-Mándhida térségében állandósult, a megyei bírósági közgyűléseknek nem alakult ki állandó helyszíne. 18