A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Régészet - Bóna István: A becsvölgyi női idol
86 BONA ISTVÁN másik csoportjába az ún. „hegedű" idolok 11 "' közé tartoznak. Valamennyi szembenézetre alakított agyaglap, sajátos ruhát utánzó díszítéssel vagy díszítetlen. Közvetlen mintájuk az anatóliai Antalya környékén 16 előkerült mélyenvésett, mészbetétes díszítésű idol típusa lehet. Ezekkel távolról sem hozható kapcsolatba a becsvölgyi szobor, bár megjegyzem, hogy az egyik ljubljánain a mi motívumaiinikhoz hasonló mészbetétes díszítés jelzi a ruhát. A vucedoli kultúra egyik telepén Mitrovacon díszítetlen „pecsétlős" talpú tusfcólálbú töredék 17 is ismeretes, de típusunkkal nem lehet részletesen összehasonlítani. A péceli és vucedoli idolok vizsgálatából azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy a becsvögyi idol hasábformájú steatopyg típusa a későrézkorban és a bronzkor elején már a múlté, ilyeneket többé nem készítettek és használtak. Hasonló álló idolokkal a korabeli távolabbi csoportokban (pl. az erdélyi ,, Furchenstich" és „Linsen" kerámikában) sem találkozunk, még kevésbé a korai bronzkor alapjain: Bubánj II— III. rétegében, Plocnik egykorú rétegében, Junacitén, Svilendgradban, Sveti Kirillovoban avagy a Cotofeni kultúrában. Idolunk alakja tehát csak korábbi hagyományból származhat. Ez pedig pontosabb kormeghatározásának is döntő alapja lehet. A Dunántúlon a késői eneolithikumot a csőtalpas festett edényekkel jellemezhető, és a Balkántól a Morva síkságig húzódó Bapska—Lengyel— Morva festett edények művelődése képviseli. A korai rézkorban (tehát a bodrogkeresztúri kultúrával egyidőben) ehhez a bulgáriai krivodoli ás olteniai Salcuta művelődésből 18 Bubanj on 19 keresztül kétfülű edényekkel jellemezhető népcsoportok szivárognak, 20 kiterjesztve a balkáni művelődési kor határait a Duna mentén a münchsöfeni csoportig, északabbra a Jordanov-jordansmühli csoportig. Ez az átalakulás (amely hatásaiban a bodrogkeresztúri kultúrában is megfigyelhető) a lengyeli csoport Tolna—Baranya—Somogy megyei központját alig érinthette, a Dunántúl Ny-i és É-i felét annál inkább, mint kerámikai leletekből és az ehhez a népességhez köthető Stollhof—Eszéki típusú aranykorongok 21 elterjedéséből lemérhető. Az utóbbi kincs-csoportból egy legutóbb éppen Zala megye területén látott napvilágot. Az eneolithikum és korai rézkor Lengyel—Bapska csoportjainak idolplasztikájáról sajnos rosszul tájékozottak vagyunk, számos példány közöletlen. Az eddig bemutatott töredékekből is megállapítható azonban, hogy lényegében azonosak az egész művelődés területén. Világosan megismerhetők tehát a művelődés morvaországi és szlovákiai telepein viszonylag na15 Ez a típus már a Körös-Kultúrában fellép (vö. Kutzián I. i. m. 44. t. 6) majd délkelet-európai neolithikus és rézkori művelődés legtöbb csoportjában megtalálható. Végső kifejlődését a korai bronzkori hatvani kultúrában éri el (Hájek, L., Slov. Arch. '5 (Ш57) 3)2131—. 2—Ö, 10—11. kép. Bárea, Gánóc, Felsővadász. Balázs В., Arch. Ert. 27 (1907) 247—. 17. kép. (Tibolddaróc). 1(i Bossert, H. Th., AltanatoMem (Berlin 1942) 420—421. kép. 17 Dimitrijevic, S. i. m. IX. t. ©7. 18 Mikov, V. i. m. 30 1 —3H d. kép.; Bercin, D. i. m. 49—. 46—<52. kép. 1H Orssich de Slavetich, A., Bubánj, eine vorgeschichtliche Ansiedlung bei Nis, MPKAW 4 (1943) 3—. II. t. Garasanin, M. V., Ausgrabungen in Bubanj bei Nis, Germ. 35 (Ш57) 206^207. Uő. Kontrollgrabung in Bubanj bei Nis, PZ 36 (1958) 223—244. 2,1 Kutzián, I., Acta Arch. Hung. 9 (1<8©8) 195—. I—II. t. 81 Much, M., Kunsthistorischer Atlas (Wien 1889) XVIII. t. (Stollhof) Patay P., Arch. Ert. 85 (1958) 37—. XVII. t. 5—6. XIX. t. 1—6. (a hazai leletekről
