A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Korek József: Adatok Zala megye őskorához

ADATOK ZALA MEGYE ŐSKORÁHOZ 75 1. gödör. A felület E-i részén a még nem fordított területen 30 cm mélyen jelentkezett feketés töltelékfölddel. Kibontva ovális alakú, 89 cm mély, É—D-i irányban 125 cm, К—Ny-i irányban 152 cm gödör került elő. Alja lapos, feltűnően kevés cserépanyag volt benne. Elég jellegtelen töredékek között szerepel a bütyökfül (III. t. 3) közepén enyhe bordával, átfúrás nélkül. A másik előkerült fültípus szalagfül (III. t. 1.). Legjellegzetesebb egy vöröses színű, szemcsés anyagú edény alj töredék (III. t. 4.), kissé homorú fenékrésszel, megvastagodó talppal. Funkciójában a legproblematikusabb (III. t. 2.) egy vörösesszürke, szemcsés anyagú töredék, félköralakú végződéssel. ívelt, domború hátlapján kisnyílású szalagfül csonkja látszik. Meglévő hossza: 7,2, szélessége: 5 cm. Törött, egy oldal kivételével a szélek legömbölyítettek, befejezettek, egyenetlen vastagságúak. Formája után ítélve lehetne egy tál nyélfogantyúja, de a rajta lévő fülnyílásszerű csonk e feltételezésnek gyakorlatilag ellentmond. A darab erősen megkopott állapotban van. A homorú forma, az alján lévő csonkok megengedik annak feltételezését, hogy a zóki kultúrában előforduló kis agyagzsámolyok körében keressük a hasonmását. A gödör leletei közül egy cipóalakú őrlőkő apróbb darabjait említjük még meg. 2. gödör. Ovális alakú, laposaljú gödör, É—D-i átm. 132 cm, К—Ny-i 156 cm, mélysége: 104 cm. A gödör K-u felében 20x20 cm nagyságú mélyedés volt, amely 10 m-re nyúlt le a gödör aljába. A gödör tölteléke feketés agyag, vörös agyaggal keverve. E gödörből is alig kerültek elő leletek. A cserepek között van egy félgömbalákú gömbölyűaljú kis edényke féltöredéke (III. t. 6.), kiszélesedő, kisméretű edény talpa (III. t. 8.), oldaltöredék, lapos, mindkét végén megkezdett nyílású bütyökkel (III. t. 5.) és egy kihajló peremű csésze darabja, vállhajláson kis kerek bütyökkel (III. t. 7.), A szerszámanyag közül egy szerpentinkőből készült átfúrt kőbalta töredéke (III. t. 9.), lapos hegyesnyakú kőbalta (III. t. 10.) és két tűzkőből készített pengetöredék (III. t. 11, 12.) jött elő. Az első felület közelében húzott kutatóárok üresnek bizonyult. A területen még XVI. sz.-i, igen elszórt település nyomait észleltem tűzhelylyel és szórványosan előforduló cserepekkel. Az előkerült leletanyag kultúrába sorolása a leletek atipikus volta, de főképpen annak csekélysége miatt elég bizonytalan. Az anyag a rézkor kései szakaszára, illetőleg a bronzkorba való átmenetre jellemző. A rézkor bodrogkeresztúri szakaszának lelőhelyei nincsenek e területen, bár az e kultúrához köthető fémtárgyak kisugárzása jelentős Dél-Dunántúl területén is. A bodrogkeresztúri kultúra a formakörébe tartozó kettős ellentett élű csákánnyal, Hahótról és a zalaegerszegi múzeumban lévő ismeretlen, de feltételezetten zalai lelőhelyű példányokkal van képviselve a megye területén, s a szakáiháti típusú rézbalták Sirmium, Szlavónia területén is megtalálhatók. Egyetértek Patay Pál azon véleményével, hogy a korongok nem tartoznak a bodrogkeresztúri kultúra sajátos formakészletébe, — ezt a csáfordi aranykorongok lelőhelye is alátámasztja, — ti. kívül esnek a kultúra elterjedési köréből. A rézkorvégi átmeneti időkből két kultúra jöhet számításba, a péceli és a vucedol—laibachi kultúra. A péceli kultúra az eddig ismert adatok alapján a területen otthonos, bár szóványos. De ha 4 R. R. Schmidt: Die Burg Vucedol. Zagreb 1941. Taf. 29. 2.