A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Korek József: Adatok Zala megye őskorához

ADATOK ZALA MEGYE ŐSKORÁHOZ 73 A fenti Zala megyei őskori kataszter közel száz lelőhelyével elég sűrű településre utal. A leletek forrásértékét csökkenti, hogy zömében szórvány leletekről van szó. A felszíni gyűjtések, a csupán kőeszköz leletek nem mindig pontos kor jelzők. A hiteles, összetartozó leletegyüttesek, kiemelkedő leletek, topográfiai adatfelvételek most meginduló közlésével az első lépéseket tesszük a mai Zala megye területén élt őskori népek tör^ ténetének megismerése terén. A kutatás a helytörténeti eredményeken túl szűkebb szaktudományunk vonatkozásában is sokat ígérő, ugyanis e területen földrajzi helyzeténél fogva helyi színezetű kultúrák alakultak ki, és ezek a rézkor, valamint a bronzkor tekintetében sok szempontból eltérnek a környező megyék aránylag jól ismert leletanyagától. A Csáfordon előkerült első hiteles magyarországi lelőhellyel bíró stollhofi típusú

3 aranykorongok bemutatásával kívánom megkezdeni a sort, amelyet remélem egyre több hiteles ásatásból származó feldolgozás követ.. II. Az ismertetendő aranykorongok lelőhelye Csáford (Zala m., zalaszentgróti járás) a csáfordi hegy D-i oldala. Korcsmáros Jenő zalaszentgróti lakos földje. A területeket a lakosság Bogotának nevezi. Korcsmáros Jenő a korongokat még 1952-ben találta, szőlőtelepítés céljából végzett földforgatás közben. Elmondása szerint a második ásónyom alján (50 cm) megkoccant az ásó, és 2 db kerek sárgalemezt fordított ki. Csontvázat,, csontváztöredékeket nem észlelt, csupán égett apró rögöket hozott fel az ásó a korongok környékén. A korongokat hazavitte és egy ládikába tette. A sárga lemezek fia érdeklődését felkeltették, s mint a helyi szeszgyár dolgozója, sósavval próbálta megvizsgálni, hogy azok aranyból vannak-e. Kísérlete nem győzte meg teljesen feltételezéséről és kis darabkát kimetszve belőle, bevitte a zalaegerszegi ékszerboltba vizsgálatra. 1958-ban a zalaegerszegi Ora- és Ékszerértékesítő Vállalat a korongokat megvette, 140 g súlyban, á 25,— Ft értékben és a vállalat központja a kifizetett vételárért a MNM Történeti Múzeumnak átadta. 1. korong. 125 mm átmérőjű, 1 mm vastag kerek korong, közepén háromszögben elrendezett 42 mm átmérőjű kúpos dudorral. Szélét hármasán körbefutó trébelt pontsor díszíti. (I. 1.) A korong felső harmadában csúcsával középpont felé néző, alapjával a széldíszítmény belső pontsorára támaszkodó kettős trébelt pontsorból képzett ékalakú díszítés látható. Az ékalakban összefutó szárak közül a belső, a széldíszítményhez csatlakozik, a külső 6 cm hosszú kettős pontsorral képzett talpban végződik. A körcikket 2 egymást keresztező kettős pontsoros egyenes 4 mezőre osztja. 3 mezőben 4 pontból álló ferde négyszög látható. E díszek az ékalakú pontsor külső oldalán a talpak felett is megismétlődnek kisebb méretben. A felerősítő lyukpárt a trébelt részt metsző egyenesek végződésében helyezték el. A korong világossárga arany, jó megtartású, a dudorok az elvékonyodás miatt behorpadtak, az egyik pedig átlyukadt. Súlya: 81,60 g. 2. korong. A kisebbik korong átmérője 105 mm, széles kissé hullámos, 3 soros körbe futó trébelt pontsorral. (II. t. 1.). A korongot díszítő 30 mm átmérőjű kúpos dudorok elhelyezése azonos az elsőével. A korong 3 Patay Pál: Arch. Ért 8© (1958) 43^-4)5. — Patay P.: Arch. Ért. 87 (1969) 94.