A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Geológia - Dedinszky János: Göcsej geológiai fejlődése az olajkutatások alapján

GÖCSEJ GEOLÓGIAI FEJLŐDÉSE 57 a szenon tengerből. A sekélyebb részeken zátonyok alakultak ki, a mélyebb részeken márgás település található. A mélység változásait bizonyítják a zátonyok egymás feletti, egymás melletti kialakulásai. A tenger partja kezdetben igen közel lehetett Göcsejhez. A márgás, homokos részekben gyakoriak a növénymaradványok, különböző szenesedett levéltöredékek. A szenon emelet alsó tagjában megfigyelhető egy tenger alatti erózió is. A kiemelkedett szigetecske mellett a tenger áramlása a gryphaeás sorozat felső részét elhordta. A szenon emelet középső időszakában a hippuritás mészkő képződésekor a tengerfenék már nyugodtabb volt. Egységes partmenti zátony alakult ki, mely főleg biogén eredetű. Ez a parti zátony egész Göcsejben kialakult, valószínűleg követte a kréta tenger partját. Hosszúságban egészen a Bakonyig nyomozható, szélessége az eddigi megállapítások szerint több kilométernyi. A szenon emelet következő tagjában megszűnt a zátonyképződés. A tengerben most már mészmárga, márga ülepedett le, az ősmaradványok közül eltűntek a durvahéjú puhatestűek, és a tenger fenekén nyugodt csendes vízben a vékonyabb teknő jű inocerámusok éltek. A lebegő foraminiferák megszaporodtak, igen nagy faj és egyedszámban nyüzsögtek. A szenon tenger Göcsej DK-i részén megmaradt az eocénben is. A tenger valószínű a többi részekről elvonult. A középső eocénben ismét a foraminiferák uralják a tengert, kőzetalkotó mennyiségben éltek, mészvázukból vastag mészkőréteg keletkezett. A felső eocénben gyakoriak Göcsej közelében a vulkáni kitörések. Többször hatalmas mennyiségű kőzettörmeléket, tufát szórtak az itteni tengerbe. A középső eocénbeli meleg éghajlat lehűl a felső eocénre. A tenger megkezdi visszavonulását, és csak a mélyebb árkokban marad meg az eocén végéig. A szárazföldi időszak most a miocén tortonai emeletéig tart. A lepusztulás igen erőteljes volt, hatalmas kőzettömeget hordott el az üledékgyűjtő medencébe. Göcsej egyes részein a térszíni helyzettől függően 800 m, vagy ennél vastagabb kőzettömeg is pusztult le. Az akkori szárazföld hasonlított a mostani Bakony környékéhez. A mészkő karsztosodott, barlang-rendszerek alakultak ki. Nyugat felől Göcsejt a tenger a miocén tortonai emeletében érte el. Partmenti zátonyos rész jelzi annak a tengernek előrenyomulását, amiben még több helyen található a felszínen lévő mezozoikum törmeléke. A medence aljzat fokozatosan süllyedt, márga ülepedett le. A szarmatában ugyanez a helyzet, a tenger fenék változatlan volt. A pannóniai emeletben a víz sótartalma fokozatosan csökken, eltűnnek a foraminiferák. A feltöltődés következtében a tenger mind sekélyebb lett, majd a pleisztocénben szárazulat Göcsej. Elkezdődik a mai térszínt kialakító erők működése, ami még. napjainkban is tart. ^Az első tektonikai mozgás a kréta szenon emelet előtt ment végbe, ez a triászban hozott létre töréseket. A vetőket bizonyítják, hogy a triász különböző színtjei itt egymás mellett találhatók. A vetők pontos magasságát adatok hiánya miatt még megadni nem lehet. A felső kréta szenon után már biztosan megállapítiható, helyileg kimutatható törések vannak, sokszor igen nagy függőleges elmozdulásokkal. A fő vetők ÉNy—DK irányúak és erre merőlegesek. A törések igen nagy függőleges elmozdulásokat hoztak létre, 600—800 m-eseket is. A harmadik mozgási időszak a szarmata emelet után volt, amikor a mezozoikumban lévő vetők éledtek újra, vagy velük