A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Néprajz - H. Kerecsényi Edit: Fehérhímzéses viseleti darabok Nagykanizsa környékéről
308 H. KERECSÉNYI EDIT részét is szétfejtették, s újabb divatú franciás inget, esetleg egyebet varrtak belőlük, gyakran azonban kapcának használták fel. Kézelős férfiing A szedett, ráncbaszedett hátú és ujjú, kézelős férfiing a múlt század 70-es éveiben már az egész környéken általános volt. Előzménye — mely a somogyi ingeiktől képezte az átmenetet — részben a Balatonmagyaródon is viselt egyenes szabású, vállfolt nélküli, elől hasított, kis felálló nyakú, csak a vállban ráncolt ujjú sípujjú ing lehetett, melynek ujja végét 1—2 sor subrikálással szokták díszíteni, 13 részben pedig a Gönczi által leírt 14 nyakatlan, gallér nélküli ing, melynek elől — gyakran hátul — másfél deciméter hosszú hasítéka volt. E göcseji ing nyakára és az ujjak végére fehér fűzőt varrtak. A széles ingujjat vállban s a kézelőnél ráncba szedték, a kézelőt pedig tűzésekkel, dorázsléppel (széles, kerek öltéses slingelés pamutfonallal) úgy kivarrták, hogy a vászon alig látszott alatta. A Gönczi által említett ingnek a dereka rövid volt, gyakran nem is lehetett a gatya alá szorítani. A 10-es évekre azonban Göcsejben is általánossá vált a kézelős bokrosujjú ing. Gönczi szerint: 15 ,, . . . mostan az ing olyan szabású, mint az úri népeknél, csak — természetesen — kezdetlegesebb, mert hisz az itteni asszonyok maguk varrják. Az inggallér lehajló, s az ingujj bő. Az ingmell küvarrásos. Különféle virágalakokat varrnak rá fehér pamutcérnával." Gönczi könyvében számos ilyen küvarrásos ingmellet, ingmizlit mutat be. Soknak a nevét is közli: ruózsás, fenyüágos, tulipántos, rozmaringos, szőlüfejes, stb. mintákról tesz említést. 16 Ezt az újabb fajta, de még mindig egyenes darabokból szabott és kézzel varrott, ráncba szedett hátú és ujjú, mellén és kézelőjén kivarrott inget vidékünkön vegyes vászonból, vagy pamutvászonból varrták, és kb. az I. világháborúig díszesebb, vagy egyszerűbb kivitelben szerte a környéken viselték. Szabásuk mindenütt hasonló, csak kevés eltérés van köztük. Pl. az ingnek hol a szélesebben kihajtott mellrészeit, hol csak a reávarrott burittást hímezik ki. Néha mindegyiket. A vállfoltot is hol kívülre, hol belülre varrták. Az ing vállába a nyak két oldalán „hogy ne húzzon a nyaknál" többnyire kis téglalap alakú vagy háromszögletű, esetleg szabálytalan alakú toldást varrtak, amit Kiskomárom környékén szivének, Somogyudvarhelyen, Alsókon eresztőléknek neveztek. Az ingmell alatti keresztpántot is, hol nagyobbra, díszesebbre, hol kisebbre, egyszerűbbre varrták. Az ing fölött általában fekete posztóból varrott mellényt puruszlit viseltek. Az alábbiakban Nagykanizsa környékének különböző falvaiból mutatok be egy-két bokrosujjú inget, majd külön inghímzéseket. Gyűjteményünk egyik legszebb darabja egy csurgónagymartoni vőlegénying, „németös ing" 11 . Küvarrott ümög. (4. kép.) Fehér háziszőttes pörc13 Lásd Adattár 40/b. Hajdú Róza pályázata Bauatcmmagyaródról Szabásrajzzai. 8. lap. 14 Gönczi F.: Göcsej .. . Kaposvár, 1914. 3178. 15 Gönczi F.: Göcsej. .. Kaposvár, Ш14. 374. 10 Gönczi F.: A göcseji és hetési népviselet. Népr. Ért. 1.910. 2012. Gönczi: Göcsej ... 647. 17 Lelt. sz. 53. 24. 2.
