A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában

TAGOSÍTÁS SZÉCHENYI URADALMÁBAN 249 lentia, értvén a Méltóságos Gróf atyját, megregulázta, — ennélfogva halálig földjüket nem engedik." Tüttös jobbágysága ugyancsak elleneszegült a kihasításnak. E két utóbbi helység ellen tehát az uradalmi ügyész karhatalmat kívánt kérni az augusztus 18-i megyei közgyűléstől.

56 Pölöskén tehát megtörtént ugyan a kihasítás, de a jobbágyok még aznap megrázó instanciával fordultak Széchenyi Istvánhoz: „Méltóságos Gróf, Földesuraságunk! Több évek előtt könyörögtünk Méltóságod előtt az uradalmi tisztség által pusztulásunkra készített tervek elhárítása és bajaink orvoslása.végett. Azt írta akkor Méltóságod, hogy közibénk jövend, megvisgáland mindent, s megorvosland. Számos évek folytak azólta le, és Méltóságod keze írásában foglalt, általunk híven őrizett szent fogadását nem teljesítette. Hallottuk mink azt, részént olvastuk, mit írt Méltóságod jeles könyveiben a magyar szegény ember boldogittására. Tettleg óhajtánk érezni azon arany szavakat". De ,,mi szegény betsületes hív alattvalók Méltóságodtól vagy elfelejttettünk, vagy csekélyben vetettünk, vagy megvettettünk." „A Tisztség perekre pereket kezd és halmoz ellenünk. Az első pereket félreteszi, félreteszi velők okleveleinket, mellyeket bennök előadtunk, s az utóbbiakban, mikhez mi mind nem értünk, úgy vezeti a dolgot, hogy mi szegény tudatlanok veszíttünk. Innen van, hogy a napokban, hihető illen perek következésében, házaink mellett bírt legjobb, századok ólta mívelt szántóföldjeinket, mellyékből egyedül éltünk, mellyek jövedelmének köszönhetjük, hogy minden adózásokat teljesíthettünk, ezen földjeinket, ezen életünket, ezen mindenünket a Tisztség egy szolgabíró és mérnök urak által elfoglaltatta, legszebb veteményünknek haszonvételét se várván be, ekékkel keresztül szántatta, s már most az útra vezetett, mellyen a telly es bizonyossággal koldusbotra jutni fogunk. — Illy prokátori mesterkedésekkel kivívott ítélettel nyert földeket kíván-e gróf Széchenyi István bírni? Kívánja-e gróf Széchenyi István elvenni tőlünk azon jó földjeinket, mellyekből élünk, mellyek egyedül tartanak fel bennünket? Kívánja-e maga sokkal rosszabb földjeiért elvenni, s azzal szegény hív jobbágyait károsittani? Ezt kérdi közülünk minden jó ember és mindenik azt feleli: ha akár mi prókátori mesterkedésekkel megnyeretett is, — gróf Széchenyi István nem képes illy birtokot elfogadni. . . Engedjen bennünket élni Méltóságos Gróf, s mi is, ennek utánna is, e szerént fogunk maradni igaz hív jobbágyi: pölöskei helységbeliek".

57 Széchenyi 1845. augusztus 6-án küldte meg Pestről válaszát „becsületes pölöskei helység közönségének". Ebben kifejti, hogy a törvény éppúgy kötelezi az urat, mint a jobbágyot; márpedig az elkülönözés is törvény, s az. összes hivatalos forumok által jóváhagyott döntésben „egyik félnek úgy mint a másiknak szükség megnyugodnia". Fogadják el tehát a nekik jutott földeket, mint ahogy az uraság is elfogadta a neki ítélteket.

58 — Arról természetesen nincs szó a levélben, hogy a tagosítás és elkülönözés meglehetősen egyoldalúan szolgálta az uradalom érdekeit, s hogy nyilván 56 Uo. 57 B. 116. fasc. 59. fol. 58 В. 10. fasc. 43ll. fol. — Tartalmát kivonatosan közli Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez. Bp. 1948. II. k. 509. 1.