A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában

248 TILKOVSZKY LÓRÁNT kányi a felügyelete alatt álló cenki főkasszából rekompenzálta a költségeket. A pölöskei pert Bécsbe is fel kellett azonban terjeszteni. Tasner megszerezte másolatát annak a felírásnak, mellyel a helytartótanács a pert felküldte, — és eljuttatta Lunkányihoz, ,,pro privatissimo usu", azzal a kéréssel, hogy másoltassa le; az eredeti másolatot pedig tüstént semmisítse meg, nehogy az azt készítő helytartótanácsi tisztviselő kompromitáltassék. E belső ügyviteli irat tartalmáról való tájékozódásnak azért volt nagy jelentősége, mert a bécsi közbenjárásra Lunkányi által felkérendő ágens, Németh Lajos, már ennek ismeretében teheti meg a szükséges lépéseket.

53 A helytartótanács által a pölöskei perben adott vélemény az uradalom érdekei szempontjából „igen kedvező" lévén, Bécsben simán jóváhagyást nyert. így 1845. febr. 25-én a helytartótanács közölte Zala megyével, hogy Pölöskén a tagosítás és elkülönözés végrehajtásának nincs akadálya, annál is inkább, mert az iratokból kitűnik, hogy a jobbágyok ezáltal nem fognak károsulni. A pölöskeiek kétrendbeli folyamodványa pedig figyelmet sem érdemel, mert az uradalom ügyészének nyilatkozata által azok teljesen megcáfoltaknak tekinthetők.

54 1845. júl. 21 és 24 közt történt a tagosítási és elkülönözési perekben hozott végítéletek kihirdetése a pölöskei uradalom helységeiben; a következő napokban pedig már a földek kihasítására is kísérlet történt. Kritikus pillanatok voltak ezek: ekkor dőlt el, hogy kell-e számolnia az uradalomnak a jobbágyság részéről tettleges ellenszegüléssel, vagy nem? — Július 28-án Kovács László uradalmi ügyész és Thassy szolgabíró a mérnökkel együtt megjelentek Pölöskén. A falu összegyülekezett jobbágysága félelmetesen követte őket a határba ahhoz a vonalhoz, amely az úri birtokot a jobbágybirtoktól elkülönözni fogja, s „közben csak azt mondogatták mindig, hogy ezen kihasítást meg nem állhatják". Amikor a póznák már fel voltak állítva, „Szakony, Cziráki s néhány más primipilus jobbágyok", körülfogták az uradalmi ügyészt, s azzal vádolták, hogy ő az oka annak, hogy „ők illy keveset kapnak, s illy pántlika formában". Az azonban kerülni igyekezett a szóváltást, s azért csak mosolygott a „faggatolódzásokon". Ezután következett a legválságosabb pillanat: az uradalom kirendelt béresei parancsot kaptak, hogy az uraság részére jutott jobbágyföldeket, mindjárt a jobbágyok jelenlétében szántsák fel, az urasági birtokbavétel 3eléül. Vagy most rontanak rá a jobbágyok a jelenlévő urakra és a szántani kezdő urasági béresekre, vagy soha. De a pölöskeiek „várakozáson felül jól viselték magokat. Meg kell azonban említenem — írta Kovács László Lunkányinak, — hogy ők Egerszegben minden törvénytudó urat már előbb befutottak, s ottan mindenkitől csak azt a választ kapták, hogy már heába resistálnak, mert még hatalom karral is végre hajtatik az ítélet, — mellynek kell leginkább tulajdonítani, hogy magokat békével viselték".

55 Náprádfán azonban másként történt: augusztus 1-én „főbíró úr jelenlétébe bennünket a munkából kivertek; heába kívántuk őket capacitálni, mert minden okoskodásunkra csak azt felelték, hogy őket az öreg Excel53 Uo. 54 H. 279/1846. 55 S. 3. fasc. 563. fol. Kovács László — Lunkányihoz. Pölöske, 18415. aug. 2