A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában

TAGOSÍTÁS SZÉCHENYI URADALMÁBAN 245 helyezkedett, hogy ennél jobb tagosítási tervet, a helyi adottságokat tekintetbe véve, előterjesztem nem lehet; s hogy a tagosítással járó gazdálkodási előmenetelt tekintve helytelen volna „holmi tsekélységben fennakadni".

34 Náprádfára vonatkozóan az uradalom a május 2-i úriszéken kijelentette, hogy új, célszerűbb tagosítási tervet nem tud előterjeszteni, mert az uradalom kezén Náprádfán kizárólag harmadosztályú földek vannak, s így csak ilyet adhat cserébe. Az osztályzati különbség szerinte nem a rosszabb fekvésből, vagy talajminőségből adódik, hanem kizárólag abból, hogy ezek cenzusföldek, amelyeket a parasztság a bérleti idő bizonytalansága miatt nem művelt és trágyázott olyan alaposan, mint úrbéres földjeit. Az uradalom felajánlotta, hogy minden féltelkes jobbágynak a csere érdekében 1 egész hold ráadást ad, s azonkívül a náprádfai jobbágyságot mindenféle kilencedtehertől egész birtoka után örök időkre felmenti. — A pártfogó tiszti főügyésznek ezen engedmények ellenére az volt a véleménye, hogy maradjon el a csere, mert azáltal a jobbágyság károsodik. Az úriszék azonban megítélte a tagosítást. A legelőből 200 hold kihasítását és elkülönözését rendelte el a jobbágyság számára; — a fáizás pótlására 9V

2 holdat elegendőnek ítélt.

35 Az 1843. máj. 18-i megyei törvényszék az úriszék valamennyi ítéletét jóváhagyta, és felterjesztette a helytartótanácshoz, ahol azok soronkívüli és kedvező elintézése érdekében Széchenyi titkára, Tasner Antal fáradozott. iS bár ismerte az e téren reá váró nehézségeket, biztatólag írta Lunkányinak: ,,A legalkalmatosabb utak tudvák előttem".

36 A helytartótanács azonban 1844. tavaszán közölte, hogy az 1792. évi felmérés anyagának ismerete nélkül nem hagyhatja jóvá a tagosítási és elkülönözési perekben hozott ítéleteket. 1792—94-ben ugyanis az irtások visszaváltásával kapcsolatban már egyszer szabályozták a pölöskei uradalom helységeit. A szabályozás azonban „domestice" történt, s arról semmiféle iratot nem terjesztettek fel annak idején a helytartótanácshoz.

37 Tasner tanácsára Lunkányi a megye által azt válaszoltatta április 27-én, hogy csak 1805. óta kell a rendezési pereket a helytartótanácshoz felterjeszteni, s ennek a rendelkezésnek a korábbi időkre visszaható ereje nem lehet; az elmúlt fél évszázad alatt különben sem volt panasz egyik fél részéről sem e rendezés ellen; továbbá, hogy a megye levéltárában sem találtatnak e rendezésre vonatkozóan iratok.

38 •— De ha ezalól sikerül is kibújni, további aggodalmat jelentett Lunkányi és Tasner számára az, hogy nincs-e a helytartótanács egy még korábbi, 1777—78-ban történt rendezésnek is tudatában és adatainak birtokában? Tasner április 4-én még bizakodva írta Lunkányinak, hogy a helytartótanácsban úgy látszik senki sem tud erről: — „természetesen én semmi említést nem fogok tenni".

39 Április 18-án azonban már saját szemeivel láthatta a helytartótanácsban a vonat-, kozó aktákat, — az 1767. évi státussal egybevetve. De azért csüggedésre 84 CS. III. к. 23. sz. А/. 35 CS. III. к. 16. sz. E/. 164^16© fol; 26. sz. В/. 12»—137. fol. да В. 9. fasc Ш7. fol. Tasner — Lunkányihoz, Pest, 1843. jan. 8. 37 H. 268. 889/1844. 38 В. 9. fasc. 281. fol. Tasner — Lunkamyinoz, Pest, 1844. ápr. 2; — H 889/1844. 39 В. 9. fasc. ШГ, fol. Tasner — Lunkányíihoz. Pesit, 1844. ápr. 4.