A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Múzeumtörténet - Szentmihályi Imre: A Göcseji Múzeum története

20 SZENTMIHÁLYI IMRE miből válogatni."

11 így — értékes anyag mellett — a gyűjteménybe ilyen és hasonló tárgyak is kerültek: „ügyes fonatú szalmabuzogány; irredenta cserépgyertyatartó; vasból készült rózsacsokor; harci kés, krokodil lábfejből készült tüszőben". A válogatás nélküli gyűjtés nem is lett volna oly nagy baj, hiszen szakember utólag valóban rostálhatta volna az anyagot. Sajnálatosabbnak tartjuk, hogy az egyébként élettelen tárgyak megszólaltatásához szükséges részletes adatgyűjtés — ilyen túlfokozott ütemű gyűjtőmunka mellett — eleve nem volt megvalósítható, Gönczi Ferenc többszöri, szakszerű gyűjtési tájékoztatása ellenére sem. Megyénk dolgozó népe és tanulóifjúsága — hasonlóan a századeleji nagy megmozduláshoz — szívvel-lélekkel támogatta, adományozásaival elősegítette egy zalaegerszegi megyei múzeum kiépítését. Csupán az önzetlen támogatás, a közadakozás azonban még nem elegendő a múzeumalapításhoz. Szükség lett volna a város és a vármegye rendszeres és hathatós anyagi támogatására, megfelelő helyiségek kiutalására, szakember beállítására, egyszóval a gyűjtemény fenntartásának intézményes biztosítására, annak közgyűjteménnyé nyilvánítására. A helyi szervek azonban — tartva a csekély anyagi terhektől — húzódoztak ettől a megoldástól. Nagy eredménynek számított már az is, amikor végre a város — 1943-tól — évi 200 pengő könyöradományt biztosított az egyesület számára, melyhez a gyűjtemény is tartozott. A felszabadulás előtt már csak vegetált a gyűjtemény. 1943 tavaszán ezt olvassuk: ,,Most... a gyűjtemény képe olyan, mint amikor összekeveri a gazda a babot meg a kukoricát, a mákot meg a hagymamagot."

12 Ennek az állapotnak főoka nyilván helyhiányban keresendő. Rendkívül jellemző az az 1944. évi újságcikk is, melynek már a elme is elgondolkoztató: „Álmodozás a Göcseji Múzeumról, mely nagyobb megértést érdemelne. (Látogatás az ország legkoldusabb múzeumában.)"

13 A cikkből megtudjuk, hogy a gyűjteménybe lépve „megtorpan az ember és önkéntelenül is körülnéz: vajon hol van itt az a valami, amit lelkiismeretfurdalás nélkül helyiségnek is mondhatnánk. Mintha orronvágnák az embert, amikor belép ebbe a szűk helyiségbe ... A gyűjtemény csak (könyör)adományok:ból tartja fenn magát . . . Helyiség, pénz, megértés" kellene. Kevéssel később keserűen állapítja meg a gyűjtemény vezetője a mozgalomról: „szalmaláng volt.. Voltak

r akik tüzeskedtek a gondolat mellett, de kevés, aki kitart mellette és dolgozott is fáradságot nem kímélve . . . szomorú tapasztalással abban (összegezem) munkám eredményét, hogy a Göcseji Gyűjtemény én magam

1

, vagyok."

14 A gyűjtemény vezetője — a múlt rendszer kulturális ügyek, iránti nemtörődömsége, a szükséges támogatás hiánya miatt — célkitűzéseit nem. érte el, és kiábrándultan tekintett saját munkájára és a korábban, általa: oly lelkesen hirdetett zalaegerszegi múzeumalapítás ügyére. Az életképtelen gyűjtemény végső pusztulása a felszabadulás:küszöbén következett be, amikor is háborús cselekmények következtében elpusztult, vagy elkallódott a gyűjtemény anyaginak túlnyomó része;, és, mindössze 400 — zömében adatok nélküli — tárgy maradt meg abból.. 11 Nagy Károly, Gönczi Ferencnek, 1942. február 20. (G. I. 22. sz.) 12 Z. M. E., 1943. március 5. 13 Z. Ü., 1944. január 29. 14 Nagy Károly, Fára Józsefnek, 1944. február 23. (G. I. 104. sz.)