A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

A BORTERMELÉS ZALA MEGYÉBEN 20 fe ták.

122 Egyetlen adatunkat a borkimérésre vonatkozólag a győri káptalan számadáskönyvében találjuk. Eszerint Nagy Zsigmond patonai bíró 1501ben tíz bécsi dénár híján 6V2 forintot adott át a káptalannak annak a bornak az ára fejében, amelyeket ő a káptalan Zsid birtokán beadott hegy vámborokból kimért.

123 Sajnos, alig valamit tudunk a nagyban való borkereskedelemről is, pedig hogy szerepe volt ebben a megyénknek, világosan mutatja egyetlen ilyen természetű emlékünk, a IV. László által 1288-ban kiadott esztergomi vámtarifa. Ebben ugyanis azt olvassuk, hogy a Somogyból vagy Zalából akár kocsin, akár hajón odaszállított minden rendes hordó után egy nehezék vámot kellett fizetni.

124 A zalai borok kiválóságát bizonyítja ez, mert megyénknek nem lévén víziútja, elég nehéz és körülményes volt innen a borszállítás, s mégis érdemes volt megtenni ezt a nagy utat Veszprémen és Fehérváron át.

125 A borára kra vonatkozólag csak néhány adat áll rendelkezésünkre s ezek sem pontosak; de megvizsgáljuk őket, mert valamiféle tájékoztatást mégis nyújtanak, s az esetleg máshonnan előkerülő adatokkal együtt hozzásegítenek bennünket az árviszonyok annyira fontos kérdésének némi tisztázásához. 1368-ban egy elvitt tunella, tehát nagyobb hordó bor értéke fejében 8 talentum kárt jelentettek be; elvittek ekkor még egy három márka értékű mentét, egy egy forintot érő kardot és 3 dénármárka készpénzt is. Az egyezség szerint a hatalmaskodó mindezért adott egy tunella jó bort, amelyben 30 körmendi tina volt, és 3 dénármárkát. A kárt, tudjuk, mindig túlbecsülve jelentik be a kárvallottak, így a kárpótlásul adott tunella bort egyenértékűnek vehetjük az elvitt borral, mentével és karddal.

126 1389ben egy nagy hordó bort 20 forintra értékeltek,

127 — 1444-ben pedig 10 nagy és 70 kis hordó borért a kárvallott a kárát 1000 arany forintban jelölte meg.

128 Valószínű, hogy túlmagas volt ez az összeg, amelynek már a kerek volta is gyanút kelthet, de ha figyelembe vesszük, hogy 1447-ben е

ёУ jobbágy a társától 8 forintért vett egy hordó bort, 1468-ban pedig egy feltört pincéből elvitt öt hordó bor fejében 200 forintot vagyis hordónként átlag 40 forintot követelt a tulajdonos,

129 nem is találhatjuk túl soknak az 1000 forintot. Az utóbbi adatban szereplő 40 forintos hordónkénti árat azonban mégis magasnak kell tartanunk, bár a hordók nagyságát nem 122 Zsigimondkoo okit. I. 944, p. 101. 123 Győri kápt. levt. Számadáskönyvek I, p. 911. 184 Mon. eccl. Steig. II, 2Э8. 125 1328-bani azt a kedvezményt kaptáik a sárváriak, hogy Tapolcán, Karakón, Kóréin és Cenken nem fizetnek vámot. Ebből azt következtethetjük, hogy a sárvári kereskedőiknek, akilk a Balatontól a Fertőig jártak, részük volt a zalai boirkereskedelemben dMályusz: Tanulmányok, 177). l2tí Zalai okit. II. 17. 127 Hazai okmt. I. 2ЙЗ, 12a Veszprémi kápt. levt. Merenye 27. ш Dl. 16,. 675. — 1520-beni egy hordó újbornak, amelyet 1526-ban vittek el, az. értékét 20 forintra tették {Zaiavári ap. levt. 2170), — ugyanakkor 100 urna bort Ifi forintra becsültek (Uo. 515). — 1874-ben a Bánfiak úgy egyeztek meg a zágrábi káptalaninál a bekcsényi tizedek tárgyában, hogy minden tizedik köböl bor után 3 dénárt, fizetnek (Smiciklas, Cod. dipl. XV, 36. Vö. Holub, Zala megye története I, 418).